|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Egy be nem teljesülő szerelem néhány pillanata
A naplemente gyönyörű vörös fátyollal fedte be a várost. A félhomályban megnyúltak az árnyékok, a hűvös szellő kellemesen cirógatta a forróságtól tikkadt fákat, amelyek hálásan suhogtatták szomjazó leveleiket. A napközben szinte kihalt város éledezett, mintha nagyot sóhajtott volna ébredése előtt. Apró hangyákként nyüzsögtek az emberek, akik vidáman nevetgéltek, élvezték a nyarat, a pillanatot, az életet. Szívet melengető, idilli látvány.
Egy fiatal lány gyötrő kétségei azonban megtörik a varázst. Figyelem, ahogy a kényelmetlen, szebb napokat megélt padon ücsörög, vékony vászoncipője orrával a kavicsokat rugdossa. Egyik kezében telefont szorongat, másikban egy flakon ásványvizet. Barna tincsei laza lófarokba kötve vidáman kergetőzve játszanak a csintalan szellővel. Csillogó, élettel teli zöld szemei egyetlen pontot fürkésznek. Követem a tekintetét, és megakad a pillantásom a szemben álló társasház egy kivilágított ablakán. A lány szemeiben tükröződő vágy és sóvárgás mindent elárul. Kimondatlan kérdései hirtelen cikáznak felém.
Vajon mit csinál? Kivel van? Gondol rám?
***
Eközben nem messze egy fiatal férfi fáradtan áll a hűvös zuhany alatt. Jóleső érzés lehet, ahogy az egész napos őrjítő forróság és izzasztó munka után a rá zúduló cseppek simogatják a bőrét. Ahogy figyeli a lefolyóban eltűnő vizet, mázsás súlyként nehezedik rá a gondolat, hogy a nyár lassan elszáll mellette, ő pedig nem élvezhette egyetlen napját sem. Szinte minden idejét felemészti a munka, kevés szabadidejét pedig többnyire pihenéssel tölti. Zsenge kora ellenére nem jut ideje az igazán fontos dolgokra. Önmagára, az életre, a szerelemre.
Zuhanyzás után az ablakban állva figyeli a felszabadult és gondtalan embereket. Irigység és keserűség facsarja szívét. Szeme megakad egy kopottas padon ott felejtett üres vizes palack árválkodó sziluettjén. Szívesen kiszabadulna ebből a monoton körforgásból. Végül azonban győz a fáradtság, és kimerülten dől le ágyára a sötét szobában. Szemeit lehunyva egy zöld szempárt lát maga előtt.
Vajon mit csinál? Kivel van? Gondol rám?
|
|
|
- február 19 2012 19:06:44
Amikor elrohanunk életünk fontos pillanatai mellett és mire felocsúdunk, minden késő.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- február 20 2012 00:12:14
Ebben a szépenszomorú írásban el van rejtve egy társadalmi probléma, mely a történet továbbgondolására ösztönzi az olvasót! Manapság akinek jó munkája van, az nem kockáztathat, nem marad ideje magánéletre, szerelemre. A lány - gondolom - valami egyetemista lehet, ezért volt ideje a padon búslakodni. Ha végez, szembe kell néznie a munkaszerzés nehézségével. Ha végül talál, úgy jár minta férfi, nem lesz szabadideje, állandóan csúcsra kell járatni magát, hogy megtartsa állását, a gyerekvállalásról nem is beszélve. Így hamarosan csak a zuhanyozás simogató cseppjei lesznek élvezete forrása, amely után ha kinéz az ablakon, egy szakadtérdű farmerben pad támláján ülő férfiről sző álmokat. Andy |
- február 22 2012 11:14:58
Nagyon sok lehetőség mellett elmegyünk életünkben.Vívódva vagy tudatosan,de lehet nem vettük észre sem.
Mindennek oka van,így kellett történni.Ha mégsem, az utak újra kereszteződnek,hiszem.
Sztel:Rika. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
