Szavak sodródnak ...Naponta érkezik a hajnalom. Sokszor fáradt, törődött éjszaka után merítek erőt magamnak, hogy felkeljek, hogy indítsam napomat.
Kinek kell lélegzetem? Kinek is kell szemem fénye?
A levegő pórusain át lélegzem, de olykor a mozdulatok is nagy erőfeszítést igényelnek. Mégis indulok, - erős akarattal kelek, - hogy repüljek, szárnyaljak a napfénnyel, a madarakkal. Versenyre kelek az idővel, a fájdalommal. Vonszolom magam, hogy olykor szárnyalhassak.
Beköltözök saját lelkembe, elbújok mosolyom mögé, hogy a külvilág ne vegye észre fájdalmaimat; ablak nélküli világomat.
Bántanak a hangok, megérintenek érzések. Játszom!
A napfény simogatón ölel. Megsérthetsz, bánthatsz, de szívemben nem haragot, csak fájdalmat vésel. Lépcsők akadályoznak! Megüthetsz, kisemmizhetsz, de a szeretetemet soha nem veheted el tőlem.
Egyedül vagyok!
Nem kell, hogy megérts, de ha szavaiddal simogatsz, szárnyra kapok és a csillagokat is lehozom neked és érted!
Olykor tévelygek!
Segíts a jó ösvényre lépnem! Még látom arcodat, az emlékeket követem, és a fájdalmakat is feledem.
Néha nevetni is tudok!
Mosolyom mögé csak akkor láthatsz, ha érdekel sorsom. Hiszek és hihetsz bennem, mikor segítő kezem fogod.
Álarcok nélkül élek!
Szemem tükrében a szeretetet, a reményt láthatod. Nyitva az ajtóm – beléphetsz rajta, ha baráti kézre vágysz, de a szívemet ne csald meg, mert kapuja – mint a mimóza – bezárul és soha többé nem tudod a falát áttörni.
Hozzám hazatalálsz. Nálam lelked otthonra lel. Lásd meg bennem az embert!
Ne ítélj, míg nem ismersz! Nem irigykedek. Elfogadom, amit a sors nekem rendelt. Hangom, ha elnémul – lesz talán, kinél hiányom megmarad.
Járd be velem az én birodalmamat, ismerd meg életemet!
Adj reményt a szerető élethez!
gyongyszem555 - február 28 2012 14:08:22
Kedves Gitka!
Nagyon jól választottad meg írásod mondanivalójához Attila csodálatos dalát.(Ez azért arra enged következtetni, hogy romantikus lélek vagy) Biztos, hogy megtalálod a lehangoltságból kivezető utat.
"Erős akarattal kelek", úgy gondolom, hogy ez a lényeg! Soraidat olvasva minden nap apukám jut az eszembe, ő is végtelen türelemmel és akaraterővel "viselte" sorsát. Maximálisan át tudom érezni írásod minden egyes szavát. Ha végtelen szeretet lakozik az ember szívében, könnyebben szeli az akadályokat. Az biztos, hogy a szeretetedet senki nem veheti el Tőled kedves Gitka!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi.
Nagyon meghatóan írsz arról, hogy milyen vagy és milyen érzéseid vannak. Leírt gondolataiddal én is messzemenőkig azonosulni tudok. Amíg reményt kér Magadnak, addig ugyanúgy reményt adsz mások számára is kedves írásaiddal!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - február 28 2012 20:17:01
Kedves Évike!
Bevallom őszintén - mindig is romantikus voltam és azt hiszem, öregségemre is az maradok
Lehet, van, akinek ez "giccs", de vállalom. Remény és szeretet nélkül nehéz lenne elviselni terheimet.
Köszönöm biztató, kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
szomorufuz - február 28 2012 20:23:34
Kedves Zsuzsám!
Úgy érzem, amiről írok - ha személyesen az én életem is, de nagyon sokunkat érint.
A mai világban senkinek nincs biztosítva a sorsa és senki nem tudhatja, akár pillanatokon belül mi történik vele. Előttem mindig ez van és szeretettel fordulok mindenki felé.
Köszönöm látogatásodat és szavaidat.
Szeretettel ölellek: Gitka