|
 Vendég: 120
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Az én szellemi gyermekemet is ellopták
Egyetemista koromban találkoztam először a plágiummal, nem mint fogalommal, hanem mint tényszerű lopással, azaz saját szellemi termékem eltulajdonításával. Talán kissé furcsának tűnik, de így igaz: egy tanárom használta fel saját kiadású könyvében tanulmányi pályázatra beadott dolgozatom szövegének túlnyomó részét.
- Pályázati dolgozatom a szellemtörténeti irányzatnak a magyar irodalom történetére gyakorolt hatásáról szólt és nagyon sokat olvastam hozzá, mire elkészült. A díjkiosztó ünnepségen a III. díjat nyertem, a vele járó pénzjutalommal, amire nagyon is rászorultam. A dolgozat bekerült az egyetem irattárába. Természetesen a kutatók - akár diákok, akár tanárok - számára hozzáférhetővé vált.
- Így történt, hogy az én egyik tanárom, aki adjunktusként irodalomelméleti alapfogalmak címen előadásokat tartott nekünk és verselemző gyakorlatot is vezetett, felfigyelt rám. Ő akkoriban főállásban egy jó nevű irodalmi folyóirat főszerkesztőjeként kiskönyvtári könyvek - főleg új, még ismeretlen szerzők műveinek . kiadásával is foglalkozott. Nyári szünetben napi négy órában én is a szerkesztőségben kaptam munkát mint kisegítő adminisztrátor. Ez remek állás volt, mert újságírói tiszteletjegyet is kaptam az akkor újra induló szabadtéri játékokra és szinte minden darabot az első sorok valamelyikéből nézhettem, sőt időnként még kritikát is írhattam a lapunkba róla, ami külön pénzt jelentett, nem is keveset. Az általunk kiadott könyvekről is írtam néha recenziót. Egy alkalommal még az ünnepi szám vezércikkének megírásába is besegítettem néhány sor erejéig, de ezt is honorálták.
- Ennek ellenére nagyon meglepett és kínosan érintett, amikor az én "mentorom" bemutatta nekem újonnan megjelent esszé kötetét. Meg is ajándékozott egy dedikált példánnyal. A címlapján két egymást keresztező háromszög látszott, az egyik világoskék színű és tömör, a másik egy körvonalazott üres. Adjunktus úr kérte a véleményemet, mire én - akkor a könyv tartalmát még nem ismertem - tréfásan megjegyeztem.
- Nagyon találó a címlap ábrája, - ugyanis a címe: Az író és a valóság - volt, mivel a tömör háromszög a valóságot, az üres pedig az írót jelképezi. Nevettünk szívből ezen a véleményemen.
- Otthon azután átnéztem a művet -s döbbenten fedeztem fel az egyik tanulmányban a saját pályázati művem szó szerinti átvételét. Fájt, mert ő nem említette, nem kérte, hogy felhasználhassa, de nem is utalt rá semmiféle formában, hogy idegen műből , kitől vette át. Nem tettem szóvá neki, mert a tanárom volt, és sok jót is köszönhettem neki, csak valahol belül ürességet éreztem, ott, ahol az emberben a bizalom lakik.
- Diplomám átvétele után elhagytam a várost, a folyóirattal is megszakadt a kapcsolatom. Egy év múlva - már akkor tanítottam egykori középiskolámban -idézés érkezett a rendőrségtől, hogy tanúként hallgatnának ki a szerkesztőség ellen folytatott perben. Főnököm, a gimnázium igazgatója nem engedett elutazni, így csak utólag értesültem róla, hogy visszaéléseket fedeztek fel, a kiadó vezetője börtönbe került, a főszerkesztőt felfüggesztették - kiderült róla, hogy egyetemi végzettsége sincs, mem fejezte be egyetemi tanulmányait. Mint megtudtam, családjával a fővárosba költözött és egy napilapnál kapott állást.
- Ekkor és így ismerkedtem meg a plágiummal. Elgondolkodtat, hogyan kárpótolják azokat a személyeket, akiktől lopnak? Talán már az is elégtétel, hogy ettől válnak ők híressé...Nem tudom, de most valahogy felötlött bennem ez a kérdés.Erről senki sem beszélt.
|
|
|
- április 12 2012 16:41:08
Kedves Mamuszka!
Érdeklődéssel olvastam igaz történetedet és el tudom képzelni azt a csalódást, amit akkor éreztél, amikor felfedezted pályázati művedet az" idegen tollával" ékeskedvén esszé kötetében.
Ugyanakkor maximálisan át tudom érezni a megrendült bizalmadat.
Csak tudod, aki plágiumot követ el és ezáltal válik híressé, nem tudom, hogy hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével. Vagy talán nincs is neki? Mert úgy könnyű.
Kedves Mamuszka! Szeretettel olvastam írásodat és gratulálok!
Ölellek: Évi.  |
- április 12 2012 16:46:38
Kedves mamuszka!
Mivel ugyebár itt " politika-mentesség" van, csak annyit, hogy aktuális soraidat olvasva, mélységesen felháborodtam. Egy tanár, akinek példaképnek kellene lenni a diákjai szemében ilyen aljas dologra vetemedjen!
Gratulálok, kár hogy etikus és diszkrét vagy, mert az ilyeneket pellengére kell állítani.
Itt már mindenki lop!
Nekem egy ilyen című versemet "vissza-dobták" jogosan, mert ide nem illik a "Korongra" ilyen csúnyákat írni.
Talán ilyenkor örülök, hogy csak egy kis "verselő-nő" vagyok, mert nekem csak adhatnak, alig vehetnek el tőlem bármit is!
A "gazdagoktól" lopnak. az ilyen szellemi szegénységben szenvedők!
Kicsit ingerült lettem, de azért szeretettel olvastalak ma is: Dellamama |
- április 13 2012 09:21:17
Kedves Évi!
köszönöm, hogy válaszoltál és együtt érzel velem. Már nagyon régen történt, naiv lány voltam, különben sem szeretek ügyet kreálni ha nálam hatalmasabbak vétenek ellenem, tudom, hogy mindig az erősebb győz.
- Most - sokat beszélnek a plágiumról - sokan éltek is vele, csak nem derült ki! - és most felelevenedett bennem. Az ilyen "szellemi terméket lopó" tolvajok nem lelkiismeretesek, csak saját becsvágyuk fontos, amit maguknak becstelen úton elégítenek ki.
szeretettel köszöntelek . - mamuszka |
- április 13 2012 09:28:10
Kedves Maria!
köszönöm figyelmedet, kedves üzenetedet. Én nem voltam különösebben gazdag szellemileg sem - egy tanár mindig lophat a diáktól, fordítva nem szabad.
Egyszerű senki vagyok, voltam...a szorgalmam és némi tehetségem segített, hogy tanár legyek - amire vágytam - és nekem ez elég volt, boldog voltam, amíg taníthattam. Csak azért írtam ide is, hogy a szellemi munkát pótoljam magamnak - de már belefáradtam és unalmassá is váltam, látom, érzem és megértem.
Az kár, hogy a politizálás teljesen le van tiltva, persze értem, mert ennek ürügyén többen uszítanának és az nem lenne jó senkinek.
az irodalom régen - a szó fegyvere volt akár a politikában is.. de ma már nem jobbító szándékkal alkalmazzák
szeretettel köszöntelek - Sarolta-mamuszka |
- április 13 2012 09:30:32
Kedves Viktória!
örömmel fogadtam érdeklődésedet. Sajnos mindig előfordultak hasonló esetek, számos példát tudnék még konkrétan említeni, de azok jelentéktelen emberekere vonatkoznak, akikből nem lett híresség
szeretettel üdv. -mamuszka |
- április 14 2012 13:46:25
Drága Sárika!
Az én esetem "csak" porszem ehhez képest, de bizony - az internetnek ez az egy átka. A verseimet sajnos, több helyen is megtalálom - évek óta - másnak a neve alatt feltéve. Ha mindezt reklamálom, - kitiltanak innen-onnan. Az, hogy szavakat felhasználnak - az természetes - de ezek a dolgok alantasok és csalás. Sokszor elveszi az ember kedvét a továbbiaktól.
Szeretettel olvastalak - ölellek: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
