|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Miért nem "jöttem be" Gábornak?"
A történetet Gáborral, már így felnőtt fejjel, hogy újra felidézem egészen másként látom. Vagyis nem e történetet, hanem Gábort.
A fiatalok sokszor nem figyelnek a részletekre, pláne ha a szerelem ködfátyla a szemüket elhomályosítja.
Nem foglalkoztam már Gáborral, mert a csalódásra legjobb ír egy másik szerelem. A kék szemű focista feledtette velem osztálytársnőm bátyját.
Most visszagondoltam az előzőekben leírt történt alapján milyen is volt Gábor? Ja, nem a külseje, mert ő tényleg nagyon jó pasi volt.
De a jelleme?
Azt nem csak az édesanyja és Zsizsa a húga, a barátnőm mondta, hogy nőcsábász, hanem én is tudtam és láttam. Közepes sportoló volt, nem dicsekedhetett kiváló eredményekkel. Viszont most, hogy visszagondoltam bejött egy kép. Szégyellte a nyomorék húgát. Nem voltak kint sohasem együtt az utcán. Nem láttam, hogy otthon is kedves lett volna vele.Én sokszor kísértem haza Zsizsát. Aki nem látta nem tudja milyen is volt az a bizonyos "járógép". Ez egy a láb két oldalára szerelt fém sin volt pánttal körbefogva a térd fölött, a bokánál egy hajlékony rugós szerkezet. Ahogy oldalra dőlve járás közben ránehezedett nyikorgó hangot hallatott és ütemesen a rugó ki-be mozgott.
1956 decemberében Zsizsa és anyukája mondta ők elmennek Németországba és ha akarok menjek velük én is. Jön értük egy kocsi és másnap indulnak. Gábor is ott volt és mondta:
- Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy én Zsizsával megyek, ő csak akadályozna bennünket. A Marcsi /ők így hívtak/ meg ne jöjjön.Ami azt illeti nemet mondtam ettől függetlenül. Valamit nem jól szerveztek, mert lezárták a határt, a forradalom, vagy ellenforradalom /mindegy/ elbukott a határokat lezárták és itt maradtak.Gábor dúlt-fúlt és mondta ő akárhogy is, de megpróbálja átszökik a határon.
Rá két évre, mint édesanyja elmesélte, sikerült neki. Átúszta novemberben!!! a Tiszát egy zacskóban az iratait és ruháját a hátára véve egy szál fürdőnadrágban . Jugoszláviába érkezve először Lubjanába, majd később egy hajóval Olaszországba ment.Már csak annyit tudtam amit néha Zsizsa mondott, de én konkrétan sohasem kérdeztem felőle.
Azt hiszem 1980-ban, vagyis kb. 20 év múlva
A Balatonon nyaraltunk a családdal, illetve csak a két lánnyal, mert fiam katonának vonult be és nem volt velünk. Napozunk, beszélgetünk a főben heverészünk, majd férjem mondja nézd ott az ürgét hogyan bámul minket. Oda néztem felületesen és mondom, hát bámuljon azért van a szeme. Ildi lányom felállt és kérte fonjam össze a hosszú haját. Nagyon szemrevaló kislány volt azt hittem a pasas őt bámulja Közel voltunk a parthoz, a hapsi leült egy padra és időnként fel vette a napszemüvegét és valóban minket nézett. Párom mondja, mindjárt oda-megyek és megkérdezem mi a fenét bámul.
A férfi azonban elment.
Férjemet a helybeli barátai focizni hívták a közelben lévő pályára a lányok a vízbe mentek én gondoltam nyalok egy fagyit.
A büféhez mentem és leültem egy asztalhoz, mert kehelybe kértem a fagyit tejszínhabbal. Kanalazgatom, amikor a férfi aki nagyon nézett megkérdezte, hogy leülhet-e? Mondtam: tessék, lehet.
Azt mondja Marcsi nem ismersz meg?
- Miért ismernem kellene magát?
- Hát én vagyok Gábor!
Jobban megnéztem ezt a félig kopasz, nagy sörhasú, hájas "disznót", mert úgy nézett ki és meg lepődve mondtam: Sajnos nem.
Aztán, hogy jobban figyeltem a szemét és száját, egy kis bajusza is volt, akkor ráismertem, különösen a hátul a tarkóján mikor észrevettem a göndör kis maradék fürtöket.
Körülbelül egy fél órát beszélgettünk, vagyis csak ő mondta és csak mondta, merre járt a világban, már kétszer elvált, nincs gyereke stb. Őszintén mondom nem nagyon érdekelt.
Csak akkor kaptam fel a fejemet amikor a régi "szép" időkről kezdett beszélni, hogy én mennyire tetszettem neki:
- De Gábor, hát hogy úgy mondjam te le se ...engem.
De hidd el nagyon tetszettél, de anyám és húgom is azt mondta, ha a Marcsit elcsábítod "tönkre-teszed" innen mehetsz a háztól, kitagadunk.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd megláttak a lányaim és én elköszöntem Gábortól. Ő puszit akart adni az arcomra, de én kezet fogtam vele és mondtam:
-Örülök, hogy találkoztunk!
Ildikém kérdezte: Anyu ki volt ez a pasas?
- Á senki, csak egy nagyon régi ismerős.
A távolban láttam a magas a napozástó kreol- barna kemény izomzatú jó pasit felém jönni.
Megpuszilt bennünket, három nullra nyertünk, gyertek meghívtak bennünket sörözni. Belenéztem világító kék szemébe és magamban mondtam:
De jó, hogy nem "jöttem be" Gábornak! |
|
|
- március 12 2012 08:00:03
ez nagyon jó történet volt itt is az tetszett nekem Marika remélem nem bánod ha így szólítalak ? A történetedből ez a Gábor ez egy érzelmileg sérült ember lehetett némi nemű egoizmussal megáldva , kissé úgy jött le nekem mintha ő nem jött volna ki az anyjával és a húgával meg mintha olyan kilátástalan lett volna a helyzete fiatal korában . A másik ebből kifolyólag talán tényleg jó hogy a jelenlegi párodat választottad , hiszen ahogy írtad életvidám , jóképű és minden szép és jó .
Nekem már megvan a nagy szerelmem az életben az a festészet . Nekem csak laza barátom van vagy nincs .
Jó volt olvasni a történetedet . |
- március 12 2012 08:05:42
Kedves Maria!
Szeretettel olvastam prózádat, és már vártam "Gábort".
Írásodból (történetedből) maximálisan kiderült a lényeg. Tök mindegy, hogy valaki csodálatos, megnyerő szépség, ha jelleme, belső értékei egyenlő a nullával. Sőt! Nem is nullával, hanem inkább negatív jelzőkkel illetném a fickót, aki szégyelli a "fogyatékos kishúgát, önző a végtelenségig.
Kedves Barátnőm! Őszintén örülök annak, hogy "nem jöttél be" Gábornak.
Szeretettel olvastalak, mint mindíg! Gratulálok!
Ölellek, barátnőd: Évi.  |
- március 12 2012 11:20:29
?? |
- március 12 2012 13:05:25
Kedves Évi, Larissza, Viktória és Yankó!
Köszönöm, hogy kis novellámat olvastátok!
Szeretettel: Dellamama |
- március 12 2012 16:30:43
Kedves Maria!
Ne haragudj, a történetedből először én a huga szégyenlését vettem ki. Valahogy a legfájóbb, hiszen ezt a saját férjemmel - aki ugyanúgy rokkant volt - kellett megélnem. Amikor már nagyon rossz volt a kapcsolatunk, az volt a búcsúja: hogy nem képzelem, végig jön velem az utcán? Végül is nem is ez a lényeg: hanem hogy tönkre lehet tenni egy szép emléket, egy illúziót - a közönyösséggel, a nagyképűséggel, hogy a lelki sérültek még rosszabbak, mint bárki más.
Köszönöm, hogy ismét olvashattalak. Szeretettel: Szomorúfűz |
- március 13 2012 11:46:44
Kedves Maria!
Csodálatos volt ez az "életrajzi töredék" is, örömmel olvastam.
Bizony, milyen jó is volt, hogy "nem jöttél be Neki"!
Sok szép ilyen történetet írj még!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
