|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Igaz történet
Bal-esetek III.
A város szélén laktunk.Olyan hangulatú kis utcában, mintha vidéki falu szélén lett volna.
Minden távol volt, a villamos és busz-megállóig is fél órát kellett gyalogolni. Nyár eleje volt, kellemes meleg kora este. Szüleink, ritkán hagytak magunkra. Hat gyermek felügyelete bizony nem volt könnyű, habár az édesanyám igen következetesen és szigorúan osztotta ki a feladatokat. Szinte napirendet készített melyik gyereknek mi a napi teendője. Így volt ez azon a bizonyos nyári estén is. Kaptak egy színház-jegyet ajándékba, amit nagyon megköszöntek, mert 1955-ben azt egy nagy család nem engedhette meg gyakran magának, hogy szórakozásra költsön. Én mint egyetlen lány az öt fiú mellett a második legidősebb feladatul kaptam, hogy a kicsikre vigyázzak, mosdassam meg és fektessem le őket. Virgonc, vidám kislány voltam, de igen megbízható, mindig lehetett rám számítani. Testvéreimet nagyon szerettem, szinte a "második" anyukájuk voltam.
Tehát szüleim elmentek a színházba, ahol este hétkor kezdődött az előadás.
Abban az időben én már komolyan sportoltam a város egyik híres egyesületében. Reményeket fűzött hozzám az edzőm, talán még válogatott is lehetek.Nem a futás volt a legnagyobb erősségem, de az edzéseken róni kellett a köröket, a kondíció miatt.Magas, jó alakú, kötött izomzatú kislány az iskola " büszkesége" , no meg édesapámé, hogy még az újságban is írtak a sportrovatban rólam.
Tehát, hogy folytassam, Csabika kis öcsém sérvvel született, amit mondta az orvos, idővel műteni kell. Néha kidomborodott kis lágyéka, de egy fáslival átkötöttük és az tartotta kis gyenge hasfalát. Finom mozdulattal a kitüremkedett sérvet pelenkázás közben lágyan "visszanyomtuk".Nem volt probléma, nem is fájt neki, gyönyörű kisfiú volt. Azon az estén fürdetés után a szokott mozdulatokat hiába próbáltam nem ment vissza a sérv a picike hasfalába, kemény volt, mint egy kő. Kizáródott. Nagyon sírt és a kis szája kék volt, remegett. Tudtam mivel jár egy kizáródott sérv, szüleim beszéltek róla, mikor orvoshoz vitték Csabikát, én is jelen voltam. Az órára néztem, fél 9 volt. Az előadás este tízkor ér véget., mondták a szüleim, talán 11-re hazaérnek, mert ilyenkor gyalogolni kell, nem, vagy alig jár autóbusz ki a telepre.
Láttam kis öcsikémet szenvedni, görcsösen összehúzta pici lábait. Felöltöztettem tiszta ruhába, én nem öltöztem, csak az otthon viselt ruhában úgy ahogy voltam felkaptam az ölembe. Mondtam testvéreimnek, ha hazajönnek édesanyámék, mondják meg bevittem Csabikát a klinikára.Telefon nem volt akkoriban, csak a fontos embereknek, így nem tudtunk egymásnak másképpen üzenni, csak úgy ha személyesen mentünk oda.
Villamostól busztól távol a Klinika. Mint akit üldöznek, vagy talán, mint aki egy oroszlán elől fut rohantam, száguldottam az édes kis terhemmel a karomban. Nem is tudom, talán tizenöt kiló lehetett, de nem éreztem a súlyát.
Azt sem tudom, hogyan és mennyi idő alatt értem oda a kórházhoz. Lihegve elmondtam a portásnek mi van, majd feltelefonált egy nővérnek aki felkísért a Sebészetre az ügyeletes orvoshoz, Csabika a karomban volt és szinte ráejtettem a vizsgáló asztalra és sírva kértem a dokit "Kérem doktor bácsi"- könyörgöm mentse meg a testvéremet kizáródott a sérve.
Azonnal megvizsgálta és már vitték is be a műtőbe. Én kint várakoztam, velem nem foglalkozott senki. Nagyon szomjas voltam, de nem mertem elmozdulni . Talán egy óra, vagy több is nem tudom, tolták ki Csabikát a műtőből, odamentem a toló-ágyhoz néztem kis sápadt arcát, azt hittem meghalt. Nagyon zokogtam. A doki odajött hozzám, kezet fogott velem és azt mondta: Gratulálok, maga egy remek kislány! Megmentette az öccse életét, ha fél órát késik, a kisgyerek meghal. De örüljön él!
Pontosan éjfél volt.
Csabika még most is él ötvennégy éves. |
|
|
- március 07 2012 07:51:51
Drága Maria!
Nagyon szép, megható történetet hoztál ismét. Megfelelő lélekjelenlétről - természetesen a nagy-nagy szereteted mellett -tettél tanubizonyságot, hiszen rögtön tudtad, hogy mi a teendő Csabikával.
Én úgy hiszem, hogy az ember jelleme már szinte gyermekkorban megmérettetik, ha nem várt - főleg kellemetlen -esemény elé állítja a sors.Gondolom szüleid nagyon büszkék voltak rád, no és nem beszélve testvéreidről. Jó példát mutattál nekik.
Szeretettel olvastam kedves történetetet, mely összességében jól végződött hála neked. Mert mint ahogy a doki mondta, ha nem rohansz vele, már nem élte volna túl.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ui.: Nagyon örülök, hogy "rákattantál" a prózák írására.
Puszillak: Évi.  |
- március 07 2012 09:03:38
Kedves Dellamama!
Hasonló helyzetben voltam én is kisöcsémmel. Csecsmő korában akkor még nem lehetett megműteni. A nagyon megható történeted szépen írtad meg. Van benne egy számtanhiba.
2012-1955= 57.
Szeretettel gratulálok.
Yatkó |
- március 07 2012 10:41:57
Kedves Yankó! Köszönöm kedves hozzászólásodat!
Valaki mondta, hogy te matematikus voltál! Kivonni még tudsz!
Én sem matematikus sem író nem vagyok!
Szeretettel üdv: Dellamama |
- március 07 2012 13:06:13
Kedves Évi Yankó és Viktória!
Köszönöm, hogy olvastatok.
Megjegyezném, a vonatra felugrásnál sem felelőtlen voltam, csak meggondolatlan. Ott még biztattak is, hogy ugorjak!
Már megkomolyodtam!!
Köszönöm, hogy olvastatok: Dellamama |
- március 07 2012 20:10:13
Kedves Maria!
Megható élettörténetedet szeretettel olvastam most is.
Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
