Sosem vagy, sosem lehetsz egyedül, hisz mindenben ott az ölelő pillanat, a Föld csodái.
Ha magasból a mélybe nézel, fergeteges érzés lesz úrrá rajtad. Úgy érzed, szárnyalsz a madarakkal a végtelen táj felett, a felhők alatt. Míg lelked szárnyalni tud, sosem vagy magányos.
Hegyek orma fölött oly közel a horizont. Tűnődve nézed a tavat, csodálja szemed a végtelent. Ha csendesen ülsz a tóparton, s hallgatod a víz csobogó dalát és szemed fúrod a mélységbe csodálkozva – nem ez a magány, - hisz ez maga a csoda.
Csönd ül a tó felett, a hegyek, a völgyek felett. A virágok fűszeres illatát érzed orrodban. Lélegzik minden pillanat, - hallod a bogarak zúgását, a tücsök ciripelését a fűben, - nem vagy magányos.
Ha zeng a madarak éneke, s dalaikban a te érzéseidet hallod; örök gyerekként érezheted az elmúlt emlékeket és elragad a képzelet – nem lehetsz magányos.
Amikor a fák levelein üzeneteket olvasol, ami szívedhez szól; a darazsak, a méhek zümmögése megérinti szívedet; a nap fényét ízlelgeted; a harmatos rózsaszirom arcodhoz ér, és magadba szívod édes aromáját, - nem vagy magányos.
A csillagfényes éj után harmat gyöngyszemei gurulnak a hajnalokban és az összes létező szín festi ragyogóvá létedet, vagy az eső ontja a felhőkből a szerelmes könnyzáport; és a felhők fölé röpít a vágy, s rezdüléseidben ott a változás, - nem lehetsz magányos.
Ha a sötétségben, a viharban is erős maradsz, és elűzöd magadból a félelmeket; áradsz, ragyogsz; az érzéseket átéled, amely a lelkedben kering és mindenben látod a szépségeket, a csodákat felfedezed: és bár vannak szomorú napjaid, - bár egyedül élsz, magányos akkor sem vagy.
Mindig meleg, puha fészkedre lelsz és szabadon szállsz, mint a madarak – tiéd a végtelen! Az éjszakák mély csöndjében már látod az elmosódó fényeket.
Az igazi magány az, amikor mindazt a csodát, melyet a természet nyújt, - már nem veszed észre.
Szakali Anna - február 12 2012 20:52:48
Nagyon szépen megfogalmazott, igaz gondolatok. Hova rohanunk, mondd? Miért nem állunk meg szemlélődni és elgondolkodni a dolgokon?
Köszönöm a figyelem ráirányítást a helyes útra.
Szani
kranczbela - február 13 2012 12:37:10
Kedves Szomorufűz!
Minden szavad úgy igaz, ahogy azt leírtad!
Gratulálok!!!
Örömmel olvastam a pályázati felhívásodat.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
Büszke lennék, ha a verseimből valamelyik elnyerné a tetszésedet.
Szeretettel: Krancz Béla
szomorufuz - február 14 2012 13:47:14
Kedves Anna!
Azt hiszem, elsősorban az emberekben keresendő a hiba? - nem is tudom. Sokszor, sokat gondolkodom ezen. Köszönöm olvasásodat. Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - február 14 2012 13:49:03
Kedves Béla!
Köszönöm, hogy olvastál.
Kis félreértés - nem pályázat volt ez, hanem engedélykérés, hogy vihessek tovább írásokat bemutatni, de élni fogok engedélyeddel. Szeretettel: Szomorúfűz
