|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Igaz történet lányomról
Azt hittem azért lett olyan "fiús" természete, mert nagyon szerettük volna, ha első gyermekünk kisfiú lenne.. Oly-annyira, hogy még leány névben sem gondolkodtunk. Akkoriban nem volt ultrahang, így a gyerek neme csak születéskor derült ki.
Nem is ez a lényeg Ildikó már egész kicsi-lány korában is a fús játékokat kedvelte. Az öccse kis-autójával és motorral is szívesebben játszott, mint a babáival.
A focit nagyon szerette, édesapja meccsire is kivitte magával. Érdekes volt, öltözködésében viszont nagyon is nőcis volt! Hosszú szőke haján, karcsú alakján a fiuk szeme igen-csak megakadt.
Egy lakótelepen laktunk akkoriban. A hétvégén a férfiak, fiuk a ház előtt az autójukat, motorjaikat "bütykölték. Aránylag kevés embernek volt rá módja és lehetősége, hogy autót vegyen. Motorja, pedig csak a módosabb szülők fiának volt.
Ildikó is lement a ház el és fiuk gyűrűjében figyelte, hogyan javítgatja a motort egy húsz éves srác. Idővel ő adogatta a szerszámokat, guggolva a motor és a fiú mellett.
Egyszer csak azt mondja Ildikó. anyu, apu úgy szeretnék egy motort!
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan.
- Egy: lánynak nem való motor,kettő nincs rá pénz, három nem érdemled meg, mert az utóbbi időben igencsak leromlottak a jegyeid!Hiszti, sírás, majd fogadalom: Ígérem kijavítom a jegyeket, adjatok kölcsön nyári-munkából szerzek pénzt és visszafizetem részletekben.
-Nos akkor először is a hármas-négyeseket javíts ötösökre és akkor meglátjuk a dolgot!
Rövid leszek. Az összes jegyét kijavította és az év-végi bizonyítványban csak egy négyese lett.Férjemmel tanakodtunk mi is legyen hiszen megígértük. Kis protekció kellett hozzá, mert nem lehetett azonnal csak úgy azonnal motorhoz jutni. Elmentünk egy ismerőssel és a Simpson-t hazahoztuk és a ház előtti kandelláberhez oda-láncoltuk ponyvával letakarva. Az örömet, az ugrándozást nem tudom leírni amit leányom a fiuk gyűrűjében előadott.
A húsz éves fiú már régebben is hátul titokban többször elvitte motorozni, sőt amit megtudtam vezetni is megtanította. Jött a próba-út.-Mindenki meglepődött, hogy a fiatal kislány milyen klasszul dönt a kanyarban, milyen jól mutat kék bőr szerkójában, a sisak alól ki-kandikáló szőke hajával a motoron.Ahogy Ildi lányom öröme nőtt, úgy az én aggodalmam is.
Röviden.Ildikó egész nyáron motorozott.Egyik eléggé hűvös este már besötétedett és még nem jött haza.
Lementem az utcára,majd az ablakból lestük.Végül sírtam is, hogy valami baja történhetett.Már nem bírtam tovább, felhívtam a mentőket, a rendőrséget, senki nem tudott semmit egy 17-éves lány balesetéről. Végül éjjel fél tizenkettőkor tolta a motort és hazaért. A Szentendrei úton kis segítséggel már majdnem szétszedte az egész motort a hiba-keresés közben, mikor kiderült, hogy csak a benzin fogyott ki a tankból.
Megöleltük, csókolgattuk, nagyon örültünk, hogy él. Mivel nem tudott telefonálni, mert nem volt még akkor telefonunk, így nem tettünk neki szemrehányást, viszont egy hónapig férjem elvette a slusszkulcsot, ez lett a "büntetés"!
Még további motoros "kalandnak" is úgymond részesei lettünk akaratunkon kívül, de ez másik történet lehet. Ildikó ma már csak autót vezet, azt mondják "nagyon sportosan". Kanadában él. |
|
|
- március 10 2012 09:40:01
Kedves Maria!
Érdeklődve olvastam kislányod történetét. Milyen érdekesek is a gének, hiszen nem lányos "játékszer" a motor, de úgy látszik neki ehhez volt kedve és hangulata. Van ilyen. Én hallottam már olyanról is, amikor egy fiúgyermek jobban szeretett babázni, mint a lányok.
De végül is az a lényeg, hogy ösztönöztétek jegyei kijavítására és nagy örömet szereztetek neki a motorral.
Elhiszem az aggodalmaitokat, amikor nem érkezett haza a megszokott időben és gondolom megértette a "büntetés" lényegét, amikor férjed elvette a slusszkulcsot.
Szeretettel olvastam történetedet és gratulálok!
Évi.  |
- március 10 2012 12:23:11
Volt egy film a motorosokról-
????????????????
hogy ne mondjam
Izgalmas történet.
Szeretettel üdv,
Háry Yankó  |
- március 10 2012 14:29:11
Kedves Évi, köszönöm, hogy itt jártál!
Baráti öleléssel: Maria  |
- március 10 2012 21:01:48
Kedves Maria!
Nagyon örültem ennek az önéletrajzi történetednek is, amely egy kicsit Rólatok, szülőkről és egy kicsit a "sportos" leánykátokról szólt. De hiszen volt kitől örökölnie!
Azért én nagyon megsajáltam a leányotokat, hiszen nem volt elég, hogy nem tudta, mi lehet a baja a motornak (majdnem szét is szedte), ráadásul egy hónapig nem motorozhatott!
Ez már részére "pluszbüntetés" volt.
Megértem az aggódásotokat, én is sok mindent megértem már a gyermekeimmel, amíg felnőttek! Mi anyák azért mindig gyengédebbek vagyunk, az apák meg általában szigorúbbak, ha döntést kell hozni!
Örömmel olvastalak!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 10 2012 21:22:01
Kedves Yankó és Zsuzsa!
Köszönöm véleményeteket. Sokszor örülök- de van amikor nem, hogy gyermekeim már felnőttek. Most már más jellegűek az aggodalmaim.
Üdv: Maria |
- március 11 2012 12:34:42
Kedves Maria!
Ilyen helyzetek bizony a mi családunkban is megestek - és az örökös aggodalom is ott volt mindig.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
