|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Mennyivel könnyebb napjainkban a nőknek?!
 M
- Tündikém, tudod, hogy ez magánügy. Amit most suttogsz a fülembe, hogy írjunk meg, az velem, (velünk) történt, és én nem szeretek mindent kibeszélni.- mondom Tündinek elgondolkodva.
- Ugyan már, hiszen ez nem teljes mértékben magánügy, higgy nekem, nyugodtan üljél csak a gép elé és diktálok!- és lökdös óvatosan, nagyon segítőkész, már be is kapcsolta a gépet, mire én az első kávét ledöntöm egy cigi kíséretében.
Történetem az 1976-os esztendőben játszódik.
Távoli helyőrségben teljesítettünk katonai szolgálatot, kis településen. Ami annyit jelentett, hogy a községnek( vagy lehet, hogy akkor még falu volt közigazgatásilag, arra már nem emlékszem) de az a lényeg, hogy nem volt kórház és annak szülészeti osztálya, hanem volt egy Szülőotthon. A környező még kisebb településekről - tanyákról - is oda jöttek szülni a nők.
Második gyermekemmel - akkor voltam 21 éves - elérkezett az idő, összepakoltunk, első gyermekem akkor már 3 éves elmúlt és érdeklődéssel figyelte, hogy hová készülök. Tudta, hogy ott van a pocakomban a kistestvére, hiszen esténként pici kezét a hasamra téve észlelte, hogy kistestvére hogyan mocorog, rúgdos a pocakomban.Elmagyaráztam neki, hogy most egy kicsit magukra hagyom az apjával, mert most fog kibújni a húgica. (Nem tudtuk, hogy kislány lesz, mert akkor még nem volt ultrahangos vizsgálat, mely megállapíthatta volna a gyermek nemét) de mi "eldöntöttük" a férjemmel, hogy első gyermekünk fiú lesz, a második lány. Hiszen "megterveztük"! Ennek így kell lenni! Így is lett! No nyilvánvaló, hogy nem a "szakszerű" tervezésünk következményeként.
Megszületett második gyermekünk, a férjem vásárolni ment Csabával, első gyermekünkkel az ABC-be. A pénztárosnő - velem egykorú - megkérdezte a fiamtól, hogy "ugye milyen jó, hogy meghozta a gólya a kistestvéredet"?
A fiam tágra nyílt szemekkel nézett az apjára, gyermeki őszinteséggel válaszolt a pénztárosnak,
"no igen, milyen jó, hogy kibújt anyucinak a hasából", és már nem is foglalkozott tovább a témával. A férjem pedig magyarázkodhatott, hogy miért nem a gólya hozta a húgit.
A szülőotthonban összeismerkedtem egy harmincas éveiben járó nővel - igencsak tudatlan volt szegény - már a negyedik gyermekét hozta a világra. Én pedig elcsodálkoztam. Hiszen van fogamzásgátlási módszer, igaz, hogy abban az időszakban még csak két fajta hormonális fogamzásgátló tabletta létezett (infecundin, bisecurin)de már volt méhen belüli fogamzásgátló eszköz is, a spirál (hurok) melyet csak azoknak a nőknek helyeztek fel, akik már szültek.
Én pedig rákérdeztem a nőre, hogy miért nem használja valamelyik fogamzásgátló módszert. Bár ne tettem volna, mert akkor ért az igazi döbbenet.
- Hogyan képzeled? Különben sem értem, hogy miről beszélsz! Ahogy az isten adja a gyerekeket, azt meg kell szülni. Még, hogy elvetetni, az uram szíjat hasítana a hátamból, meg én sem akarnám! - mondta a nő felháborodva.
(Te jó ég, hova kerültem, micsoda életszemlélet ez, és milyen határtalan tudatlanság és ostobaság)
- No ne hülyéskedj, ezt nem gondolhatod komolyan, hogy az "isten adta mind a négy gyermekedet"? És Te és a férjed közben hol voltatok, mit csináltatok, vártátok a csodát?- mondtam neki (bár ezt se tettem volna) de nem bírtam megállni szó nélkül ezt a végtelen ostobaságot.
- Nekem azt mondta az uram, no és én is így gondolkodom, hogy amennyi gyereket az isten ád, azt meg kell szülni. A purgyék mindig figyelik a gólyát, hogy mikor érkezik a háztetőre, mert azt mondjuk nekik, hogy a kéményen keresztül dobja be a következő testvérüket. - mondja a nő teljes mértékben meggyőződve arról, hogy neki van igaza.
Mondanom sem kell, hogy nem volt több kérdésem. Lehet, hogy a döbbenet kiült az arcomra, mert nagyon furcsán nézett rám és többé nem esett szó erről a témáról.
Miután haza érkeztem Szilviával a szülőotthonból, elmeséltem férjemnek a "tapasztalataimat", és megállapítottuk, hogy bizony nagyon sok tudatlan ember él a Földön, és nagyon jól érzi magát közben. Abban biztosak voltunk, hogy ez a nő amíg biológiai órája úgy ketyeg, hogy fogamzóképes, évenként fog szülni egy gyermeket akár!
És most visszakanyarodnék mottómra, hogy "mennyivel könnyebb napjainkban a nőknek" és azt hiszem, hogy helyesbítenem kell. Nem általában a nőknek, hanem az értelmes, iskolázott, felvilágosult nőknek. Fogamzásgátló módszerek tömkelege "kínálja magát" (esemény utáni tabletta, különböző zselék, pesszáriumok, óvszer, (akár mindenféle színben, ízben, formában, méhen belüli eszközök) de előtte azért nem árt felvilágosítani a serdülő leánykákat, és tudom, hogy ezt általában - ha nem is az anyuka - de valaki megteszi.
Azt viszont kizárom, hogy a szülőotthonban megismert szobatársam valaha is megtette. |
|
|
- április 07 2012 07:56:26
Kedves Évi!
Nagyon tetszett írásod! Még mondhattad volna kedves kórházi, vagy szülőotthonbeli ismerősödnek, hogy kérje meg a férjét lője le a környéken a gólyákat, vagy imádkozzon, hogy ne legyen több gyerek, mert az Isten tudja ki fogja őket eltartani!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Maria  |
- április 07 2012 08:10:31
Kedves Maria!
Gondoltam rá, de fiatalon 21 évesen, amikor láttam, hogy megbotránkozott a véleményemen (mai eszemmel már biztos, hogy hasonlóképpen reagáltam volna rá, vagy kölcsön adtam volna neki a géppisztolyomat, hogy segítsen magán és "kergesse" el a gólyákat) jobbnak láttam, ha "visszavonulok".
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és véleményeztél.
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- április 08 2012 20:37:41
Kedves Évike!
Tanulságos ez a történeted is, bár meglehet, hogy a történetbeli nő tudatlansága mellett a vallásossága is megakadályozta abban, hogy védekezzen a teherbe esés ellen. Hallottam már több olyan családról (TV-ben is láttam többekről ilyen riportot), ahol 10, tíznél több, és olyat is ahol a 20-hoz közel van a gyermekek száma. A nagyobbak már felnőttek, sőt gyermeik is vannak, és mindig születik egy újabb kisgyermek.
Nem tudom, mennyire igaz, hogy a családok, ahol a "purgyék" születik, mennyire vallásosak, de arról hallottam, hogy eléggé istenhívők. De azt remélem, hogy ma már sokkal felvilágosultabbak, mint régen.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy néhány ilyen családot éppen a gyermekek száma tartja el, az állam által finanszírozva!)
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 08 2012 20:39:51
Ui.: A gólyákat azért ne lőjük le, ugye?" |
- április 09 2012 03:27:51
Kedves Zsuzsika!
Őszintén örülök, hogy "megérkeztél" hozzám, már nagyon vártalak!
Természetesen maximálisan igazad van abban, hogy nyilvánvalóan közrejátszhat a születésszabályozás megfékezése vallási szempontok figyelembe vételével is. De ugyanakkor a tudatlanság mellé ha még egy kis nemtörődömség társul (én akkor fiatal fejjel így értékeltem ezt a nőt, lehet hogyha többet beszélgetek vele kiderült volna, hogy nem jól ítéltem meg, de én a vallásossággal nem tudok mit kezdeni, az nem az én világom, éppen ezért nem is tudok akként gondolkodni) akkor hadd szüljön. Az, hogy a "purgyék" születése egymás után bekövetkezik az anyagi haszon érdekében az tény. Lehet, hogy már akkor is ez motiválta a "szobatársamat", bár akkor még nem volt munkanélküliség, azért aki akart hamarabb el tudott helyezkedni.
Aki pedig abban az időben nem dolgozott, az közveszélyes munkakerülés büntette mellett megtehette egy ideig. De inkább választották a munkát, mint a büntetést.
Dehogy lőjük le a gólyákat drága Zsuzsika, arra gondoltam, hogy a férjet (no nem lelőni!) kellett volna egy kicsit megregulázni, mert ha már egyszer a neje nem védekezik, neki legyen több esze és tegye meg Ő. (condom) De feltételezem, azt sem tudta, hogy mi az.
Kedves Zsuzsika nagyon örültem Neked és szinte borítékoltam magamnak, hogy ez lesz a véleményed a témáról amit írtál.
És gólyák maradnak, én is nagyon szeretem az állatokat, a gólya egyébként is egy csodálatos madár és nagyon hasznos.
Különben is még egy hangyára sem tudnék fegyvert fogni csak a pofám jár!
Szeretettel: Évi. |
- április 09 2012 09:55:22
Kedves Évike!
Visszatértem ide, mert szerettel volna tudni a "reakciódat". Nem tévedtem és nem is csalódtam Benned!
Azt, hogy "a gólyákat azért ne lőjük le, ugye?" egy bizonyos film címe (A lovakat lelövik, ugye?" adta az ujjaim "begyére", bebillentyűzés céljából.
ÉN egyetértek a hozzfűzött véleményeddel, hiszen manapság meg főleg meg kell gondolni, hogy el tudjuk-e tartani a születendő gyermekeket. És ez főleg a mi gyermekeinknél nagyon fontos szempont, hiszen a munkanélküliség még a megélhetést is megkérdőjelezi!
Sajnálattal írom, hogy tavaly megérkezett a gólyapár a falu központjába, és láttam is, ahogy a - gondolom fiú - három tiszteletkört repült a fészekben várakozó leánynak! Aztán később egyszer csak eltüntek a gólyák, és nem láttam őket. Nem volt, aki elköltözzön, azt pedig nehezen hiszem, hogy másik fészket kerestek. Vagy talán van ilyen?
Az idén még nem láttam megérkezni egyet sem, pedig más falvakba már megérkeztek!
Szerintem is csodálatos madarak a gólyák, de a fecskék csivitelését is nagyon szívesen hallgatom. Valahol melegebb éghajlaton időzhetnek, mert nem érkeztek meg Ők sem, s majd ha elmúlik ez a néhány hideg nap, biztosan jelentkeznek!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 09 2012 10:54:06
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy "visszanéztél", egyébkén tényleg nagyon meg kell gondolni a gyermekvállalást főleg a mi gyermekeink korosztályának. Van egy kedves ismerős házaspár, második házasságuk és a feleség első házasságából hozott gyermeket nevelik ketten. Kérdezik tőlük, hogy nem akarnak-e közös gyermeket, de sajnos nemmel kell válaszolniuk - nem azért mert nem szeretnének - hanem mert nem tudnák eltartani. (Pengeélen táncolnak minden nap, a munkahelyük sem biztonságos, mint ahogy ma ez a "trendi" (a fene enné meg!). Tudod, Zsuzsika nem kerestünk sokat amikor annyi idősek voltunk mint most a gyermekeink, de volt biztos munkahelyünk, nem kellett attól félni, hogy egyik-napról a másikra kirúgják az embert. Pedig ma nagyon sokszor megteszik és megteszik ezt már közel húsz éve, vagy tudom is én már, hogy hány éve.
Olyan kedvesen, csodálatosan írsz az állatvilágról, nagyon szereted ugyanúgy, mint a növényvilágot, azt már olvastam írásaidból. Mivel vidéken laksz élvezheted is, csodálhatod is a természetet.
A "lovakat lelövik, ugye?" valamikor régen én is láttam ezt a filmet, nagyon jól asszociáltál a gólyákra - már mint ami a lövést illeti -.
Biztos, hogy vissza fognak térni a gólyák hozzátok, csak legyen jó idő. Itt nálunk reggel szállingózott a hó, és hideg van.
Szeretettel: Évi. |
- április 10 2012 18:40:36
ne haragudj de ez nagyon gyenge |
- április 10 2012 18:46:22
Hogy is mondjam ez amolyan asszonyok közti kis beszélgetés de regénynek vagy novellának gyenge . A képeid követhetetlenek és kapkodva írtad . Nyilván azért fordulhatott elő mert beleélted magad a kis sztoridba .
A másik dolog vagyis tény . Tudod bármilyen korban is élünk a nőknek mindig is könnyű lehetett volna ha az eszükre hallgatnak egy picit , de ez sajna nem így történt .
Az életünk csak a mi döntéseinken múlik . Az hogy mit vállalsz be. |
- április 10 2012 19:38:38
Na végre egy kritika!
Csak sajnos nem tudom igazán elfogadni, mert ez a Te véleményed és az nekem nem jelent semmit.
Tulajdonképpen ha gyengének ítéled, lelked rajta, szuverén jogod
véleményt nyilvánítani, ha kulturáltan teszed. És mivel kulturáltan tetted, semmi kifogásom ellene. Neked ez a véleményed, de mindenestre türelmetlenül várom azt az írást, amit Te jobban megtudsz írni. Kívánok Neked ehhez sok sikert. Értem én a Te dilemmádat írásommal kapcsolatosan - "képeid követhetetlenek, kapkodva írtad" - de ez nem ide tartozik.
Üdvözlettel: Varika12. |
- április 11 2012 11:26:29
Kedves Viki!
"Ha az Isten bárányt ad, legelőt is ad hozzá"? Mondjuk gondolatnak nem rossz, elméletben sem rossz, de mi van olyankor ha a gyakorlat mást diktál. Mondjuk a mai világra levetítve, elfogy az a legelő? Mert elfogyhat, hiszen minden talpalatnyi zöld területet bekebelezett a TŐKE, nagyobb haszon, profit, nyereség érdekében.Munkahelyen sok a frusztrált ember, minden nap meg kell küzdenie a fennmaradásáért, már a levegő is elfogy körülötte, örül ha él, másak - megnövekedtek - az igények minden téren.
No igen, a másik kérdés, illetve tény, hogy "átestünk a ló tulsó oldalára", most ez tök mindegy, hogy milyen indíttatásból - ej ráérünk arra még, előbb a siker, a pénz, a gazdagság, az egzisztencia, ez az egyik oldal, a másik pedig a felelősségteljes családtervezés ismerve a korlátainkat. Hiába tervezne a fiatal pár több gyermeket, ha anyagilag nincsenek meg a feltételek.
No és van még egy harmadik réteg, aki családot nem tervez, felelőtlen, majd az állambácsi segít alapon indítja útba utódait! Ez a réteg még a jég hátán is megél.
Köszönöm szépen, hogy itt voltál velem és értékes véleményedet olvashattam.
Szeretettel: Évi. |
- április 11 2012 12:31:59
Kedves Vikikém!
Én tudom és értem, hogy Te erre gondoltál - mármint hogy könnyebb volt ilyen felfogással, mintegy magukat vigasztalóan a nőknek az új élet világrahozatala és felnevelése, hiszen tényleg nem tehettek mást, (Csak én tovább gondoltam a Te gondolataidat a mai világra vetítve, lehet, hogy én sem fogalmaztam egyértelműen, nem vitatom)
Egyébként a "bárányos" mondásodra talán én azt mondanám, hogy soha nem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. És ebben nagy igazság van, tök mindegy, hogy melyik századról beszélünk. De tulajdonképpen az eredeti mondanivalómra visszakanyarodva, azért az 1976-os esztendőben már voltak megfelelő fogamzásgátló eszközök, aki oda figyelt, felelősséggel gondolkodott, az tudott védekezni.
Tulajdonképpen ez volt a fő motíváció, amiért megszületett ez a "gyengécske" művem!
Köszönöm, hogy "visszanéztél."
Szeretettel: Évi. |
- április 11 2012 13:54:20
Kedves Larissza!
Érdeklődéssel olvastam kritikádat, és valahol igazat is kell adnom neked! Mert milyen sztori az, ahol nem folyik patakvér! Legalább, egy kicsi, a szülés beindulása előtt, mondhatná egy horrorban jártas, írónő Mennyire feldobná a történetet, ha a koraszülés miatt vérplazmát kapna a kismama, és amikor a nővér kimegy a kórteremből,  kihúzná a tűt a vénájából és a szájába véve, szopizna belőle egy kicsit. Na, félre az ízetlen tréfákkal. Ez a könnyed írás a szösszenetek kategoriájába tartozik, ami igazából
az irodalom - igaz peremkerületén- nyer elhelyezést! |
- április 12 2012 14:48:58
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtekintettétek ezt a kis förmedvényemet is ilyen sokan. Örülök, hogy nem volt hiábavaló "melcsi" megírnom ezt sem.
Szeretettel: Évi. |
- április 12 2012 19:02:59
Kedves Évike!
most is érdeklődéssel olvastalak, mert nagyon kedvelem az írásaidat. Csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni:ha a tudatlanság, a butaság ordítani tudna, biztosan repedne még a plafon is az üvöltésre.
Gratulálok - szeretettel ölelve: Szomorúfűz |
- április 12 2012 20:00:46
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Maximálisan egyetértünk kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
