A barátság az, mi megmutatja nekünk, hogy sem örömünkben, sem bánatunkban nem vagyunk egyedül.
Pam Brown
Az alábbi történetem kitaláció.
M.L. , K.A. és Jancsi osztálytársak voltak. Gyakran beszélgettek egymással.
Olyan közel kerültek egymáshoz lelkileg,hogy M.L. és K.A. többször megkereste Jancsit az otthonában. Barátok lettek,legalábbis Jancsi a barátjainak tartotta őket.
A közeledésük azonban hamis,gonosz volt,hiszen ketten kitervelték ,meglopják Jancsit. Jancsi viszont megbízott bennük.
Egyik nap ,amikor elment hozzá a két osztálytárs , M.L. kérte Jancsit,hogy csináljon neki limonádét. Jancsi megtette, K.A. utána ment azzal az indokkal,segít a nedű a készítésében.
Másnap azonban Jancsi édesapja furcsállni kezdte ,hogy hiányzik ötszáz forint,amely pénz nem is az övé,hanem a kisebbik fiáé ,Jancsi öcséé volt. Ez az összeg egy kis lakatos ládában volt benne,amelyre fölfigyeltek M. L.-ék. Jancsi ekkor kezdett el igazán gondolkodni,s az édesapjával rájöttek,kik voltak a tolvajok. Az apja reggel bement a suliba, s megtalálta és kérdőre vonta M.L.-t ,aki nagy nehezen bevallotta, ő lopta el a pénzt,amelyet visszaadott. Bocsánatot ellenben nem kért,illetve a megbánás egyetlen parányi jele sem volt raja érzékelhető.
-Többet nem szeretnélek titeket nálunk látni!-hívta föl a figyelmét M. L-nek mondva az édesapja.
Óriásit csalódott Jancsi is a két osztálytársban.
Azóta teljesen megszakította velük a viszonyát. K. A.-ék is vele, nem keresik egymást.
Barátság annyit jelent, mint bizalmasság.
Luigi Pirandello
V
