|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Előszó egy álomnaplóhoz.
Titkos rekesz az emberi elme, kikutathatatlan, teli megmagyarázhatatlan dolgokkal. A titkok doboza, amibe gondosan elrejtjük, félelmeinket, féltett érzéseinket, gondolatainkat. Hordozzuk magunkban, félve őrizgetjük, némelykor annyira mélyen a doboz aljára rejtjük, hogy meg is feledkezünk róla. Ide gyűjtögetjük a meg nem értett dolgainkat, történetesen az álmainkat. Nem vagyok babonás, de.., mégis bujkál a tudatalattimba egy érzés. Miért? Pontosan az álmaim miatt. Általában már az ébredés pillanatában nem tudjuk felidézni mit is álmodtunk, emlékezünk rá hogy, jó vagy rossz volt, de nem ugranak be a részletek. A dobozolás az emlékezetes álmokkal kezdődik, amelyek élethűen jönnek. Ébredéskor egy pillanatra nem is tudjuk valóság, vagy az álom tart fogva. Persze nem beszélünk róla senkinek, vagy alig valakinek, mert a szkeptikusok azonnal helyre tesznek. Ezért aztán önvédelemből el is felejtjük. Már ha el tudjuk. Azt gondolom így hosszú évekre visszatekintve, hogy álomvilág, a másik világunk. Amibe ha akarjuk, ha nem benne élünk, csak máshogyan. Ha fogékonyak vagyunk a misztikumokra intenzíven, ha nem, az álom bekerül a doboz sötét mélyére, azaz a feledésbe. Talán szerencsésebbek az utóbbiak. Mert ha történetesen az álmunk valami nagyon nyomasztó dologhoz kötődik, az igazi lelki vívódás is lehet.
Miért is írom le mindezt? Mert voltak álmaim, amik hátborzongatóan beigazolódtak, szerencsére nem sok, de volt. Így aztán nem tudom azt mondani, amit ilyenkor szokás, hogy a nappali gondjainkkal küszködünk éjszakánként, vagy, hogy a vágyainkról álmodunk. Persze ez így is van, de nem a különleges, megmagyarázhatatlan álmokkal. Amelyek később a nappali világunkba egyszer csak ott vannak. Nem teljesen, ugyanúgy, de mégis csak megtörténik. Amire csak azt tudjuk mondani. Hiszen ezt megálmodtam. Legutóbbi ilyen álmom késztetett rá hogy írjak én is, mint sokan mások álomnaplót. Hiszen némelyikre tisztán emlékszem, mintha beleírták volna az elmémbe. Pedig huszon egynéhány éve álmodtam. Ez egy másik fejezet, a különleges álmok fejezete. Most röviden csak a legutóbbit megemlítem, történetesen azért miért is határoztam így. Nemrégen lépten, nyomon megkérdezték- igaz e hogy meghalt ez és ez /nem írok szándékosan nevet/. Amit természetesen nem tudtam, és sokan mások se. Tudni kell hozzá hogy a kis településeken, ha valaki nagyon beteg, azt eltemetik már akkor, ha kórházba kerül. Tudni vélik, hogy meghalt. Nem voltam az illetővel se baráti kapcsolatba, se rokoni. Egyszerűen beszélgettünk, ha találkoztunk, családról egyebek. Hazaérve kérdeztem a férjemet hallott e róla, igaz-e. Nem tudta ő sem. Ezzel betudtam az unatkozó szomszédok párbeszédének. Pár nappal, azaz éjjel később álmodtam vele. Mégpedig azt, hogy összefutottunk, és elmondta. „Csak azért mondom, hogy tudd, meghaltam”. Mire én, „fogadd őszinte részvétem, de ostoba vagyok, neked már mindegy”. A másik: egy idős szomszédommal álmodtam. Nagyon idős volt már, és mindig ment, esett, kelt, állandóan őrizni kellett a feleségének, mert szegény megszökött, és nem talált haza. Álmomban /akkor már eltemették/ megláttam, hogy megint úton van /tél volt/ egy szál pulóverben. Kimentem segíteni neki hazamenni, nehogy elessen. Kérdeztem hol van a felesége, mire azt mondta nem tudja, csak elsétált meglátogatni minket. Két napra rá, mivel a házuk előtt megyek el, benéztem megkérdezni a nénit, hozzak-e neki valamit a boltból, nincs-e valamire szüksége. Pár nappal előtte temette el a férjét. Elmondta, képzeljem el, pont a mi koszorúnkat fújta le szél a sírról. De most jól kirögzítették. Hát, mit mondjak? Pont a mienket, és én meg azt álmodtam.. amit. Egyszóval, ha beismerjük, ha nem, történnek dolgok, amiket jobb, ha elfogadunk, hogy vannak, mert akkor gondosan eltehetjük a dobozunkba, bizonyítva a megfoghatatlan jelenlétét. Most aztán abban reménykedem nem fog mindenki meglátogatni, mert hát ugye nem is olyan kellemesek ezek a vizitek. Bár az álomfejtők úgy definiálják a halottat az álmokban, hogy hideg idő lesz. Erre sem mondhatom, hogy butaság, mert hideget is hoztak, nagy széllel. Tehát ez bejött. De miért jönnek el hozzám, az álmaimba? Na, ez rejtély, nem is biztos, hogy akarom tudni. Felejtsem el? Tegyem a dobozom aljára? Bár megtehetném.
|
|
|
- március 30 2012 18:00:22
Kedves Gizi!
Az álmok igenis üzennek!. Nem a buta álmos -könyvek szerint kell értelmezni a jelentésüket. Erről én is szívesen írnék.
A vélemény különbségek miatt nem mennék bele, de lehetnek álmainkat megjegyezni, erre technikák vannak. Én a "Domján" féle agykontroll tanfolyamokon ezt elsajátítottam. Meglepően jól működik. Sokszor hasznos és figyelmeztető álmaimnak köszönhetően még tragédiát is el -kerültünk.
Nyilván Neked is vannak kifinomult érzékeid, vevőantennáid, a kollektív tudatra kapcsolódsz olykor, ezért tudsz dolgokat "megálmodni".
Szeretettel olvasta nagyon érdekes írásodat: Dellamama |
- március 30 2012 18:14:39
Kedves Gizike! Én álmomban már találkoztam Jézussal 4-alkalommal!
nem tudom mi a célja de biztos ,hogy valami szerepet szánt nekem itt a földön,és ezzel üzent hogy megdicsőüljek és elvégezzem a rámbízott feladatát.
igaz elég nagy keresztet tett válamra,de az enyém semmi az övéhez képest. szeretettel :Ferenc... tetszett az írása! |
- március 30 2012 19:55:12
Köszönöm szépen Dellamama, Ferenc, hogy olvastatok. |
- március 31 2012 14:12:24
Kedves Gizike!
Nagyon érdekesek voltak az álmaidról és úgy általában az álmokról írt meghatározásaid, s azok jelentése, jelentősége az életedben, (életünkben).
Én is úgy vagyok mostanában az álmaimmal, hogy a felébredéssel szinte azonnal el is feledkezem róluk, talán ez összefügg azzal is, hogy a valóságban is kezdek elfelejteni neveket, fogalmakat. Pontosabban nem elfelejtem őket, hanem "komputeremből" nehezen tudom "előkotorászni" őket, s mindig azt mondom ilyenkor, hogy kellene talán egy kis "memóriabővítő" az én agyamba is, mert talán kicsi, és már telítődött ismeretekkel. De az igazság az, hogy az ember így az 59. évét betöltvén már nem igen számíthat az agysejtjei szaporodására!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 31 2012 14:56:34
Kedves Gizi!
Így igaz - beismerjük, vagy sem - nagyon érdekes az álomvilág. Én az álmaimban - mindazt meg tudom oldani, amit már régóta nem a való életben. Azt is megfigyeltem, ha szeretteimről álmodom, bizony, történik valami. Az álombéli látogatások pedig - még ha nyomasztóak is olykor, mégis jelentőséggel bírnak.
Érdeklődve, szeretettel olvastam írásodat, gondolataidat. Szomorúfűz |
- április 01 2012 09:58:10
Köszönöm szépen kedves Dellamama, Ferenc, Zsuzsanna, Szomorúfűz, a kedves hozzászólásokat.
Zsuzsanna kedves, én csak /50/ leszek de nekem is el kelne egy chip, olykor-olykor. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
