|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Miért nem kedvelt Anyósom és miért nem ettek halat.
Ez egy igaz történet!
Az akkori időkben az édesanyák még sokkal nagyobb hatással voltak gyermekeikre, mint manapság. Az összetartó erő, a család összefogása az anya feladata volt. / talán ma is így kellene lenni./
Párom nagyon szerette és tisztelte szüleit. Eléggé késői gyerek volt, anyósom negyvenegy éves volt amikor férjem született.
Bár ha előbb tudom meg a történteket, sok minden másképp alakult volna anyósom és köztem. A fiatalok nem tudják igazán átélni a régi tragédiákat, pláne ha az más emberekkel történik.
Férjem addig sohasem beszélt a bátyjáról, azt sem tudtam hogy volt neki.
Anyósommal nagyon rosszul indult a kapcsolatunk, mert nem jött el az esküvőnkre sem.Én vele egyszer találkoztam, mielőtt összeházasodtunk. Megnézett, az államat megfogta és annyit mondott, hát most már látom, ki is aki a fiamat el-akarja tőlem venni.
A szavaknak akkor számomra nem volt igazán jelentése, mert a "rózsaszín felhő" eltakart előlem minden rosszat.
Az én Kedvesem aztán egy nyári este a Margit-szigeten sétálva mindent elmondott, hogy tulajdonképem az édesanyja más lányt se fogadott volna el menyének, mert nem igazán ellenem van kifogása, csak nem akarta, hogy egyetlen fia meg- nősüljön. Azt hitte nagyon sokáig otthon marad és öreg korukig támaszuk lesz.
Miért is ez a ragaszkodás ekkor tudtam meg.
Férjemnek a bátyját a második világháborúban behívták katonának, az Orosz fronton harcolt. A tenyerét átlőtték és hazaengedték beteg-szabadságra. Már vissza kellett volna mennie a frontra, de ő otthon maradt. Minden nap elment a barátnőjéhez civil ruhában. Egy zsidó gettó mellett mentek, el amikor egy nyilas hadnagy el akarta venni egy nőtől a kis bőröndjét. A férjem bátyja Gyuszi látva az erőszakot, rászólt a férfire adja vissza a táskát a nőnek. A kis apró katona látva a majdnem két méter magas erős testalkatú fiú fellépését visszaadta a sárga-csillagot viselő nőnek a bőröndöt., majd megjegyezte:- Én ismerlek téged, ott laksz a mellettünk lévő utcában.
A beszélgetésnek vége szakadt, majd másnap este a nyilas megjelent két fegyveres társa kíséretében férjem családjánál és felszólították Gyuszit, hogy menjen velük.
_ Én csak katonai készültséggel megyek, ti nem parancsolhattok nekem!
-Ha megtagadod a parancsot itt helyben agyon-lövünk!
- Kis mitugrász hát lőjél mondta, majd széttárta karját!
A nyilas akivel az afférja volt, felhúzta puskáját és lőtt. Gyuszi összeesett, feje szinte szétloccsanva a konyha kövön feküdt.
A nyilasok mondták: Na, takarítsátok el ezt a szemetet!
Férjem akkor kilenc éves volt és ijedtében egy kis söprűvel elkezdte a véres nyomokat takarítani. Az asztalon a hal-vacsora maradványai voltak.
Anyósom kirohant az utcára, ruháját széttépte mellén ordított: "Ide lőjetek ti állatok! Végezzetek velem is! Őrjöngött, a szomszédok fogták le. Ne csináld ezt, mert még visszajönnek!
-Így anyámnak csak én maradtam az egyetlen fia.
Én nagyon szomorú voltam. Amikor Anyósomat meglátogattuk legközelebb, csak annyit mondtam. Megtudtam mi történt Gyuszival. Azért ha lehet, rám ne haragudjon, nem fogom elvenni a fiát . hiszen tudja "Anya", hogy mindketten szeretjük, csak másképpen.
Sajnos, mégsem szeretett, ezt onnan tudom, hogy soha nem ölelt meg és még csak egy puszit sem adott.
A gyilkosok egyikét találták csak meg,/ sajnos nem azt aki lőtt/, ő tizenöt év börtönbüntetést kapott. |
|
|
- március 14 2012 08:56:23
Kedves Maria!
Szomorúan olvastam ezt az igaz történetedet is! Sajnálom, hogy anyósoddal nem jöttetek ki, és nem érezhetted sohasem a szeretetetét. Talán a múltban történtek miatt lett olyan megkeseredett és azért ragaszkodott annyira a kisebbik fiához, mert úgy érezte, talán Őt is elveszíti. Pedig, ha tudná, hogy egy ember ha ketten szeretnek az annak csak jobb érzése lett attól.
Egy anyának örülnie kellene annak, hogy a gyermekét más is tudja szeretni, és gondolnia kell arra is, hogy mint anya, úgy sem él örökké, legalább lesz valaki a fia mellett akkor is, amikor Őneki már el kell mennie.
Én legalábbis azt szeretném, ha az én lányaim boldogok lennének valakivel, aki helyettem majd tovább szeretheti Őket!
Ha anyósod tudott volna Neked is helyet adni a szívében a fia mellett, Ő is sokkal boldogabb lehetett volna, meg persze Te is!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- március 14 2012 15:11:19
Kedves Maria!
Szomorúan, csendesen olvaslak. Az élet tragédiái, a családok tragédiái.
Sajnos, az anyósok ilyen szomorú tragédiák nélkül sem kedvelik a menyeket.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- március 14 2012 16:10:25
Kedves Maria!
Valószínű, hogy másképp alakult volna anyósoddal a kapcsolatod, ha ezt a szörnyűséget hamarabb közli Veled a férjed.
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy hogyan lehetett ezeket a szörnyűségeket ép ésszel kibírni. Én most úgy gondolom, hogy biztos, hogy belehaltam volna egy ilyen tragédiába.
De talán anyósod is egy kissé (vagy nagyon) lelkében a fiával halt.
Így teljes mértékben érthetővé vált, hogy miért féltette a férjedet és miért nem volt neki természetes, hogy ez az élet rendje, hogy párja legyen a fiának.
Kegyetlen sorsok.
Gratulálok és szeretettel olvastalak!
Baráti öleléssel: Évi. |
- március 14 2012 16:27:50
Kedves Zsuzsa, Viktoria, Szomorúfűz és Évi!
Köszönöm, hogy elolvastátok, mintha most egy kicsit meg- könnyebbültem volna, hogy ezt a történetet megoszthattam Veletek!
Nagy szeretettel: Dellamama |
- március 14 2012 18:22:03
Kedves Dellamama A Társkapcsolatokat, a Gyermeknevelést, a Szeretetet NEM TANÍTJÁK SEHOL...! Pedig ezek a legfontosabbak az életben! A szülő, aki saját tulajdonának tekinti a gyermeket, - drámával, vagy dráma nélkül, - ugyanígy fog viselkedni, - mindig talál majd okot, a saját szeretetlenségére... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
