|
 Vendég: 115
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
A "Kapun túl" c. novellám II.része.
- Tündike, Te most nem jössz velem, ugye tudod?-kérdezem ihletemet, mert biztos akarok lenni abban, hogy figyelt-e tegnap, amikor beszélgettünk.
- Persze kedvesem, hozom a gyémántfényű dobozodból a világoskék mágneskártyádat, mely nyitja a kaput. Ugyanakkor hozom a nyuszi-csokikat és a tojásokat Andriskának, valamint az írógépszalagokat apukádnak - mondja Tündi mosolyogva.
Ideje újra indulnom. Feltétlenül oda kell, hogy érjek azelőtt, hogy Andriskának kezdődik az iskola, illetve az első órája, mely magyar nyelv és irodalom (imádja, kedvenc tanára Ákos bácsi) és fő erénye a pontosság, semmiképpen nem akarom, hogy miattam késsen az óráról.
Megérkezem a kapuhoz, látom szépséges pofikáját, aranyszőke haját, csodálatos, értelemtől sugárzó gyönyörű kék szemét. Mint egy angyal, igen, ő egy angyal.
Már látja, hogy közeledem, nehéz iskola táskája a hátán - de ez most nem akadály -, fut elém és csókjaival köszönt.
- Szia Évi néni, mit hoztál nekem? Úgy vártalak!
Apukád is tűkön ül már, hogy mikor érkezel.
- Kedvesem, hoztam Neked egy kis húsvéti nyuszicsokit meg tojásokat, tudom, hogy szereted az édességet, de most fogd és szaladj hamar, el ne késs az iskolából!- mondom sürgetve Andriskát.
- Már itt sem vagyok, csak ezt a verset olvasd el légy szíves, neked írtam apukád segítségével.- és kezembe nyomott egy gépelt papírlapot, puszit nyomott az orcámra és elindult az iskola felé.
"Neked írtam Évi néni!
Nem ismertem szüleimet
intézetis voltam,
elütött egy részeg "disznó",
így, ide jutottam.
De itt nekem jól megy sorom,
szeretnek a lelkek,
apukád a jóbarátom
szeret nagyon engem.
Segít nekem verset írni,
tehetséges vagyok,
ő mondja ezt nekem sokszor,
írjak, s meg nem halok!
Halhatatlan leszek, hidd el,
olvashatnak százan,
kicsi szívem neked adom,
no most úgy kitártam!
Kérem szépen nyuszikámat,
imádlak én téged,
hogyha újra meglátogatsz
mesélek még szépet!"
Könnyeimet törölgetve indulok apukám világoskék szobája felé, aki szintén kitünő örömmel üdvözöl. Ott ül kerekes székében és integet felém mosolyogva.
- Szia kislányom, gyere már gyorsan, a fene egye meg ezt az írógépet, most javíttattam meg, két nyomorult betű mindíg összeakadt rajta, no meg a szalagot is rongyosra püföltem. Időközben a kerekes székem gumija is folyton leeresztett, de segítettek a "sorstársak", mert többen vagyunk ám, akik ilyen székben "élnek".
Siess kislányom az írógépszalag cserével, mert fontos novellát írok és még ma délután fel kell, hogy olvassam sorstársaimnak a kultúrházban.- mondja sürgetve és már őrületes sebességgel üti le a billentyűket kis Erika írógépén.
Nézem kissé hajlott hátát, intelligens tekintetét és megnyugszom.
Hirtelen rám tekint - ujjai megállnak a billentyűzet fölött - könnyek csordulnak szemeiből és halkan megkérdezi:
- Kislányom, mi újság van otthon, hogy van az anyukád? Nem készül még hozzám? Bírjátok még energiával, nem fáradtatok el nagyon? - kérdezi mintegy egyszuszra.
- Apukám, bírjuk még, ne aggódj, bár nagyon nehéz, de a szeretet átsegít minden nehézségen. Egyébként már majdnem indult feléd, de az orvosok megálljt parancsoltak neki, úgy hogy még velünk marad egy ideig.- mondtam sírással küszködve, de a könnyeim már záporoztak a kis asztalán lévő fehér papírlapokra.
Kizokogtam magamból a fájdalmat, beszélgettem vele még egy pár percet, de közben a mágneskártyám csipogása észhez térített, hogy ideje indulnom, lejárt az időm, mások is szeretnének átjutni a kapun szeretteikhez.
Lelki szemeim előtt megjelent a kis Andriska az iskolából haza felé menet beugrik hozzá, elmeséli mi történt vele az iskolában, közben a tőlem kapott csoki nyuszija két fülét letörve apukámnak a szájába teszi pici ujjaival. Azért csak a füleit és nem többet, mert emlékezett arra amit a "múltkori látogatásomnál mondtam", hogy cukorbetegnek nem szabad édességet ennie, de talán ennyi belefér. |
|
|
- március 28 2012 19:49:53
Kedves Évi!
Andriska és Drága Édesapád története nagyon megható. Látom volt kitől örökölnöd a tehetséget, hisz Édesapád is írt.
Gratulálok, a nagyon szép novellád olvasásával fejeztem be a mai napot!
Köszönöm: Maria  |
- március 28 2012 19:57:54
Kedves Maria!
Nagyon szépen köszönöm, hogy már is olvastál, ígérem én is pótolom a hiányosságot, amíg nem voltam, bepótolom a novelláid olvasását.
Szeretettel: Évi. |
- március 29 2012 08:54:05
Kedves Évike!
Nagyon megható visszaemlékezés, örömmel, bár egy kis szomorúsággal olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 29 2012 10:34:52
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- március 29 2012 20:42:45
Kedves Évi!
Megható, nagyon szép soraidat nagy szeretettel olvastam.
A szeretet ragyog minden szavadból.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- március 30 2012 03:47:42
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat és véleményedet novellaszerűségemről.
Szeretettel: Évi. |
- március 30 2012 10:22:47
Kedves Évi-Húgocskám!
Megható és megragadó... szépen szomorkás és ugyanakkor vigasztaló.
szeretettel
Domokos bátyád |
- március 30 2012 11:24:01
Drága Domokos Bátyám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Évi-Húgod. |
- március 31 2012 14:53:47
Kedves Olvasóim!
Látom a megnyitások számlálója pörög és ez engem végtelen örömmel tölt el, hogy ilyen rövid idő alatt már ilyen sokan megnyitottátok, hogy elolvassátok irományomat.
Hiszen ez számomra egy bizonyítvány, melybe kapom Tőletek az érdemjegyeket, mely gondolom, hogy nem azt fejezi ki, hogy elégtelen osztályzatot kapok. Örülök képzeletbeli jegyeimnek és nagyon köszönöm MINDENKINEK, aki ide látogat.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
