Táncolnak szemed előtt, - játszanak veled a fények. Szíved összeszorul, amikor eltűnik előled. Magányos vagy. A fájdalom a szívedbe mar. Szemedből forrón égető könnyek folynak.
A csend körülölel. Visszhangzó melódiák a szívedben.
Mennyi kincset kaptál életed során. A szerető, szülői kezet, melyek már az égi végtelenből simogatnak és vezetnek utadon. Sokszor fáj az élet. Bánatkönnyek égetik arcodat a hiány fájdalmában.
Állsz egy-egy emlék előtt: fájdalmasan gondolva árnyak és fények között: a gyerekkorra. Megsajnálva, öledbe emelve sírtál egy árva cica, vagy elveszett kiskutya miatt. Sírtál, ha bukdácsolásaid vérző sebeket okoztak. Sírva szaladtál mamád ölébe, hogy szeretetével letörölje könnyeidet, mosolyt fakasszon arcodra. Zsebkendődet vizesre áztattad egy-egy romantikus könyv olvasása, vagy film nézése közben. Hőseikkel azonosultál.
Eszedbe jutnak utazásaid életed országútján. Újra és újra rácsodálkozol a természet szépségeire. Az emlékek megmozdulnak benned.
Beléd olvadnak az elmúlt pillanatok, a fájó gondolatok. Szíved megkérgesedett, hajad is ezüstösen csillog, de a magány pillanatai ma is könnyeket csalnak fáradt szemeidre, homályos fátylat borítanak a romantikus emlékek hatására, - magányos estéidre, éjszakáidra.
Ezek már a magány könnyei.
Gyertyák lángjai lobbannak, mécsesfények kísérnek, míg egyszer csak talán a te sírodon, a te emlékedre gyúlnak a fények – virágok között – vagy egy asztalon – a gyertyatartóban.
Dellamama - március 30 2012 17:30:55
Olyan megható és szomorú ez az írásod. Az emlékek lehetnek szépek és fájóak is. Együttérzéssel olvastam.
Én ha emlékezem a régi szép dolgokra,a végén mégis szomorú vagyok ha a szeretteimmel kapcsolatos, akik már nem élnek.
A magány könnyei engem is kísérnek. Az érzéseim hasonlóak ezért is kedvelem nagyon a Te írásaidat.
Köszönöm Neked!
Maria
gyongyszem555 - március 30 2012 17:32:52
Kedves Gitka!
Szépen végig vezetted egy életen - egészen a kisgyermek fájdalmaitól kiindulva - át a fájdalmakat, könnyeket, megpróbáltatásokat. Finoman érzékeltetted a magányt és végül az elmúlást.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi.
szomorufuz - március 30 2012 18:27:19
Kedves Maria!
Talán az akadályaim hoznak belőlem ilyen lélekgondolatokat, de egyre többet gondolok szeretteimre, akik már az örökkévalóságból tekintenek rám és várnak. Egyre többet gondolok az elmúlásra, és nagyon sokat gondolkodom a régmúltról.
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel ölellek: Gitka
szomorufuz - március 30 2012 18:39:11
Kedves Évi!
Nagyon örülök olvasásodnak, köszönöm kedves szavaidat.
Sajnos, sokszor hiába van remény, egyre nehezebb a lelkünk, az életünk. Szeretettel látlak mindig: Szomorúfűz
PiaNista - március 31 2012 12:33:31
Drága [b]Szomorúfûz[/b], jobb lenne most hallgatnom, mert bár én idõsebb vagyok, de talán szükségtelenül rágódom a jövõn és a múlton. Én már annyiból hasonlítok a gyerekekhez, hogy én is hozzáteszem életkoromhoz, hogy "...és fél év". Pár éve nem vettem észre, hogy vége a járdának s nagyot léptem a levegõbe. Azóta kétségtelenül megváltozott az életem (hangszert, erõsítõt emelgetni sokkal nehezeb. Másnak adni tanácsot sokkal könnyebb. Szívesen mondanám, hogy "csak fela fejjel, minden rendben lesz!". Ez csak dühítõ lenne Neked. Ezért inkább azt mondom, hogy kiválóan összeválogatott kifejezések, képek, gondolatok jellemzik írásodat. Szépen fejezed ki gondolataidat és ha már vannak ilyen gondolataid, azokat így kell fifejezni. Más azt mondja: "egye meg a fene ezt a nehéz életet!", de az ilyenek persze nem tagok a Korongon. Gratulálok soraidhoz, de remélem, vannak vidámabb napok is életedben. Legyenek! Ezt kivánom Neked szeretettel!
Én is szívesen olvastam kedves soraidat, amelyben olyan beleéléssel gondoltál vissza a gyermekkor, majd a későbbi felnőttkor örömeire, bánataira. Én is így vagyok ezekkel az emlékekkel, több kedves hozzátartozómat is már elvesztettem, de szerencsére még nem vagyok magányos.
De abban biztos vagyok, ha magamra maradnék, nem tudom, hogy mivel tudnám magamat igazán megvígasztalni. Ezért is nagyon próbálom átérezni azoknak az érzéseit, akik nálam magányosabban töltik a mindennapjaikat.
Szeretettel:Zsuzsa
szomorufuz - március 31 2012 14:18:30
Drága Lacikám!
Nagyon, nagyon örülök, hogy itt vagyok. Sajnos, a helyzet egyre nehezebb, nem pedig javuló és reményt keltő. Amikor már a felkelés is fáj, tele van szorongással, hogy hogyan is, - mit lehet mondani? Igyekszem mindenből a legjobbat kihozni - ha mindez értelmetlenné is válik. Talán mindez a kornak? tudható be, de talán inkább az állapotnak?
Köszönöm szavaidat. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
szomorufuz - március 31 2012 14:20:57
Kedves Zsuzsám!
Mindig akkor tudjuk átélni mások életét, gondjait, mindennapjait, - ha hasonló helyzetben vagyok. Igazán nem panaszkodom - csak néha olyan tehetetlennek érzem magam.
Köszönöm, hogy nálam jártál - köszönöm gondolataidat.
Szeretettel: Szomorúfűz
giziszalay - április 01 2012 09:54:09
Nagyon jó írás! Szépen visszapergetted a magány filmvásznán az emlékeket. Bármennyire szépek is ezek az emlékek, a magányos órákon könnyek a jutalmuk. Gratulálok nagyszerű írásodhoz.
Szeretettel:Gizi
szomorufuz - április 01 2012 12:18:02
Kedves Gizi!
Nagy örömmel láttalak. Valóban - az emlékek sokszor csalnak könnyeket a szemünkbe - ha nem is a fájdalom miatt, hanem magáéért az emlékért. Szeretettel: Szomorúfűz
. Másnak adni tanácsot sokkal könnyebb. Szívesen mondanám, hogy "csak fela fejjel, minden rendben lesz!". Ez csak dühítõ lenne Neked. Ezért inkább azt mondom, hogy kiválóan összeválogatott kifejezések, képek, gondolatok jellemzik írásodat. Szépen fejezed ki gondolataidat és ha már vannak ilyen gondolataid, azokat így kell fifejezni. Más azt mondja: "egye meg a fene ezt a nehéz életet!", de az ilyenek persze nem tagok a Korongon. Gratulálok soraidhoz, de remélem, vannak vidámabb napok is életedben. Legyenek! Ezt kivánom Neked szeretettel!
