|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Vele örülök én is...
Régen látott - de nagyon szeretett - kolléganőmmel találkoztam a minap. Ő 1o évvel idősebb mint én, 66 éves, imádtunk együtt dolgozni, a családunk jó barátságban volt egymással, "összejártunk" amíg a férje élt, ő már sajnos 1o éve nincs közöttünk.
Akkor Editke nagyon depressziós lett, sokáig kezelték az orvosok, ugyanakkor én is nyomon követtem minden pillanatát, vele együtt sírtam, vigasztaltam, nem hittem azt, hogy valaha is "talpra áll". De hála az orvostudománynak és a kitartásának, erejének, élni akarásának szépen lassan, sok-sok türelemmel és szeretettel felé, kezdett visszatérni az élők sorába.
Olyannyira, hogy néha-néha már el is tudta mosolyogni magát, kezdett visszatérni igazi énje, amit addig a gyász a tudata legmélyére száműzött. A száműzetésnek kezdett a vége felé közeledni, mely már tényleg csak egy hajszálnyi volt, de örömmel segítettem neki, és örömmel vettem tudomásul, hogy újra a régi lett.
Kitörő örömmel, lelkesedéssel és szeretettel üdvözölt.
- Szia kedves régen látott barátnőm, kolléganőm, nagyon örülök Neked. Gyere át hozzám fontos dologról szeretnék veled beszélni.- mondja kedvesen, és látom tekintetében a boldogság szikráját. Meg kell, hogy mondjam végtelen nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy végre boldogabbnak látom, mint ezelőtt. Természetesen elfogadom az invitálását, már csak azért is mert nagyon szeretem és azért is, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy mi okozta nála ezt a pozitív változást.
- Képzeld el, újra szerelmes vagyok! - mondja kislányosan elpirulva és közben szégyelősen babrálgat világos vörös fürtjeiben. Komolyan mondom, annyira megható e kép, hogyha festőmüvészeti géneket örököltem volna szüleimtől azon nyomban lefestettem volna, annyira szép, megható, aranyos, tündéri kislányos volt így, ahogy kissé mosolyogva félig lecsukott szempillákkal néha néha rám tekintett szinte gyermeki tulajdonságokkal fűszerezve lénye.
- Editkém, ennek szívből örülök, rád fér végre egy kis boldogság, térj vissza (no de látom rajta, hogy ezt már felesleges mondanom, de azért mondom, mert tudom, hogy biztatásra és megerősítésre vár) újra a napos oldalra, az árnyékot űzd messzire.-mondom mosolyogva őszinte örömmel a lelkemben.
- No de most mondd meg, én 65 éves vén fejemmel szerelmes vagyok, soha nem gondoltam volna, hogy szeretett hű párom elvesztése után 1o évvel még újra rám találhat a szerelem. Komolyan mondom, mint tizenéves koromben, várom a percet izgatottan, hogy találkozzunk, hogy magához öleljen, vágyom kedves szavait, minden mozdulatát, és úgy érzem, hogy nem tudok élni nélküle. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az érzés újra hatalmába kerít, átérezve a már rég elfelejtett szerelmes varázs, izgalom minden egyes pillanatát. No de mondd meg nekem kedvesem, nem ciki ez? Felnőtt gyermekeim, unokáim, dédunokáim vannak, én pedig itt állok vörösre festett ősz hajammal, kissé ráncos arcommal, sután szerelmes szívvel mint egy kisdiák. Órákig szoktam nézni magam a tükörben és közben azt mondom a tükörképemnek: "No vén szamár, most aztán törheted az okos fejedet, mit művelsz, nem szégyelled magad? Nem, nem és nem, mondom a tükörképemnek és ő visszamosolyog rám, mintegy megerősítve engem érzéseim helyességét illetően."- mondja még kissé mindíg szégyellősen.
- Editkém a szerelem már csak ilyen, nem válogat, nem ismer kort, nemet, csak érkezik oda, ahová kell. Nem tudod elűzni bárhogy is akarod, de különben meg miért is akarnád.
Élj, végre élj újra, ne legyen lelkiismeret-furdalásod eltávozott férjed miatt - mert azért látom, hogy egy kicsit még az van -ő is ezt szeretné hidd el és most figyel Téged a mennyekből és tudom, hogy végtelenül boldog, hogy Te ismét a régi vagy, erőre kaptál, és drukkol neked, hidd el, itt az új szerelmed kapujában.- közlöm vele végtelen nagy empátiával és szeretettel.
- Gondolod, kedvesem, hogy Ő is örül az én örömömnek? Hogy te milyen jól ismersz engem, igen ezek a gondolatok foglalkoztatnak, de köszönöm neked, hogy ezt elmondtad és te is így gondolod.- mondja nekem mostmár végtelen nagy nyugalommal a szívében.
Elgondolkodom. Miért is félünk idősebb korban ettől a gyönyörű érzéstől, mely fiatal korunkban olyan természetes volt, miért akkor ez a félelem.
Talán a bölcsességünkből kifolyólag másként értékeljük a szerelem érzését, vágyakat, de miért gondoljuk azt (már ha azt gondoljuk) hogy ez már nem illik hozzánk, hiszen nem vagyunk szépek, csinosak, kedvesek, elragadóak, megöregedtünk?
Hát egy nagy frászt! Nem így van ez! Mármint, hogy ugyanolyan szépek, kedvesek, elragadóak vagyunk mint évtizedekkel ezelőtt, csak okosabbak, tapasztaltabbak, megfontoltabbak, bölcsebbek. (No persze, már aki!)Tehát akkor végül is mi változott? Semmi! Ugyanúgy kell a szerelem "útban hazafelé" is mint utunk kezdetén. Én amondó vagyok, hogy akire ebben a korban is rátalál, ne térjen ki előle, fogadja be, invitálja be teljes egészében igazán, kedves lényébe, legyen újra boldog, sziporkázó kislányos, kisfiús, élje át újra és újra a szerelem minden gyönyörét, a szenvedély nem múlik el idős korban sem - no jó, biztos, hogy egy kicsit csendesedik (vagy nem?) - de nem szabad elengedni, elkergetni meg főleg nem, ha egyszer újra ránk talált.
Miközben én így gondolataimba merültem, arra lettem figyelmes, hogy Editke öltözködik, kissé el is szégyelltem magam, én hülye nem figyelek, hogy Ő már a szerelmes légyottra készülődik, boldog, sugárzó arccal. Kissé restellkedve szólalok meg.
- Jaj, ne haragudj, már itt sem vagyok, bocsáss meg, hogy elgondolkodtam, őszintén örülök örömödnek, boldogságodnak és sok sikert és minden szépet kívánok Neked az életedben. És semmi ciki, az ciki, hogy én még mindíg itt tátom a pofámat, ahelyett, hogy tűznék innen, hiszen Te már tűkön ülsz várva kedvesedet.- mondom Editkének és puszit lehelek orcájára.
- Kedvesem, nagyon köszönöm, hogy meghallgattál, és értékes szavaiddal megerősítettél, és köszönöm, hogy velem együtt örülsz, nagyon köszönöm.- mondja Editke szépséges kislányos mosolyával, gyönyörűséges kék szemeiből egy örömkönnyet letörölve. |
|
|
- március 31 2012 07:45:46
Kedves Évi!
úgy érzem, hogy a "Már késő" c. versemre reagálva írtad a kolléganőd történetét. Igazad van a szerelem nem kor-függő.
A szerelem érzése csodálatos. Igaz néha olyankor nem látunk tisztán, ha a rózsaszín köd elhomályosítja látásunkat. Én a nagy szerelemtől nem is annyira magamat, mint az "áldozatomat" félteném. Akaratlanul is kitenném az össze -hasonlítgatásoknak. Mármint a Drága férjemet keresném ő benne is. Az Isten nagyon szerethet, mert olyan férjet rendelt mellém, aki szeretett és elviselt engem a rossz tulajdonságaimmal együtt. Végtelenül nyugodt kiegyensúlyozott férfi volt./ Én a pörgős típus/
Szerencsétlenné tenném az új szerelmemet, mert biztosan ugyanazt várnám el tőle amit volt páromtól. Már pedig két hasonló ember nincs ezt te is tudod. Az is más amikor két ember együtt öregszik és összerázódva elviselik az öregség összes kellemetlenségét. Pl: ha a másik horkol, stb. Én a saját testemmel tisztában vagyok, de nem szívesen mutogatnám másnak. Egy vén "trotty" pocakja nekem visszataszító lenne. A párom még 65 évesen is izmos jó testű "pasi" volt. Igaz én is sokat adtam magamra. Ma már ugyan nem festem a hajam, de azért ápolom magamat. Más: Nem szeretném feladni a függetlenségemet. Megszoktam, hogy azt csinálok amit éppen akarok, vagy amihez kedvem van. Na, nálam most ez van. De soha nem lehet tudni!
Szeretettel olvastam és gratulálok remek írásodhoz: Maria |
- március 31 2012 09:10:42
Kedves Maria!
Jól sejted, hogy versed mondanivalója adta az ihletet e kis förmedvényem megírásához, mely tulajdonképpen fikció, de nyilván elő is fordulhatott volna a valóságban, meg biztos, hogy elő is fordul mással.
Én maximálisan megértelek Téged, hiszen én sem tudom, hogy mit tennék, hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben. Tulajdonképpen a szerelmet sem lehet erőltetni, mert abból aztán végképp nem lenne semmi. És én úgy gondolom, hogy a szerelem ha érkezik, az nem kérdezteti meg az emberrel önmagától, hogy nagyokos, mit teszel? Természetesen, hogy ha az igaz szerelem.
Bár, ki tudja. Én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy amit nem éltem át, arról nincs jogom véleményt mondani, mert nem tudom, hogy mit érez a másik egy adott helyzetben.
Nyilvánvaló, hogy "nem szeretnéd feladni a függetlenségedet", de ez nem biztos, hogy feltétlenül azzal járna. No de mindenesetre, mint ahogy Te is írod, hogy "soha nem lehet tudni".
Én olyan sokat gondolkodtam már ezen a mondáson, hogy a "rózsaszín köd elhomályosítja látásunkat", én ezt így egy az egybe nem értem. Én végtelenül szerelmes voltam a férjembe megismerkedésünkkor - nyilván utána is - és ő is belém, de én nem tapasztaltam ködöt, én amilyennek akkor megismertem, olyan volt a későbbiekben is. No meg gondolom, hogy én is, mert akkor nem lennék együtt már negyven éve. Szóval én ezt a "ködösített" állapotot nem értem. De nyilván létezik, mert azért lehet olyan sokat olvasni, látni,hallani tönkrement házasságokról, párkapcsolatokról.
Viszont ha igazán szerelmes az ember, nem hiszem, hogy "egy vén trotty pocakja visszataszító lenne", bár nyilvánvaló, hogy a külsőségek (is) sokat számítanak, de ha a belső értékei megfelelnek az elvárásoknak és halálosan szerelmes az ember, tök mindegy, hogy van-e pocak vagy nincs. (No én ezt csak úgy gondolom, nyilván nem tudom, mert nem voltam még ilyen helyzetben)
Láttam egy filmet, amely két idősödő ember szerelméről szólt, közel jártak a 7o. évükhöz, valami csodálatos volt. Simogatták egymás kezét, ráncos arcukat, gyöngéden megpuszilgatták egymást és olyan vágyakozóan tekintettek egymásra, hogy sok fiatal, aki gyorsan smároljunk, tépjük egymást, aztán nyomás az ágy stílusban őrjöng, megirígyelhetné.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, megosztottad őszinte véleményedet és gondolataidat a témáról.
Szeretettel, baráti öleléssel: Évi.  |
- március 31 2012 09:52:23
Kedves Évi!
Szeretnék a "vén trotty" miatt elnézést kérni! Igazad van! A belső érték számít.!
Maria |
- március 31 2012 10:03:35
Kedves Maria!
Nem történt semmi, tudom, hogy "nem úgy gondoltad".
Szeretettel: Évi. |
- április 01 2012 10:42:27
Kedves Évi-Húgocskám!
Megint nagyon jó, amit írtál. Ezelőtt vagy négy évvel akkor még felsőtagozatos lányunokámnak érthetően problémái voltak a Csi elemzésével. Hogy – ha már a Tüskevárat kivették a kötelezőek közül – miért a Csi lett a kötelező nekik, fogalmam sincs. Ugyanis kifejezetten felnőtteknek szóló történet, Pista bácsi állattörténetei közül a leginkább. Ugyanis a mondanivalója az, hogy ha valakinek elvész a párja, előbb-utóbb új párt kell(ene) találnia. Én sem vagyok más, nekem is van már barátnőm. (Bár a hozzá írott verseimet egyelőre csak ő ismeri)
szeretettel
Domokos bátyád |
- április 01 2012 12:37:32
Drága Domokos Bátyám!
Maximálisan egyetértek veled, hogy a felsőtagozatos gyermek értelmi képessége inkább Fekete István: Tüskevár c. regényét fogadja be és érti meg. Hiszen az leginkább az ő korosztályáról szóló mondanivaló.
Nem csodálom, hogy a Csí elemzése problémákat okozott neki.
Kedves Bátyám! Gratulálok- és őszintén tiszta szívemből örülök- a barátnődhöz, kívánok Nektek sok boldogságot és kívánom, hogy írjál neki nagyon sok szép szerelmes verset.
Nincs is szebb dolog a szerelemnél, szeretetnél, hiszen nem véletlenül szajkózom én már egy éve verseimben, no meg prózáimban is.
Végtelenül örülök a boldogságodnak és lelki szemeim előtt látom, hogy Gabriella asszony mosolyogva és örömmel a szívében néz le Rátok és ez így van jól.
Örülök, hogy az egészségi állapotod jó - olvastam a nemrégiben feltett versedet, melyben írod, hogy ilyen jó az eredményed még soha nem volt 2OO7 óta, mint most, csak ott nem gratuláltam Neked, de itt most megteszem - kívánok Neked hosszú, boldog, szeretettel (szerelmes) éveket.
Drága Domokos Bátyám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeddel megtiszteltél és magánéletedbe ilyenformán beavattál.
Komolyan mondom nagyon örülök, nagyon vigyázz magadra és egymásra.
Szeretettel: Évi-Húgod. |
- április 01 2012 18:00:35
Kedves Évike!
Valóban - aki szeretett és ragaszkodott valakihez - nehezen fogad el mást, bár a szerelem nem függ a kortól. Nehéz a magány, de én sem szívesen adom fel a függetlenségemet, ahogy Maria írja.
Szeretettel olvastalak most is. Szomorúfűz |
- április 02 2012 05:32:18
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad ezt az írásomat is, és véleményeztél. Természetes, hogy aki nagyon szeretett valakit, ahhoz nyilvánvalóan ragaszkodik, de én úgy gondolom, hogy ettől függetlenül bármikor, bárkire, bárhol rátalálhat még egy újabb szerelem és ez nem jelenti feltétlenül a függetlenség feladását.
Volt nekem a seregben egy nagyon kedves (egyetlen igaz barátnőm) sajnos már meghalt, az ő férje is meghalt, de az idő nagyon sok sebet begyógyított és újra rátalált a szerelem és meg tudta (tudták) úgy oldani, hogy egyikőjüknek sem kellett a függetlenségét feladni, nem költöztek össze, de ettől függetlenül nagyon jól működött a kapcsolatuk és nagyon szerették egymást.
Én ugyan ezt nem tudom tapasztalatból, de mivel én voltam a barátnője, "átéltem" vele együtt a boldogságát, örömét, lelkesedését, drukkoltam neki, vele együtt sírtam, nevettem, és segítettem, ha kell, és boldog, kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolatuk lett, de ugyanakkor élték megszokott, saját kis életüket is. Én úgy gondolom, hogy a szerelem, szeretet csodákra képes, én egyedül ebben a csodában hiszek! Hiszen a kulcsszó a szeretet.
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2012 08:54:21
Kedves Olvasóim!
Megmondom Nektek őszintén, engem nem érdekelnek a pályázatok, díjak, nyeremények - nem szoktam soha semmikor sehová pályázni -, nem ez a motiváció, hanem az, hogy örömmel írok (akár csak magamnak is) és nekem a világ összes díjától többet ér ha Ti olvastok - figyelem a mutatót - még akkor is, ha tudtok véleményezni. Ezért is köszönöm meg minden egyes novellám "lecsorgása" előtt kedvességeteket, figyelmeteket és olvasásotokat.
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2012 08:55:45
Javítok: "ha nem tudtok véleményezni". |
- április 04 2012 11:45:20
Kedves Viki!
Nagyon örülök Neked - már vártalak - a sok-sok gondot ami nyomaszt sajnálom kedves, amondó vagyok, hogy írd ki magadból ha egy csöppnyi időd lesz, megkünnyebbülsz, meglásd!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Szerintem egy konzervatív felfogású édesanya nem mindíg adhat jó tanácsot, de tök mindegy, - mert amint a példádból is kiderül - végül is az a lényeg, hogy a szerelem rátalált a fiára.
Az, hogy a média mit sugall, nem szabad foglalkozni vele, illetve a "szerelem" érkezik, őt nem érdekli a média.(Még szerencse)
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2012 22:04:23
nagyon jó lett... szép történet, s akár igaz is lehet Ügyes vagy! |
- április 05 2012 02:29:23
Köszönöm kedves Elaine, hogy olvastál, és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
