_„Senki sem adhat neked szeretetet,
mert a szeretet már benned van."
Gy.
Kincseink! Az átélt pillanatok szilánkjai.
Mozdulatok sora életünk útján. Szívszorító emlékek – képekben villantva.
Bilincsbe verik szívünket, árnyékok és fények sora a sors ösvényein.
Mosolyok és fáradt szomorúság szeretteink arcán, melyet most szeretnénk lesimítani, örömmé változtatni, de tudjuk, mindezt már lehetetlen.
Régi történések. Újra fel-felcsendülő dallamok a végtelenből ... zongorafutamok. Szavakat keresve, gondolatainkat sorakoztatva fel, melyek érzéseinkbe fulladnak bele. Szárnyalás, zuhanás – hisz mindkettőből jutott mindőnknek. Boldogságmorzsák, melyeket elszórva rejtenek életünk - kis kertünk füvei között. Lassan kihunyó lángok és nincs már, aki újra szítsa, élessze a tüzet. Csak a remény apró fényei világolnak még.
Igen, mindannyian egyszer elérkezünk egy "mérföldkőhöz", amikor már csak a remény maradhat a számunkra. Jó, ha ez az idő nagyon sokára érkezik el! Ilyenkor már csak "boldogságmorzsák" jutnak, és ezeknek is tudnunk kell örülni! A remény fényei mellett melegszünk!
Szeretettel: Zsuzsa
Tolnai Imre Krisztian - február 09 2012 12:55:08
Kedves Gitka! Megható szavak,mondatok.
Üdv,
Imre
szomorufuz - február 09 2012 14:07:17
Kedves Zsuzsám!
Azt hiszem, a remény nélkül nem is lehetne kibírni semmit.
Köszönöm kedves olvasásodat. Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - február 09 2012 14:08:35
Kedves Imre!
A lelkem fájdalmai, a pillanatok tükrében. Köszönöm látogatásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz
