|
 Vendég: 70
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Kinek jutna eszébe, hogy egy majom neve legyen a "MŰVÉSZ"-neve?
- Tündikém, gondolod, hogy ez a történet ér annyit, hogy az olvasóink elé tárjuk? - kérdezem Tündikémet, aki hajnal óta énekel az erkélyen - mert Viktória írt neki egy gyönyörű verset, mely nagyon tetszik neki. (Már a megzenésítésén gondolkodik, most roppant jó hangulatban van, nem tudom mi ez a változás nála, de valószínűsítem, hogy a csodálatos napsütés az oka.
- Persze kedvesem, írd csak meg nyugodtan egyedül, most nem megyek a válladra, mert itt a kotta a kezemben, zenét szerzek a versemhez.
Nem hallod, hogy énekelem?(Hát már hogyne hallanám, lehet, hogy az egész lakótelep hallja, de hagyom, hadd "alkosson") mondja Tündi egy pillanatra beugorva az erkályről.
Köztudott, hogy a vari az egy fekete-fehér madagaszkári majom. Hogy mégis ez a "művésznevem" (holott úgy gondolom, hogy nem vagyok majom, bár néha lehet, hogy úgy viselkedem, csak úgy önszántamból, senki sem kényszerít) nagyon kedves története van.
Amikor még a lányomék itt laktak nálunk, anyukám már kissé (most már nagyon) ápolásra szorult, Mercédesz unokámmal voltam itthon úgymond "GYES"-en, mert a családom többi tagja dolgozott. Én mint szociális munkás anyukám mellett, unokám mellett pedig gondozónő majd "Óvónő" (no ezeket a foglalkozásokat én most csak úgy spontán kitaláltam magamnak, valóságalapja csak annyi, hogy ezeket a tevékenységeket űztem, természetesen szakképesítés nélkül, no de ezt már biztos, hogy kitaláltátok) és máris a lényegre térek.
Ekkor volt 4 éves Mercédesz, mindig korán kelt, 6-kor már megkezdte minden nap az előkészületeket a játékunkhoz. Apró ujjacskáival kikereste az aznapi mese kazettáját és hozta nekem, hogy melyik mesét játsszuk el ketten.
Miután őrületes sebességgel elvégeztük természetesen azt is ketten a takarítást, mosást, ebéd főzést - maximálisan segített mindenben, nagyon élvezte - sor kerülhetett végre a játékra.
Ezen a napon Hamupipőke kazettája akadt a kezébe (megnéztük már legalább százszor) elkezdtük a történetet. Megtörtént a szereposztás, az összes szereplő mi ketten voltunk.Nem csak az eredeti mesét játszottuk el, hanem fantáziánk szerint, ahogy alakult.
Még a jótündér varázspálcáját is megszemélyesítettük, az a szerep nekem jutott.
Mert a varázspálca beszélni is tudott.
Ez annyira tetszett az unokámnak, hogy ezután mindig így szólított, hogy varázspálca. (Nem mama, vagy nagymama)
Végül is egy idő után túl hosszúnak találta, és lerövödítette varira. Ezután már csak "drága Varikám" voltam.
Ezt annyira megszoktuk, hogy ( most már ugyan 15 éves) de még mindig így szólít. Neki ez a szó azt jelenti (nekem is) hogy mama.
No és természetesen azon pedig jót nevettünk, hogy tulajdonképpen a vari az egy majom. De nem baj, mi tudtuk azt, hogy a varázspálca szóból ered.
Csodálatos időszak volt látni ahogy a kis értelme napról napra nyiladozik, egyre több történet jut az eszébe, voltunk Tarzan, Maugli, Hófehérke, Csipkerózsi, Sandokán, Janes, sorolhatnám még tulajdonképpen az összes mesét.
Minden nap - a gyors reggeli munkavégzés után -délig játszottunk, ebéd után természetesen soha nem aludt, beszéltük a lányommal, hogy ilyen gyereket még nem láttunk, hogy soha nem aludt ebéd után. Amikor 5 éves lett és oviba vittem, akkor is haza hoztam ebéd után, mert azt mondta az óvónő, hogy ha tehetem vigyem haza, mert csak kínlódik amíg a többi gyerek alszik.
No és így teltek a mindennapjaink, természetesen amikor már iskolás lett, csak hétvégén meséltünk és játszottunk, no meg esténként egy kicsit, mert délután napköziben volt.
Nem tudom, hogy mennyire érdekes ez a történet, de úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, no és tulajdonképpen így lettem Varika12. A tizenkettes számnak nincs jelentősége, bár egyszer beküldtem egy lélekverset valamelyik másik irodalmi portálra, és magyarázkodnom kellett, hogy nem 12 éves vagyok - mert azt hitte a kedves olvasó, hogy az azt jelenti - és csodálkozott, hogy olyan lélekverset hogyan tud írni egy 12 éves gyerek.
- Tündikém, én kész vagyok, Te hogy állsz zeneszerzésből kifolyólag? - mert látom, hogy kotta már vagy ezer körülötte, de nem hiszem, hogy lesz belőle "muzsika". |
|
|
- március 10 2012 14:54:46
Kedves Évi!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem Varika történetét. Kedves kis Mercédeszről is tudok immár valamit, Többek között, hogy nagyon szeretik egymást a nagyival. Ezek a szerepjátékok, mesejátékok igazi jellemépítők. Nálatok a szeretet olyan hétköznapi és természetes dolog, hogy szinte irigylem.
Gratulálok és szeretettel ölel barátnőd Maria  |
- március 10 2012 15:14:15
Kedves Maria!
Igen, jól látod, az én (mi) életünkben fontos szerepe van a szeretetnek. Másként nem is tudtam volna (meg nem is tudom)elképzelni az életemet. Soha nem tudnék gyűlölködve, haragban, haraggal élni. Én mindenkinek megbocsájtanék - ha megbántanának - illetve midenkinek mentséget keresnék.
Szerencsére igazából nekem még senkivel nem volt afférom - bár lehet, hogy azért nem, mert ha a villamoson ráléptek a lábamra, akkor is én kértem bocsánatot - no ilyen sem sokszor fordult elő.
Imádtuk Mercivel ezeket a szerepjátékokat, komolyan mondom olyan kifejezéseket használt és olyan választékosan, hogy öröm volt hallgatni. De tulajdonképpen minden unokámmal játszottam ilyen jellegűt, csak ugye 2 lány van, és 3 fiú. A fiúkkal inkább a férjem játszott meg a fiam, mert a fiús játékok azok nem nagyon jönnek be nekem, de ettől függetlenül nagyon jól el szoktunk szórakozni és természetesen beszélgetni. Mert az nagyon fontos, beszélgetni a gyerekkel, mindig és mindenről. Így alakul, fejlődik az egyénisége.
Nagyon szépen köszönöm drága Barátnőm, hogy értékes véleményeddel itt voltál.
Szeretettel: Évi.  |
- március 10 2012 21:10:32
Kedves Évike!
Örülök, hogy felvilágosítottál, hogy a "vari" valójában egy majomfajta a sok közül. Annak is örülök, hogy varázspálcából avanzsáltál "varivá", illetve becézve "varikává".
Ilyen szerethető családtag nálunk is elkelne a családban, mert ugyan én is olyan vagyok, hogy hozzád hasonlóan bocsánatot kérnék akkor is, amikor másnak kellene, de ezt nem lehet sajnos minden családtagunkról elmondani!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- március 11 2012 09:12:15
Kedves Zsuzsika!
Nagyon örülök Neked "itt is", gondoltam elég régóta - no persze egy éve- vagyok ennek a csodálatos klubnak a tagja, elárulom "MŰVÉSZ"(no persze, tudod, hogy ez baromság, még csak művészecskécske sem, óh, de szép magyar szó, örülne a magyar szakos tanárom ha olvasná, büszke lenne rám "cefetül") nich-nevem eredetét. Gondoltam, hogy megváltoztatom, de erre a kis hülye időre már minek?
No de azért azt be kell látnom, hogy a varázspálcából előlépni semmi idő alatt varivá (majommá) azért az jelent valamit.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velem és véleményeztél.
Tudod, hogy mindig sokat jelent számomra a véleményedet, no meg mindenkié.
Szeretettel: Évi. |
- március 11 2012 10:22:15
Kedves Évi!
Azt hittem,azért vagy varika,mert a Varga a családi neved. A tizenkettes számról pedig azt gondoltam,az az egyik kedvenc számod.
Aranyos sztori,jót mosolyogtam rajta. Cuki nagyon a majom is!Merciről írsz még majd bővebben ?
Szeretettel: Imre |
- március 11 2012 10:38:10
Kedves Imre!
Őszintén örülök Neked és annak, hogy itt voltál véleményeddel.
Nem a tizenkettes számnak nincs jelentősége, de ezen már elgondolkodtam és megfigyeltem, hogy ha csak úgy mindentől függetlenül írkálok - mondjuk kipróbálok egy tollat, hogy betölti-e még a szerepét, vagy dobjam ki a fenébe - a 953-as számot írom le leggyakrabban - meg ne kérdezd, hogy miért, mert nem tudom.
Hogy Merciről írok-e még azt előre nem tudom, mert azt sem tudom, hogy mi jár Tündi (ihletem) fejében, mindig spontán cselekszik (cselekszünk)
Örülök, hogy tetszett az írásom.
Gyere máskor is, szívesen látlak, ha elnyeri a tetszésedet!
Szeretettel: Évi. |
- március 11 2012 15:33:45
Kedves Évike!
Elgondolkodtam már rajta, hogyan alakult ki a nick neved. Próbáltam a neveddel, a szavakkal játszani, sikertelenül. Okosodtam
Köszönöm, hogy mindezt leírtad. Ismét jó volt Nálad. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- március 11 2012 16:35:03
Kedves Gitka!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Lehet, hogy ostobán hangzik ez a nick-név idegenek számára (már csak azért is mert nem szeretem a kicsinyitő képzős neveket, főleg ha az én vagyok) de ez a varika név
története olyan kedves emlék nekem, hogy "Így maradtam".
Köszönöm, hogy meglátogattál szeretettel ölellek: Évi. |
- március 11 2012 21:38:19
Kedves Viki!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Tündinek nem sikerült végül is megzenésíteni a verset, de attól függetlenül énekli, mert kitalált magának egy dallamot, illetve ellopott egy dallamot és aszerint énekli a versedet.Nagyon örül neki.
Szeretettel: Évi/Vari Miért? Egy majomnak is lehet Évi a neve! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
