|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Írásom mondanivalóját egy film ihlette, valamint egy párbeszéd.
Mindíg is érdekelt az a téma, hogy mit jelent az emberek életében a CSALÁD. Számomra akkor teljes, ha a család tagjai: Anya, apa, gyermek (gyermekek) Ez így az ideális úgy gondolom.
De nem így gondolta az a fiatalnő - akit a filmben láttam - és az a két egymással beszélgető nő sem, akiknek a párbeszédét a villamoson "kihallgattam". No nem kellett hozzá nagyon hegyeznem a fülemet, mert olyan hangosan fejtették ki a véleményüket, hogy csak az nem hallhatta, aki nem akarta.
- Nekem nem kell férfi ahhoz, hogy a gyermekemet tisztességesen felneveljem, pénzem van elegendő, meg tudom teremteni az egzisztenciát, semmiben nem fog hiányt szenvedni a fiam. - mondja az egyik nő.
- Az a helyzet, hogy nekem sincs szükségem férfira, én is nélküle akarom felnevelni születendő gyermekemet, így döntöttem, nekem is csak a gyermek kell! - mondta a másik ellentmondást nem tűrő hangon végtelen önzéssel, mely sugárzott a lényéből.
Elgondolkodtam. Miért gondolja ez a két nő így, mi a motiváció, hogy egyedül akarják felnevelni gyermekeiket. Talán rossz volt előttük a példa, nem éltek normális családban, rossz volt az apa, esetleg bántalmazta őket? Ez a tény is benne lehet a képben.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy milyen felnőtt válik abból a gyermekből, aki nem fogja ismerni a család modelljét. Adott esetben lesz egy anya, aki halálra kényezteti egyszem gyermekét és még ha ráadásul fiúnak születik, ki fogja megtanítani az apaszerepre? Ki fog játszani a kisfiúval, mondjuk ki fog vele repülőgép makettet ragasztani, ki fog vele focizni, ki mondja el neki, hogy mit jelent a serdülőkor biológiája?
Ki tanítja meg arra, hogy Ő lesz a családfő - ha egyáltalán lesz családja - és az Ő kötelessége lesz gondoskodni a családjáról anyagilag.
Hogyan fogja félteni, óvni, szeretni kedvesét önzetlenül?
Ki lesz a példakép a fiúgyermek felnőtté válásáig? Az édesanya? Aki ugyan maximálisan női lélekkel és női szívvel fogja szeretni nebulóját, de Ő nem férfi. Női és férfilélek, nem ugyanaz. Gondolom én, hogy azért lettünk így teremtve, hogy nő és férfi együtt (gyermekkel) képez egy családot, mert kiegészítik egymást.
Ami hiányzik a női nemből az ott van a férfiakban és fordítva.
No persze más a helyzet akkor, ha az apa (vagy az anya) nem képes a nemének megfelelően a ráruházott feladatainak a végrehajtására. (Gondolok itt arra, ha az apa - vagy az anya - alkoholista, felelőtlen, szülői szerep vállalására alkalmatlan)
De itt nem erről van szó. Sokszor olvastam, hogy fiatal nők egyszerűen olyan döntést hoznak, hogy egyedül fognak megbírkózni a feladattal.Ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, ez sikerül is, de mi van a lélekkel? A gyermeknek míg felnőtté válik, lelkiekben is kell a támasz a példamutatás, mert így válik olyanná, hogy a nemének megfelelő feladatokat el tudja majd látni, de ahhoz először el kellene tudni sajátítania. De ha nincs előtte megfelelő példa, apa,- vagy anyaszerep -ki fogja neki megtanítani? Az a bizonyos nagybetűs élet? Az már késő lesz.
Nagyfokú önzésnek, és marhaságnak tartom az ilyen abszurd életfilozófiát.
Csak elmélkedtem kicsit... |
|
|
- február 15 2012 08:28:00
Kedves Évi-Húgocskám4
Hogy mennyire igazad van!! Én ugye apa nélkül nőttem fel, mert a háború úgy döntött. - De nagyon nehéz volt.
Valóban, az emberek (nemtől függetlenül is) nemegyszer nagyon felelőtlenek. Hogy mi lesz a gyerekkel - fütyülnek rá.
Egyébként most olvastam el (sokadszor) Erich Kästner könyvét, a [i]Két Lottit[/i]. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden - nem gyereknek, hanem fiatal felnőttnek.
Megjegyzem: ehhez Tündi nem súgott?
szeretettel
Domokos bátyád |
- február 15 2012 09:53:21
Kedves Viki!
Maximálisan igazad van abban, hogy az ilyen jellegű filmek nagy hatással vannak a fiatalságra, de én úgy gondolom, hogy ezért (is) van szükség (főleg manapság) a CSALÁD igazi értékére.
És megint csak visszakanyarodnék én is a szülői felelősségvállalásra.
Hiszen ha egy gyermek azt látja, hogy békességben, boldogságban, egyetértésben felelősséggel teszik a dolgukat, a gyermekben tudatosul, hogy ez a "menő". Én úgy gondolom, hogy azoknál a gyerekeknél léphet a képbe az "agymosás", ahol a szülői háttér nem megfelelő. Ezért érzem és gondolom úgy, hogy a gyermek elsősorban a szüleit utánozza, az ő életük a példakép.
De ettől függetlenül is elképzelhető az agymosás, de roppant észnél kell lenni a szülőnek, hogy ne legyen hatásos.
Mindenesetre nem könnyű szülőnek lenni sem most, sem régen.
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi.  |
- február 15 2012 10:09:28
Drága Domokos Bátyám!
Nagyon örülök Neked!
Teljes mértékben egyetértek Veled abban, hogy kötelező olvasmánnyá kellene tenni a fiatal felnőttek számára a Két Lottit.
Többször olvastam én is, sőt valamelyik nap láttam is egy filmet melynek a regény témája lehetett az ihletője.
Emlékszem, egyszer írtad egyik versemnél, hogy apukád nem tért vissza hozzátok a háborúból, anyukád ott maradt egyedül két kisgyermekkel (Veled és Húgoddal) el tudom képzelni, hogy milyen szörnyű lehetett mindnyájatoknak.
Kedves Bátyám! A kis Tündi lány most nem segített, még nem volt top-on, magamra hagyott, kissé "meghűlt", de már jobban van.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és megtiszteltél értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi-Húgod.
Ui.: No itt van már a vállamon, meglátta, hogy Neked írok és megparancsolta, hogy írjam, hogy sok-sok puszit küld Neked és jó egészséget kíván! |
- február 15 2012 23:42:18
Kedves Évike!
Mindenkihez szóló, mindenkit érintő téma, kiválóan megírva. Akár egy prominens újság gyereknapi, nők napi vezércikke is lehetne.
Szeretettel Andy |
- február 16 2012 06:09:08
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm figyelmedet és megtisztelő véleményedet írásomról. Nagy öröm számomra, hogy "ilyennek" látod.
Szeretettel: Évi. |
- február 16 2012 11:56:36
Kedves Évi!
Igazad van abban, amit írtál! Én sem gondoltam azt sohasem, hogy - mivel az apámtól nem láttam jó példát - nekem nem kell a férj, és csak gyermeket akarok. Ha valaki annyira önző, hogy nem tudja megtűrni maga mellett a "másik felét", akkor szerintem gyermeket se akarjon, hiszen az ugyanolyan önzővé válhat majd egyszer!
A "Két Lotti"-val kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy az ilyen és ehhez hasonló történetekkel kellene megismertetni a gyermekeinket, hogy még időben megtanulják és átérezzék, hogy milyen lehet egy apátlan vagy anyátlan gyermek lelkivilága!
Ha csalódtunk a szüleink valamelyikében, még jobban meg kell mutatni a világnak, de elsősorban magunknak bebizonyítani, hogy lehet normális, teljes családban is élni és gyermeket felnevelni. Mert valójában erre vagyunk teremtve!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 16 2012 16:45:11
Kedves Zsuzsika!
Örülök, hogy itt vagy és véleményeztél.
Annak külön örülök, hogy úgy gondoltad, hogy nem kell követni a szülői példat, hogy ha az arra nem érdemes!
Lehet, hogy számodra pontosan az volt a motiváció, - apukád alkoholizmusa, anyukád tűrőképessége mindenen (erőn) felül is akár! Ez tényleg nem jó stratégia.
Őszintén örülök annak, hogy Te így gondolkodtál (gondolkodsz), hogy igenis meg kell mutatni a világnak - de elsősorban önmagunknak-, hogy többre, jobbra vagyunk képesek mint elődeink, illetve szüleink.
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál értékes véleményeddel.
Szeretettel.: Évi |
- február 19 2012 08:13:37
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki megtekintette írásomat.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
