- Tündikém kedves, látom, hogy nem bírsz megülni egy helyben egyetlen pillanatig sem, és állandóan mosolyogsz. Mondd, melyik dimenzióban vagy?
Itt vagy egyáltalán? - kérdezem Tündikémet most már csakugyan aggódva, mert csak mosolyog és nem válaszol. Kissé megsimogatom a haját és akkor felröppen a vállamra (természetesen egyfolytában mosolyog) és fátyolos kedves hangon így szól:
- Kedvesem, nagyon jó hangulatban vagyok, süt a drága Nap, jó idő van, illatoznak nem sokára virágok, és most a szerelemről fogok neked csacsogni. Egy szép szerelmes történetet kell, hogy írjál, mert olyat már régen diktáltam neked.- mondja szinte el nem múló mosollyal az arcáról.
Király Kálmán híres fetőművész volt, éppen egy hetes tárlatát nyitotta meg a település központjában arra kijelölt művészeti galériában.
Nagyon sok látogató volt egész héten, Kálmán igazán nagyon örült a sikerének. Nagyon sok festménye volt, szinte eddigi életét ez a művészeti ág töltötte be. Családja nem volt még, holott már a negyvenes évei vége felé közeledett, a szerelem még nem érintette meg a szívét, mindezidáig. Ekkor meglátta Őt. Szépséges arcát, bájos mosolyát, karcsú alakját, feszes gyönyörű melleit, szinte szikrázott körülötte a levegő, ahogy belépett légies mozdulatával a terembe.
Kálmán érezte, hogy szíve zakatolni kezd, de olyannyira, hogy fülében hallotta pulzusának lüktetését.
- Kezét csókolom, Király Kálmán vagyok, ha megengedi kalauzolom a festmények között.- szólt a nőhöz szinte nem ismerve meg saját hangját. Gyönyörű világoskék szemeivel a nő rápillantott, kedvesen elmosolyodott és bemutatkozott:
- Üdvözlöm, Kovács Lilla vagyok és őszinte tisztelője a művész úrnak.-mondta Lilla kislányos mosollyal.
Kálmán elgondolkodott, nem tudta, hogy honnan ismeri, de nem foglalkozott a témával tovább, gondolta, elég népszerű, híres festő ahhoz, hogy hallhatott róla a lány.
Miután sorra bemutatta a kiállított festményeit - melyet a lány őszintén megcsodált - kisfiús mosollyal az arcán, meghívta vacsorázni a lányt a közeli vendéglőbe. Kissé félt a visszautasítástól, de azt remélni sem merte, hogy a lány rögtön beleegyezik a találkozóba.
Megbeszélték, hogy 2 óra múlva - mert Lilla arra hivatkozott, hogy át kell öltöznie, rendbe kell szednie a sminkjét, csupa női dolog - találkoznak.
Kálmán érkezett hamarabb, asztalánál már egy üveg francia pezsgő várta vendégét a pezsgős vödörben. Gondolataiba mélyedve azon csodálkozott, hogy ilyen vele megtörténhet, szíve hevesen vert, jóleső érzés kerítette hatalmába.
És megjelent, megjelent csodálatosan szép világoskék estélyi ruhában, dekoltázsa mesterien szolid, de mégis sokat sejtető, gyönyörű mellei csak leheletfinoman rajzolódtak ki a ruhája szabásának vonalai alól. Gyönyörű volt, hosszú világosbarna haja loknikban hullott a mellére.
Kálmánnak elakadt a lélegzete e gyönyörű látvány annyira megbabonázta, hogy alig tudott megszólalni. Az első pohár pezsgő után tegeződve folytatták a beszélgetést.
- Én egy zenekarral járom az országot, énekelek, holnapután tovább utazunk, ez az életem. Holnap este lesz az utolsó fellépésem ezen a településen, gyere el, csak Neked fogok énekelni.- mondta Lilla kedvesen a férfinak.
Vacsora után a szállodájába kísérte Lillát, de a lány beinvitálta a lakosztályába. Szerelmes, vágyakozó pillantásokat vetettek egymásra, majd könnyed, leheletnyi finom apró csókokkal halmozták el egymást. Ilyet még soha nem éreztek - legalábbis Kálmán nem - átadták magukat a szerelem mézédes pillanatainak, mely a mennyországig repítette őket. Szép volt, azt kívánták, bár soha ne érne véget a pillanat varázsa. Egymást átölelve, szorosan,( mintha soha többé nem akarnának elválni egymástól)álomba szenderültek.
Másnap este Kálmán megnézte szerelmének a koncertjét, úgy érezte, hogy nagyon szereti a lányt és nem tud nélküle élni.
Még egy szerelmes éjszakát töltöttek együtt, Kálmán szerette volna elodázni a búcsu pillanatát. Mert érezte, hogy el kell, hogy búcsúzzanak.
- Kedvesem el kell, hogy menjek, nagyon jó volt veled, talán megérintett a szerelem édes mámora is, de tudnod kell, hogy az én életem a szinpad. Ugye nem neheztelsz ezért rám?- és lehetnyi finom csókkal búcsúzott.
Kálmán élete megváltozott. Nem tudta soha - legalábbis egyelőre - elfelejteni a lányt, már nem is igazán tudott semmi mást festeni, csak rózsákat, mert az Lilla kedvence volt.
Dellamama - március 01 2012 14:26:36
Nagyon kedves történet írtál Drága Évi!
Most, hogy novellákat, kis eszéket is olvasgatok a"korong"-on félek, hogy mi lesz ha a kertben kell ténykednem és kevesebb időm lesz a gép előtt ücsörögni.
Vajon visszatér- e a turné után a kis énekesnő? Kíváncsi lennék, vagy ez neki csak kis futó kaland volt?
Ölel: Maria
Dellamama - március 01 2012 14:28:14
Ui: Csongrádi Kata dalait is szeretem!!
gyongyszem555 - március 01 2012 15:27:19
Kedves Maria!
Úgy gondolom, hogy nem fog visszatérni az énekesnő, mert neki a szinpad az élete. Bár azért némi nyomot hagyott a lelkében a festővel való kapcsolata, vagy talán lesz folytatás, mert rádöbben, hogy nem védekeztek és kiderül, aminek ki kell derülni hamarosan.
De ha vissza is tér, szerelemből teszi.
Én is imádom Csongrádi Kata dalait és úgy gondolom, hogy a romantikus lelkivilágú emberek mind szeretik. A romantikát meg ki nem szereti? Akiknek nincsenek érzelmei, szerintem.
Hogy mi lesz a kerttel? Küldjek egy kertészt? Utána nézek a munkaerőpiacon, ha gondolod!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velem.
Szeretettel ölellek: Évi.
Már olvastam egyszer régebben egy másik történetet, ami egy fiatal leányról és egy idősebb festőről szólt.
Ebben a történetben a főszereplők "összejöttek", majd elváltak útjaik. De félek, hogy ennek a történetnek nem lesz folytatása.
Szeretettel: Zsuzsa
gyongyszem555 - március 02 2012 08:37:37
Kedves Zsuzsika!
Igen, jól emlékszel, írtam már egy ehhez hasonló történetet szeptember környékén, de abban nem lettek egymáséi a feső és a lány. Valószínű, hogy igazad lesz, hogy ennek a történetnek nem lesz folytatása, mert Lillának az élete a szinpad, a festőre pedig úgyis új tavasz köszönt és megpróbálja elfeledni a lányt. Különben is Tündi már észnél van, elvonult lelkéről a tavasz első jeleként tobzódó "vigyor", bár most csak bámul kifelé a fejéből új gondolatok után kutat.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál véleményeddel.
Szeretettel: Évi.
szomorufuz - március 02 2012 17:00:10
Kedves Évike!
Ahogy olvasom történeteidet, ezernyi gondolat sorakozik bennem, hiszen életünk során megélt, átélt mesék születnek. Az ember szívében ilyenkor bizony, mind megelevenednek.
Most is nagy szeretettel olvastalak: Szomorúfűz
gyongyszem555 - március 03 2012 09:31:05
Drága Gitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel "meglátogattál".
Szeretettel: Évi.
Andy Jazz - március 04 2012 12:34:53
Kedves Évike!
Talán most sikerül végre ősszekalapálni ezt a hozzászólást, mert már harmadszor ugrok neki, és amikor a feléig jutok hátra néz, és vagy a ráncolt homloktól, vagy a fekete keretes szemüvegtől megijedve visszabújt a felső zárt vonal mögé, de igyekezetében sem felejtette el az összes bötüt magával vinni. Ez tegnap este történt, erősen bízom benne, hogy ma, a besütő napsugár elvakítja, és nem veszi észre az ijesztő tárgyakat, vagy ha igen, akkora már késő lesz, mert odaragasztottam a hozzászólásokhoz! Na lássuk a medvét! Király a főszereplő és király (vagy sirály, vagy zsír -nem kívánt rész törlendő) maga az írás is. Szerintem ez egy jól körülírt film-forgatókönyv vázát jelentheti. Amennyiben ebből film készül, a bemutatóra feltétlenül kérek egy tiszteletjegyet! A hozzászólásokból kitűnik, hogy a románcnak nem lesz folytatása. Ebben az esetben nem tudnád megmondani, merre turnéznak most? A lány leírásában kedvenc nőideálomat véltem fölfedezni. Szívesen megismerkednék vele ,(rád hivatkoznék). Hátha amolyan apást szerető típus. És akkor..........megsimogatnám a buksiját!
Szeretettel olvastalak! Andy
gyongyszem555 - március 04 2012 15:52:25
Kedves András!
Előszös is nagyon örülök, hogy itt vagy, mert gondolkodom e remek sirálykirályzsír "MŰVEM" megfilmesítésén. Körbe szemlélődtem egy producert kutatva - ezért is hiányoltalak már nagyon, mert meg szerettem volna kérdezni, hogy nincs-e az ismeretségi körödben -egy frankó csávó. Mivel én lennék a rendező (hát ki más, talán Tündi,ő majd a következőnél) és azt mondta a producer akit találtam, hogy én túl sok lóvét kérek, azt ő nem tudja finanszírozni. Úgy hogy ezt az ötletemet elvetettem.
Úgy hogy fezet híján nem lesz belőle film (ott egye meg a fene ahol van az egész királyi udvart.
De mivel barátok vagyunk, a leányzót visszacsalogatom, de előtte konkretizálom, hogy bejön-e neki ha az apát látja benned.Nem hiszem, hogy ennek akadálya lenne. Hiszen mindene a rózsa, és ha azt megkapja "millió" számra, a többi mellékes.
Szerintem abba simán belemenne, hogy a buksiját megsimogasd
természetesen háromszáz vödör rózsa ellenében.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - március 05 2012 16:32:04
Kedves Viki!
Nem baj azt, hogy ccsak most értél ide, - ha már "lecsusszanok a falról" azután is megszoktam nézni egy pár napig még, hogy ki mond véleményt.
Megmondom őszintén, nem akartam "nyitva hagyni" a "mű" végét, csak engem is elszólított a "kötelesség" és a tennivalóim anyukámmal kapcsolatosan. Miután Őt elláttam, már nem volt lelkierőm befejezni. De úgy akartam befejezni, hogy visszatér a lány egy kis csecsemővel és boldogan élnek míg meg nem halnak, mint a mesében.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és itt voltál velem.
