|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Radnai István:
PÁRBESZÉD A PÓKHÁLÓVAL
 M
Felemelkedem az ágyról. persze a lábam és a kezem csak arra való, hogy irányítsam vele, mint a sárkányrepülőt.
Testem könnyedén jut el a mennyezetig és nem ütközöm bele semmibe, mint az egykori kínai játékmozdony, amely kitért minden akadálynak. A különbség anni, hogy nem a mechanikus érintésektől térek ki, de kikerülöm az akadályokat, nemigen hatolok át.
Az egy további képesség. Kiterjesztem a karomat, hogy a felhajtó erő nagyobb legyen, de nem kell termik és ellenszél sem.
A szoba nyugodt. A szoba levegője nyugodt. A tüdőm nyugodt. És nem vagyok súlytan, sehol sincs űr!
Magam sem vagy az űr rendezetlen molekuláinak halmaza, megőriztem integritásomat. Épségben van a testem és szellemem megbonthatatlan barátsága.
Hűha, csak ezt ne mondjam, mert akkor ez az állapot véges, nem tart sokáig. A visszájára is fordul, hiszen nem vagyok az a típus, aki erlhiszem, amit hirdetek, mert anyit mondom magamnak, hogy a magam nevű lény elhiszi magáról.
Mondjam inkább le sem jöttem a fáról és hosszú mókus farkammal irányítom magamat, vagy akit annak hiszek?
Nem ez nem egy mókus, nem egy majom, nem is madár - ez egy test, amely hanyatt fekszik a levegőn, minha a tó vize lenne, vagy Holt tenger, ahol még nem voltam. a levegő áthatolható..
A levegőben úgy mozgok, mint ahogy vízben annak viszkozitása és felületi feszültsége miatt nem lhet, de ebben a levegőben nincsenek áramlatok, nem simogatja az arocmat szellő, nincs ellenállás.
Ha álmodom, miért tudom, ha ébren vagyok miért álmodom.
Nem vettem be semmit, nem bűvészkedik velem senki, mindezt a magam erejéből. De ki és mi az a magam ereje.
Kellemes, még nem kell leszállnom, tehát le sem merülök. Mármint úgy, mint egy elem vagy feltöltött akkumulátor!
Ha le akarok szállni, könnyebben teszem, mint egy léghajó.
ha el akarom mondani, semmi nehézségem nincs, csak éppen a tárgyakon kívül nincs jelen semmi. Elmegyek, ama titokzatos hivatalba, de hátha ma is megfigyelnek és az aktámat zárolták.
Most, tényleg, miondjam már el magamnak, kinek akarom bizonygatni, hogy hanyatt fekve tudok repülni és ezzel semmi célom nincsen. Csak kellemes.
Eltelik félnap? Lehet, ha stopperem volna, kidrülne, hogy néhány ezredmásodperccel a világrekordon belül..
De akkor már nem lennék ilyen könnyed, az már verseny lenne és elhúzna mellettem minden edzett sportoló és azok is, akik szent Péterhez igyekeznek.
De én nem kívülről látom magamat, nem szálltam ki a testem léghajójából és sehová sem igyekszem!
Egyszerűen jó érzés, minden drog, hipnózis, autoszuggesztió és megtévesztés nélkül.
Én vagyok én, ha akarom visszatérek, ha akarom közelről nézem meg a pókhálót a szoba sarkában.
Megkérdezem a pókot, nem kér-e valamit, ha már a vendégem.
Nem válaszol.
Akkor mit ér az egész. |
|
|
- február 20 2012 16:31:15
Kedves István!
Nekem nagyon tetszik a párbeszéded.
Derűt hoztál a borongós délutánba. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- február 22 2012 10:24:53
Nem tudom miket lehet rád mondani, de azt tudom, nem egy hétköznapi stílussal vagy megáldva.
Szeretettel:Rika. |
- február 22 2012 21:30:23
Kedves István!
Én már nem először vagyok itt írásodnál. Tanácstalan vagyok ugyanis, hogy mit írhatnék. Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy eldöntsem: ez most valóvban egy párbeszéd, vagy csak egy monológ a részedről?
Mert a pók nem válaszol a megkérdezésedre.
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
