Hajnalonta újra rigók hada zeng ébresztőt – nagy csiviteléssel. A galambok összebújnak, - turbékolnak a dúcokon, a háztetőkön.
Szerető szemmel nézem őket.
Nagyon kedvelem a madarakat. Hosszú ideig figyelem játékos csivitelésüket, beszélgetésüket, hiszen a madaraknak a csivitelés a beszélgetésük. Szeretem őket – számomra kellemes kikapcsolódás figyelni, ahogy ügyesen ugrálnak, röpdösnek a fák ágain – ide-oda. Az enyhe délutánokat, az esteket – nagy szerelemmel, szeretettel töltöm közelükben, hallgatva éneküket, halkan társalogva velük. Okos kis szemükkel, fejükkel jeleznek, mintha értenék szavaimat.
Megfigyelted már? – milyen jellegzetesen szól a madarak hangja? Olvastam arról, de tapasztaltam is, hogy évszakonként is másként szól a madárhang. Sőt – a városi madarak is másként viselkednek és másként fütyörésznek, énekelnek, mint a vidék madarai.
A verebek, a feketerigók és a galambok a város madarai, bár Cegléd kivétel, hiszen főleg galamb – nagyon sok van a külső részeken, a tanyákon is.
A rigók - kedves füttyükkel színt hoznak életünkbe. Kora tavasztól zengik éneküket. Nagyon szeretem őket. Sokszor beszélgetek velük. Amint hajnalodik és megjelenik az égbolton a hajnalpír, a rigók már elkezdik koncertjüket. Bogárvadászás és a giliszták felkapása közben is énekelnek – nagyon megfigyeltem már őket.
Szinte teljesen a város lakóivá váltak, hiszen nincs nélkülük városi kert.
Ugrabugrálva csipegetnek, forgatják okos kis fejüket. Trilláznak és amikor macskát látnak,
huss, felrepülnek és szinte gúnyolódva cserregnek. Nappal nem, de estefelé felülnek az ereszre, és ott dalolásznak. A leszálló alkonyban pedig a kerítéseken, a falombok között zengedeznek.
A fakopáncs – szép, méltóságos madárka, a fák doktora. Függeszkedve kopogtatja a fatörzset. Orvosol, és kapja el a kártékony férgeket. Kertünkben a nagy japán akácon sokszor látható.
A cinkék – csodálatosak, kedves kis madarak. Akrobatikus kis légtornászok. Zengő hangjuk simogatja az ember szívét. Öröm őket figyelni. Egészen közel merészkednek az emberhez. Talán érzik, nincs miért tartani tőlük. A hajnalokkal megjelennek – az ablakok alatt zengik éneküket –nem csak tavasszal és nyáron, hanem az enyhébb őszben is és telente is.
A kertünkben előfordulnak a fenyőcinkék. Az érett, pörgő fenyőmagokat hangos kopogással szedegetik
A verebek – szemtelenek, rikácsolók és mindehhez a színűk is olyan semmitmondó. Civakodnak, veszekednek – de azért őnekik is örülök, főleg mikor olyan sivár minden.
A fecskék – sajnos, a városon belül nagyon keveset látni. Imádom acélkéken csillogó tollruhás kis testüket. Bájosak, kecsesek. Gyönyörű gyerekkori emlékek fűznek ezekhez a csodálatos kis madarakhoz. A tanyán – a melléképületek ereszei alá előszeretettel rakták fészkeiket. Órákig csodáltam kecses mozgásukat, hallgattam csivitelésüket. Bánatosan búcsúztam tőlük utazásuk előtt és izgatottan vártam hazatérésüket minden tavasszal.
A galambok - csoportosan röppennek fel a magas ég felé. Ezüstösen csillan tollruháikon a napsugár – körtáncukat röppenve szállnak vissza a dúcra, vagy háztetőre. Erről már meséltem is Neked. Eggyé tartoznak – egy nagy családdá. Ritkán ugyan, de bizony ők is tudnak nagyon veszekedni. Élvezettel szoktam figyelni, ahogy a porban fürdenek.
Nálunk, a városban sok a denevér. Rémisztőek, pedig azt mondják, - ártatlanok. Suhannak az esti sötétben felettünk, nesztelenül surrannak az éjszakában.
Persze, itt is van sokféle kis madár, amit láttam, de számomra ismeretlenek.
A tanyavilágban rengeteg madár él, nagyon különlegesek. Zengenek a pacsirták – főleg a gabonatáblákban és a mezőkön. Sok énekesmadár ad örömet már hajnaltól – késő éjszakáig.
Esténként bagoly huhogást hallani az öreg fák ágai felől – és az éjszakában suhanva, ahogy egerészni, pockozni indul.
szomorufuz - március 12 2012 16:34:10
Kedves Maria!
Az életemet, az életünket teszik szebbé. Szegény ember - lélekben - aki nem tudja őket értékelni. Sajnos, a környezetemben is van ilyen.
Köszönöm kedves szavaidat. Szeretettel: Szomorúfűz
Örömmel olvastam írásodat a különféle madárkákról, amelyek lakóhelyeden, közvetlen környezetedben találhatóak, láthatóak és örülök, hogy Te is örömöd leled a látványukban!
Én is elnézném őket reggeltől estig, ha nem lenne más dolgom.
Egy kis kutatást kellett végeznem most az elmúlt napokban, amikor még jobban jöttek a cinkék, verebek a házunk előtti virágoskertben a labdarózsafára felfüggesztett etetőre.
Megjelntek olyan madárkák - szép számmal -, amelyeket ilyen közelről még nem láttam, és szerettem volna tudni, hogy "kik lehetnek Ők"? Több színben is pompáztak, fejük búbja pirosas volt, oldalukon a szárnyuk alatt sárgásak, a hátuk fekete, a farktolluk szintén fekete és fehér foltokkal tarkított. Meg is találtam a megfelelő fotót róluk, s így már tudom, hogy TENGELIC-ek voltak a madárkák. El is mentettem a fényképüket. Ezután, ha újra jönnek és látom őket, már nem találgatom, mert tudom, hogy a cinkék és verebek mellett a tengelicek is meglátogatták az etetőt.
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - március 13 2012 12:56:10
Kedves Zsuzsám!
Így igaz - nagyon szeretem a kis madarakat.
Olyan szépek és olyan vidámságot hoznak csivitelésükkel a környezetünkbe.
Most, ahogy írod - én is láttam ilyen kis madarakat és nem ismertem még őket. Annyit tudok, olyan fürge, és csicsergő volt.
Köszönöm kedves olvasásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz
