A csendesen kelő nap fénye áthatol az azúrkék égbolton, átölelve a természetet. A zöld selyemsálként terülő füvön csillogó harmatcseppeket igazgyöngyszemekként csillogtatja meg. A sziklakert virágkelyhein aranyló, szivárványos pillangók táncolva lebegnek, magukba szippantva a virágok mámorító, mézédes illatárját. Lenge szél futkároz a kerten végig, a fákat, a bokrokat vidáman zörgetve, szerelemillatot árasztva mindenfelől.
Meséltem már Neked róla: szemben az ablakommal van egy nagyon kedves fám, egy óriási magas dús lombú tuja.
Nagyon régi, magas, öreg ház, amelyben élek, de ez a fa vetekszik korban és méretében a házzal. Nagyon sokszor tűnődve, álmodozva, csodálattal figyelem. Girbe-gurba törzse
szerteágazó.
Tavasszal, mikor már a napocska melengetően simogat, boldogan susog. Körülötte bújnak ki a kikeleti virágok. Amikor esik az eső, ágain vidáman futkároznak az esőcseppek, tovagurulva a mellette nyújtózkodó tiszafára. Eső után – mikor kisüt a Nap, a cseppek ezüst gyöngyszemekként csillognak az ágakon.
A nyári forróság egyes ágait bronzba öltözteti, sorvadozik a tűző napban, de ha az éltető víz éri, lombjait újra magasba emeli. Délutánonként a nagy melegben dús lombjai alatt szívesen üldögélünk, enyhet keresve
Ha a vad vihar veri, és a szél rázza a tuját, reszket. A sok kis rigónak sűrű lombjaival a ragadozók elől - főleg a macskák elől – védelmet nyújt..
Ősszel sem dobja el leveleit.
A beérett magok pattogva hullanak. A madarak vígan lakmároznak belőle.
A tiszta téli ég alatt, hó papucsokkal ágain alussza álmát a nagyon öreg, nagyon magas, terebélyes tujafa! Mikor már a föld régen szürke, vagy fehér hólepel borítja, az öreg fa lombja zölden bólogat. Üde színfolt a téli kertben, a fagyos hangulatban.
Az élet és a természet örök körforgásaként az új kikelettel új örömöt ad mindannyiunknak.
Jó volt olvasni a kerted fáiról, virágairól, szinte láttattad, hogy milyenek a különböző évszakokban.
Ebben a nagy hidegben melengető érzés az örökzöldek látványa.
Szívesen olvastam!
Zsuzsa
szomorufuz - február 07 2012 20:15:40
Kedves Zsuzsám!
Köszönöm szépen olvasásodat. Az óriási tujafa - egyidős a házzal (bizony, nem fiatal - és mindig szeretettel nézek ki rá, akár tél, akár nyár van. Mindig olyan kedves számomra.
Szeretettel: Gitka
esprit - február 07 2012 23:31:40
Kedves Margit!
Mintha csak a saját öreg házamat és tujafámat látnám, bár most nem mutat ilyen szerelemillatú, tavaszi képet. Farkasordító mínuszok repkednek, a tuja girbe-gurba terebélyes ágain vastag hópaplan hever, legalábbis nálam.Éppen telihold van, ami szépen megvilágítja a kert fehérségét.
Várom a kikeletet nagyon!
Szépen megírtad!
esprit
gyongyszem555 - február 08 2012 10:50:20
Kedves Gitka!
Gratulálok írásodhoz. Nagyon szépen megfogalmaztad ezt a "csodát".
Mert ahogy leírod, nagyon tetszik, az ember odaképzeli magát a tujafád mellé és gyönyörködik.
Szeretettel olvastalak!
Évi.
szomorufuz - február 08 2012 11:46:34
Kedves Esprit!
Köszönöm soraidat. Igaz, a mi tujafánk sem tavaszt mutat, de így is valami gyönyörűség. Nagy, magas, terebélyes - teli hópamacsokkal! Csodaszép - a hold pedig békésen pihen a tuja hegyén.
Én is nagyon várom - mindezek mellett is a tavaszt.
Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - február 08 2012 11:48:36
Kedves Évi!
Barátaim közül - akik már látták - tavasztól - új tavaszig - így látták, így látják.
Valóban szép. Köszönöm kedves szavaid és olvasásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz
MARCSY - február 09 2012 06:40:10
Kedves Füzike!
Jó itt is látni az írásaidat. Mintha ott jártam volna a kertedben most is. Szeretettel ölellek: Hajdu Mária
szomorufuz - február 09 2012 10:49:09
Szia Marcsyka!
Én is nagyon örülök Neked. Mióta nem vagyok itt-ott, - nehezen találok Rád.
