|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
gondolatok elhunyt férjemről
Egy nap...
Egy nap, mi a múltam része és fáj, emléke éget...
Egy nap, mely magába öleli az örök búcsú érzését... A soha viszont nem látás érzését...
Egy nap, mely elválasztja a múltat és a jövőt...Mi mögött megbújik sok - sok év...Szinte már mindegy, hogy ezek az évek milyenek voltak...
Egy nap, melyben részeddé válnak a holtak...
Ez a nap ott él bennem. Akaratlan is előttem van erőtlen tested, mely ernyedten, élettelen fekszik a kórházi ágyon...Néztelek...Csak könnypára volt a szememben. Ne kérdezd, miért.
Nekem is csak sejtésem van erről - talán, mert tudtam, bekövetkezik...talán, mert már nem szerettelek...nem eléggé ahhoz, hogy nagyon fájjon az elvesztésed...hogy űrt okozzon bennem a hiányod...s tudom, erről én nem tehetek - ez valahol felmentést ad nekem a könnytelenség miatt, azért, hogy nem fordultam be, s nem váltam önmagam árnyékává. Ahogy az igazán szerető társ teszi,érez...
Én már nem voltam nagyon régóta a Társad, a Párod...S ha ezt te tudnád, értenéd és éreznéd igazán, hogy nekem mennyire fájt!
És mennyire fáj az, hogy nem hiányzol - legalábbis nem úgy és ahogy szeretném...
Gyakran gondolok kettőnkre, a múltunkra, az emlékekre...De sajnos, több rossz, nem kívánt emlék merül fel bennem, mint jó...
Nem sok kedves és meghitt emlékem van rólad...Pedig kutatok magamban...Erőteljesen, akarattal próbálok felidézni csodákat...De nem tudok...Már a kezdetekkor megtörted a varázst...
A Reményt a boldogságra derékba törted már bimbózó kapcsolatunkban...A durvasággal...tettekben és a szavaidban.
S már az elején megbántam, hogy összekötöttem veled az életemet...
Egy olyat adtál nekem, ami igazán érték a számomra - kislányunk, Viki Baba! Ő az egyetlen, aki nélküled nem jöhetett volna létre...
Most írok...neked s rád emlékezve.
Nem kellett volna, hogy ilyen fiatalon elmenj a Világról. De a Sors ezt így rendezte - s amit a Sors rendel, amögött igazság rejlik...
Én nem vagyok jogosult arra, hogy ítéljek...csak érzéseim és véleményem van...
Néha azt érzem, hogy így adták vissza nekem, amire születtem - a SZERETETET...
Az ÉRTÉKET, amire mindig vágytam - ám eddig soha nem kaptam meg igazán!
Mégis, minden bántás ellenére fáj, hogy könnyedén átsiklom halálodon...hogy nem érzem a szívemben a sajgó fájdalmat, amit elvesztésed okoz.
De tudom, hogy miért nem hiányzol nagyon...
Sajnos...
Lelkemmel már nagyon régen elengedtelek, soha nem találkoztunk, csak személyesen...
Gondolom, már érted, miről is beszélek. Hisz te már csak lélekben élsz...S az a lélek sem velem és bennem él...Egy teljesen más dimenzióban, egymástól távol...
Soha...Örökre...Mindig... Ez a három szó volt, amit kértem, ne használj, mert nem tudhatod, mi lesz.
Hát...már tudod...
Soha nem leszünk együtt...
Örökre szétválasztva...
Mindig külön...
A lelkem halálomkor sem keres meg téged - sajnálom. De ezt most, élőként is már tudom.
Egy nap, mikor elhagytad ezt a világot.
Egy nap, mikor lelket öltöttél.
Egy nap, mikor elköszöntél.
Isten veled!
2011.aug.31. |
|
|
- február 15 2012 23:26:46
Halottakról jót, vagy semmit! |
- február 16 2012 06:53:44
Kedves Andy !
Tudod, ezt a mondást ismerem...S a leírtak igen szépen vannak ahhoz képest megfogalmazva, amiken átmentünk mellette...
De ezek a sorok az én érzéseim, amikről nem tehetek. Ha olvastad, az is benne van, hogy keresem a szépet is - de több rossz volt, mint jó. Sajnos. |
- február 16 2012 11:59:25
Kedves Gabi!
Érzéseidben megértelek, együttérzek Veled!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
