Napkorong

V

Férfivá érett, de feminin tulajdonságai máig is vannak.

Már előző kis novellámban írtam, hogy első gyermekként fiút vártunk, de kislányunk született.
Párommal megbeszéltük, hogy csak két gyereket szeretnénk egy kisfiút és egy lányt.
Minden a "terv" szerint alakult, bár m i a fiú gyermeket szerettük volna előbb, hogy a "bátyus" majd vigyázzon a hugicára.
Második gyermekként megszületett a "trónörökös" az apa büszkesége és a család nagy örömére. Két és fél év korkülönbség van a két gyermek között. Ildi lányom inkább a fiús játékokat szerette, azokat ha lehetett el is orozta öccsétől. Fiam ahogy növögetett és már járni, beszélni is tudott, mivel közös szobája volt testvérével szívesebben játszott a babákkal, a kis főző edényekkel. Na azért a kis-autók és a villanyvonat is forgalomban volt.
Sokszor alakult úgy a helyzet, hogy a gyerekek egyedül maradtak, mert elfoglaltságaink miatt délután és kora este nem értünk haza.

A nyolc és tíz éves gyerekek nem nagyon szerették a hideg ételt és nem volt időm mindig főzni. Habár a főzésbe a konyhai tevékenységbe bevontam őket, nem nagyon szerettem, ha a balesetveszély miatt a konyhában felügyelet nélkül vannak.Leányom komolyan vette a sport és ének-szakkört ő sem volt sokszor délután otthon. Fiam átvette a "gondoskodó anya" szerepét. Vacsorával várta az egész családot. Nyolc évesen palacsintát sütött, szépen megterítette az asztalt és nem evett addig amíg haza nem értünk.Olyan pedáns kisfiú volt, hogy soha nem hagyta széjjel a holmijait, mindent a helyére pakolt, még a nővére után is.
Ablakot mosott, porszívózott.
Már tizenhét éves volt, amikor mondja:
- Anyu, ne fáradj a ruháim vasalásával, mert majd én megcsinálom.
Láttam, hogy mikor kiveszi a szekrényből az ingeit, még átvasalja mielőtt felveszi. Én kicsit restelltem magam, de hát miért ne! Maradt még nekem házimunka bőven.
Amúgy külsejét tekintve még most is negyvenen túl , igen férfias, nagyon magas és jóképű férfi, nincsenek lányos vonásai.
Nem is ez a lényeg. Talán rosszul látom, de szerintem ez lett a további problémáinak az oka, mármint a házias, feminin tulajdonságainak köszönhetően.
Megnősült és mit ad Isten egy olyan nőt kapott a sorstól, aki sem főzni sem mosni, de még rendesen takarítani sem tudott. Munka után fiam vezette a háztartást. Nem velem laktak, csak akkor mentem hozzájuk ha hívtak. így nem tudtam a magánéletükről csak annyit amit éppen láttam amikor "vendégségbe" voltam náluk. A fiam nagyon tehetséges szorgalmas fiatalember, így szép házat épített és már ha meg van a szép otthon mondta:
- Jöhet a gyerek!
Már nem részletezem, de a szó-szoros értelemben mindent a fiam csinált a kisbabával. A fürdetést a pelenkázást, az éjszakai felkeléseket, a síró kicsike megnyugtatását., éppen csak meg nem szoptatta.
A felesége ahogy nőtt a kis unokám, mindenfelé eljárt a barátnőkkel, különböző fitness, nyelvóra és kurzusok, még pár hétre külföldre is elment, a kicsire fiam vigyázott.
Teltek az évek, már volt olyan többször is, hogy nem vette fel a mobilját este tíz-tizenegykor.
Azért a fiam, bár sejtette, hogy van valakije az asszonynak, a családi "béke" miatt nem szólt csak kérte a feleségét ne maradozzon ki, mert ezt a család, a gyerek rovására mehet.
Egyszer, aztán egyértelműen rajta-kapta a csaláson. A "nő" nem tagadott. A fiamnál tíz évvel fiatalabb sráccal összejött. Összepakolta a holmijait, a gyereket a fiamnál hagyta és a ház elé odahívott taxival elment. Fiam átjött hozzánk és úgy zokogott mint egy kislány./Előzőleg soha nem láttam sírni/
Még tudnám a történetet folytatni, de ez már nagyon "anyós-szagú" lenne!

Hozzászólások

szomorufuz - március 24 2012 16:44:12
Kedves Maria!
Ismét egy megható, életmesét írtál le. Érdeklődéssel olvaslak és bizony, magamban mérgelődök. Sajnos, ezek a SORS útjai.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz

yanko - március 25 2012 19:50:55
Igy vah ez Kedves Marika, Ahol sok a fiú és egy a lánv, a fiúknak is meg kell tanulni és elvlgezni minden nói munkát. Ebból a szempontból én szerencsés ember vagyok,
Gratulálok remek kis egypercesedhez,
Szeretettel Yankó

Torma Zsuzsanna - március 25 2012 19:53:40
Kedves Maria!

Nagyon sajnálom, hogy egy olyan férfiút, mint a Te fiad volt, elhagyta a felesége, pedig bizony sok feleség kezet csókolhatna a férjének, ha olyan rendes, házias férje lenne!
Még szerencse, hogy fiad ilyen beállítottságú volt, és talán idővel rájött arra, hogy nem is olyan sokat veszített azzal, hogy a felesége elment. Remélem, azóta megtalálta a boldogságát valaki másnál, aki kiérdemelte Őt, a fiadat!

Szeretettel: Zsuzsa

Dellamama - március 25 2012 21:40:26
Kedves Szomorúfűz, Yankó és Zsuzsa!

Bizony folytathatnám a történetet, de az már nagyon személyes és több oldalas regény lenne. A fiam a 8 éve történt válása óta egyedül él. Ő csak egyszer tudott igazán szeretni, mint az "Aztrák"

Köszönöm látogatásokat: Dellamama

Verset is írtam Neki: "Fiamnak" c. olvasható.

gyongyszem555 - március 29 2012 04:37:24
Kedves Maria!
Érdeklődve és nagy-nagy szeretettel olvastalak.
Ezt a témát már én is "feldolgoztam", és az a véleményem, hogy vannak olyan nők - no persze férfiak is -akik nem alkalmasak női, anyai szerepekre (vagy a férfi apaira) hiszen hány elhagyott kidobott?

csecsemő, gyermek esik a felnőttek áldozatává ily' formában)
Egyébként gratulálok a fiadhoz, tök mindegy, hogy feminin tulajdonságai vannak és lánylelkű, de EMBER. Minden körülmények között EMBER tud, tudott maradni. Számomra ez a lényeg.
Gondolom azért nagyon fájt a fiadnak a felesége ilyen formában történt "elvesztése", de idővel biztosan rájött, hogy nem egymáshoz valók, illetve nem anyának született a kedves neje.
Van ilyen sajnos, de az EMBERNEK kell ilyenkor roppant észnél lenni, hogy a szegény gyermek lelke ne sérüljön. Én úgy gondolom, hogy a fiad bebizonyította, hogy képes egyedül mindkét nem feladatát maximálisan ellátni és amikor már gyermek is van, ez a lényeg.
Gratulálok írásodhoz és szeretettel olvastalak!

Baráti öleléssel: Évi.