|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Miért van rá szükség? Már ha szükség van rá!
Pontos definíció:
A görög hüpokritész szó egészen pontosan titokban, alattomban, valaminek az álcája alatt ítélkező vagy beszélő embert jelent, de a köznyelvben egyszerűen azt fejezi ki, hogy valaki szerepet játszik, színészkedik, színlel, tettet, megjátszik valamit.
Nem szeretem a képmutató embereket.
A nagyvállalat élére új igazgatónő került. Az osztályunkon négyen dolgoztunk könyvelők egyformának nevezhető szaktudással. Hárman nagyon jól megértettük egymást, soha nem játszott szerepet életünkben a képmutatás. De nem így volt ez Emmánál. Ő kilógott a sorból.
Emma szeretett "nyüzsögni" fontoskodni, az igazgatónő beiktatása után rögtön ott termett a nyomában, dicsérte, az égig magasztalta, valósággal "elvarázsolta". Pedig tudtuk, hogy nem szereti, mert nem volt szeretetre méltó. Jó szakember volt, de emberileg nem állt helyzete magaslatán. Emmát viszont szerette, mert képmutatásával azon nyomban belopta magát a szívébe. Roppantul büszke volt magára Emma, hiszen ő lett az igazgatónő jobb keze.
- Mondd, kedves kollegína, miért csinálod? Jó szakember vagy, nincs szükséged képmutatásra, érvényesülnél anélkül is.- mondta neki Hajnalka az egyik kolleganőnk.
- Ugyan már, nem értetek Ti semmit! Mit gondoltok, miért kapok én háromszor annyi jutalmat, meg másfélszer több munkabért, mint Ti? (Tényleg, ez eddig nem is volt téma, de ha így jobban belegondoltunk, ez volt a valóság! Holott nem tudott többet szakmailag mint mi, de anyagilag jobban járt.)- rávilágított a tényekre.
- De így nem vagy önmagad, vagy igen? Ez a Te igazi éned?- kérdezte Tőle Hajnalka.
- Persze, hogy ez az igazi énem, én eddig még mindíg így érvényesültem, nem esik nehezemre.
Gondoljatok bele, megdícsérem a frizuráját, égig magasztalom a sminkjét, szakmai tudását dicsérem, hízelgek, fényesre suvickolom az önérzetét, egész lényét, szereti, mert azért ha jól belegondoltok minden ember szereti ha dícsérik, és ő ezért engem megjutalmaz.- mondja Emma cinikusan.
- De hát Te is nagyon jól tudod Emma, hogy ezzel félrevezeted, mert nem is annyira dekoratív megjelenésű, mint amilyennek Te láttatod.- mondta neki Hajnalka szelíden.
- Jó lenne pedig, ha Ti is megtanulnátok ezt a fontos szabályt, ha jobban akartok érvényesülni az életben a képmutatásra szükség van.No persze nem mindenkinél tudnék érvényesülni, de nála igen. És ez a lényeg, és én maximálisan ki is használom eme tulajdonságomat. Próbáljátok meg Ti is, de engem nehogy lekörözzetek! - mondta nevetve Emma, és már rohant is az igazgatónő után, mert meglátta a folyosón a bérszámfejtés felé indulva.
Elgondolkodtunk.Lehet némi igaza Emmának, hiszen annyira anyagias, hogy mindenre képes azért, hogy több legyen a fizetése, bármi áron.
Amíg férfi volt az igazgatónk, még női bájait is bevetette nem is kevés sikerrel, de az is csupán képmutatás volt. Elhitette szegény csúf (de emberileg jobb igazgatónkkal) igazgatónkkal, hogy csodálatos szerető, minden nőnek a vágya.
És tényleg, ahogy visszagondoltunk, akkor is több volt a munkabére, mint a miénk.
No de végül is megállapítottuk, hogy egyáltalán nem irígykedünk Emmára, hogy jól teszi-e amit tesz, az ő dolga, természetesen nem követtük a példáját.Ezekhez a dolgokhoz ilyen embertipus szükségeltetik, erre (is) születni kell. A képmutatást nem lehet megtanulni, illetve csak annak lehet, akinek a génjeiben jelen van.
Az a személy könnyedén ki is tudja aknázni, hamar a felszínre tör és nincs szabály ami megfékezné. Nem sajnáltuk tőle, Ő ilyen volt, így szeretett érvényesülni.
Miért van rá szükség? Nem tudtuk a választ egyértelműen, de lehet, hogy ő így érezte magát teljes embernek, talán önértékelési hibái voltak,
kishitűség, önbizalom hiány? Lehet, és ezzel álcázta, de azt nagyon jól.
Akkor sem volt gond, ha az igazgatónő helyett másik főnök érkezett, mert mindíg megtalálta a számára kedvezőbb lehetőségeket.
Lehet, hogy neki volt igaza? A fene tudja, mi azért nem követtük a példáját, nem kaptunk annyiszor jutalmat, fizetésemelést, kit érdekelt?
Képmutatás nélkül is nagyon jól éreztük magunkat a bőrünkben. |
|
|
- február 11 2012 09:15:45
Kedves Évike!
Én sem szeretem a képmutató embereket. Sajnos, én is ismertem ilyeneket, hiszen hosszan tartó munkaviszonyom alatt több főnökkel és igen sok beosztottal kellett együtt dolgoznom.
Ma már tudom, hogy nem kell soha irigykedve gondolni az olyan beosztottakra, amilyenről most Te is írtál. Lehet, hogy fiatal koromban (naívan) ezt másként gondoltam. De be kell látni, hogy minden ember ugyanoda jut a végén, akár behízelgő volt, akár színjáték nélkül élte az életét. Azzal, hogy másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk valójában, azzal nem mentesülünk sem a megbetegedéstől, sem a boldogtalan magánélettől. Sok esetben ezek akkor következnek be, amikor az "álarc" kezd lehullni róluk, mert semmi sem tart örökké.
Az olyan főnököket meg csak szánni tudom, aki nem veszi észre, hogy ok nélkül felmagasztalják és hízelegnek neki.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 11 2012 09:53:55
Kedves Évike!
Én is útálom a képmutatást. Pláne az internetest! A regisztációs lapomhoz is alig találtam egy jó, aránylag elfogadható fényképet!
Ritka az a személy, aki jó képet tud mutatni a honlapján, mert a képernyő el tudja rontani a legjobban sikerült fényképet is!
Főnökét is, beosztottét is! Jó képet mutatok most neked ehhez az írásodhoz, igazit! mert tanulságos volt olvasni!
Szeretettel Andy |
- február 11 2012 10:29:10
Kedves Zsuzsika!
Tovább gondolkodásra késztetett hozzászólásod. "Az olyan főnököket csak szánni tudom", hát igen, én is, de mivel az ember gyarló, könnyen csábítható (már amelyik) vannak ilyen emberek.
Az, hogy "minden ember oda jut a végén" az tuti, de én úgy gondolom, hogy a képmutató emberek számára ez az út könnyebb.
Főleg akkor, ha az álarc nem hullik le. Mert ha eredendően frankón oda van ragasztva (no nem holmi pillanatragasztóval) azt még letépni is nehéz lenne. De akik "hobbiból" teszik fel az álarcot, az tényleg lehull egyszer, és akkor van a döbbenet. (Vagy nem.)Embere válogatja.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- február 11 2012 10:42:08
Kedves András!
Én úgy gondolom, hogy Tőled méltán el is várhatom, hogy jó képet mutassál - nem baj, ha a monitor torzít egy kicsit a fényképen- én a lelkedbe "látok", képmutatás ide vagy oda!
Ott egye meg a fene az olyan főnököt is, meg beosztottat is, aki csak arra ügyel, hogy a fényképe "ragyogjon" az interneten jó benyomást keltve, képmutatást mellőzve, igazi pozitív emberi értékei pedig nincsenek .
Szóval ott tartottam, hogy örülök véleményednek, melyet képmutatás nélkül tettél.
Kedves András! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: (no ebben nincs képmutatás, de ezt Te tudod) Évi. |
- február 11 2012 10:54:02
Kedves Viktória!
Nagyon örülök, hogy újra itt vagy.
Igen, abban tökéletesen igazad van, hogy ha valaki "csak" azért képmutató, mert önértékelési problémái vannak - kishitűség, önbizalom hiány - igen elképzelhető, hogy azzal, hogy ő képmutató, úgy viselkedik, mint amilyen igazából szeretne lenni, helyre billenti lelke egyensúlyát. De ez nem lehet végleges, mert tényleg ha az a bizonyos máz töredezni kezd és módszeresen leválik az emberről, talán még nagyobb szenvedést jelent a tulajdonosának, mintha maradt volna "szürke" kis egér. Mert gondolom én, hogy nagyon tud fájni ha elenged a "ragasztás" és lehull az álarc.
Kedves Viki!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, valamint megosztottad értékes gondolataidat velem.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Várom a következő írásodat szeretettel. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
