|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
iskolai emlékem
Kis hazánkban van egy érdekes szokás. hoznak egy hasznos, jó rendeletet - én csak az oktatásügyet ismerem - de másutt is hasonló lehet a helyzet , ám a rendelet végrehajtásához nincsenek meg sem az anyagi, sem a személyi feltételek. Mondanék néhány példát.
A minap előfizetett, kedvenc napilapomban felfigyeltem egy névre - kitűntettek egy iskola igazgatót kiváló munkájáért - és ritka név lévén, - felidézte bennem első orosz nyelvtanáromat . Az emlékezet folyosóján sok-sok évet visszasétálva egészen hetekig osztályos koromig megjelent előttem Zsegora tanár úr arca. Akkor tért haza orosz hadifogságból, ahol elsajátította az orosz nyelvet olyan szinten, hogy tanítani is képes volt. Szükség hozta ezt magával, mert abban az évben - éppen a taév második felében hozták a rendeletet, hogy már az általános iskolák felső tagozatában az eddigi kötelező német nyelv oktatás helyett immár az orosz nyelvet kell kötelezően oktatni. Tudom, sokan részesültek ebben a későbbiek során. a probléma csak az volt, hogy nem voltak hozzá oktatók, vagyis hiányzott a rendelet végrehajtásához szükséges elemi feltétel. Sebaj! A nagyar fegyelmezett, találékony nép. megoldottuk. Megkezdődött a nyelvszakos tanárok dömpinges átképzése. Néhány leckével előbb jártak, mint a diákok, akiket oktattak - de minden iskolában megkezdődött több-kevesebb sikerrel az orosz nyelv oktatása - mely évekig tartott, de kevesen sajátították el ezt a kevesek által kedvelt - bár nem nehéz - nyelvet.
- Minket Zsegora tanár úr kezdett tanítani, kedves, játékos módszerrel és talán meg is szeretette sokunkkal, mert a gyerekeknek nem voltak politikai előítéletei. Kedves, jó ember volt az alacsony termetű, szemüveges tanító bácsi. Soha nem feledem el, milyen jó volt hozzám. Abban a tanévben a városi sportpályán közös évzáró sportnapot szerveztek a város összes iskolájának részvételével. A mi iskolánk is műsorral készült fel. Az egyik fiatal tanítónő - aki úri családból származott - tenisztáncot tanított be kislányoknak és a csapatb engem is - talán mert jó tanuló voltam , beválogatott. Rendszeresen gyakoroltunk. A szerepléshez megfelelő felszerelésre volt szükség. fehér teniszruhára,teniszcipőre és teniszütőre. sajnos, a mi családunk nagyon szegénysorban élt - mondhatnám csórók voltunk - anyám látván lelkesedéséemet, egy lepedőből rokon nagynénémmel megvarratta nekem a teniyzruhát és s kosztpénzből kiszorította a teniszcipő árát. Így már csak a teniszütő hiányzott - erre már nem futotta, de nem is volt rá szükség, mert a teniszpályát csak kivülről láttam - és nem volt lehetőségem a jövőben sem ezt az úri sportot közelről megismerni. Ütőm tehát nem volt. Ennek hiányában pedig a szereplés előtti héten a tanítónő kizárt a szereplők közül. Az udvar sarkában keservesen sírtam, amikor Zsegora tanár úr éppen arra járt és észrevett. Odajött, vigasztaalt, kikérdezett...Elzokogtam neki bánatomat...
Azonnal intézkedett. Szerzett nekem - egy tanár kollégájától teniszütőt kölcsönbe, majd felkereste és megpirongatta a szervező kolléganőt..Lényeg. visszavettek a csapatba - és boldogan szerepeltem a pályán a teniyztánc-bemutatónkon, ami nagy sikert aratott.
- A név felidézte bennem ezt a kedves, szívet melengető gyerekkori emléket. sajnos azt a szokást, hogy előbb a rendelet, azután a feltételek biztosítása vagy még az sem - tamár koromban is tapasztaltam, nem is egy alkalommal...például a testnevelési óraszámok megemelésével holott a legtöbb iskolában még tornaterem sem állt rendelkezésre és jó ha volt egy szakképzett testnevelő tanár - de kit érdekelt ez?? Mégis - előbb-utóbb mindig megoldották az iskolák..Még folytathatnám ezt a sort , de nem teszem, mert elrontanám ezt a kedves emlékemet, amit most azzal nyújtok át az estleges olvasóknak: íme vannak jószívű tanárok is.
|
|
|
- február 13 2012 13:18:34
Sajnos a szövegem tele van elütési hibákkal, mert direktbe ide írtam és nem is néztem át, mert nem volt erőm hozzá...talán nem is kellett volna felrakni, de amíg írtam, legalább nem gondolkodtam, elterelte a figyelmemet a kínokról...
ezért kérek mindenkit, nézze el ezúttal a hibáimat |
- február 13 2012 13:27:35
Kedves Mamuszka!
Érdeklődéssel és szeretettel olvastam írásodat. Az, hogy vannak jószívű tanárok is, nekem efelől semmi kétségem. Egész eddigi életemben nagyon tiszteltem és szerettem a tanárokat. Hiszen ők nevelik a gyermekeinket, unokáinkat.
Az, hogy előbb születik meg a rendelet és csak azután teremtik (teremtenék) meg a feltételeket ahhoz, hogy a rendeletben foglaltakat be is lehessen tartani, úgy látom írásodból, hogy nem mai keletű probléma.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi.  |
- február 13 2012 20:50:13
Köszönöm kedves Évi --örülök, hogy így gondolod..
és annak is, hogy elolvastad
szeretettel - mamuszka |
- február 13 2012 21:02:17
Kedves Mamuszka!
Azt, hogy vannak jószívű tanárok, eddig írt történeteid is bizonyítják, hiszen olyan sok szép és meghatót írtál eddig is, amelyikben éppen Te voltál az, aki segített a tanítványain!
Talán, mert voltak ilyen példaképeid, és nem csak ez a kedves tanár bácsi, akiről most írtál.
Csatlakozva Évi hozzászólásához, én is mindig szerettem és tiszteltem a tanáraimat.
Én is szeretettel olvastalak!
Zsuzsa
|
- február 14 2012 10:58:16
Köszönöm kedves Zsuzsanna - vártalak, hogy véleményt mondjál...te vagy a kedvenc kritikusom - és többnyire az egyetlen is...
nagyon sok gépelési hiba van benne, mert piszok rossz fejfájással írtam...és nem tudtam javítani...de az értelme fontos volt akkor, friss és felidézte gyerekkoromat..
szeretettel - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
