A végtelent kutatja szemem. Keresem benne szemed fényét, karjaid ölelő ágát. Ha tudnám, merre tartsak, hova induljak? Ifjúságom elszállt messze, gyöngyszemekként gurult szét és tova. Nyugtalanul, ijedten élem életem. A bánat mécsese mellett magányosan folynak könnyeim. Siratlak még ma is, árnyakkal ölelve. Ügyetlen sóhajok hagyják el ajkamat. Szívembe mar a fájdalom. Az éjszakákban hajnalig virrasztok, míg fáradtan omlok álomországba. Olykor könny fut szememből arcomat áztatva. Sírok álmaimban, a szárnyaló időben. Gondolataim zaklatott hídjai, melyek nem vezetnek sehova. Magam vagyok az emlékeimmel, melyek mosolyognak felém s betakarnak selymükkel.
Ki tudja a válaszokat kérdéseimre? Ki tudja, hogy milyen nehéz a szívem? A gyertyalángba meredten, könnyesen nézek. A viasz velem együtt könnyezik. Keringenek bennem és köröttem az érzések. Álmaimban repülök mosolyogva, vagy sírva – hisz ott mindent elérhetek, mi számomra már rég elérhetetlen. Úszok az emlékekkel, az emlékekben. Csodákban élek úton útfélen, dallamok, melódiák közt, a Hold fénye mellett, a csillagok között, a hajnali fényekkel. Hozzád, Feléd visz a szívem, a lelkem – örök imádságban.
Dellamama - április 12 2012 18:37:48
Borulj keblemre zokogd el bánatodat! Baráti vigasztalásomat küldöm az éteren át.
Mély együttérzéssel olvastam gyönyörű írásodat! Maria
Most már érzem és értem miért vagy "Szomorúfűz"
gyongyszem555 - április 12 2012 18:48:05
Kedves Gitka!
Mit írjak Neked, hogy jobban érezd magad? Nagyon-nagyon fájdalmas a prózád. De én csak azt tudom Neked javasolni, hogy írj, írj, és írd ki magadból a fájdalmat, lelked - talán egy kis időre - megkönnyebbül.
Nem tudom, hogy milyen fájdalom az, amit érzel, mert nem tudom, mert nem éltem át, de együtt tudok érezni veled kedves!
Szeretettel olvastalak és kívánom, hogy minél hamarabb legyél túl ezen a mostani állapoton.
Szeretettel olvastalak!
Ölellek: Évi.
szomorufuz - április 12 2012 18:48:47
Kedves Maria!
Könnyeim a szívemre folynak. Köszönöm megható szavaidat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
szomorufuz - április 12 2012 18:52:01
Kedves Évike!
Mindez a fájdalom most bennem - a hiány érzése és az állapotom, amit bizony már csak az elmúlás gyógyíthat.
Köszönöm szavaidat és olvasásodat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
gyongyszem555 - április 12 2012 18:56:44
Ne mondj ilyet kedves Gitka, hogy "csak az elmúlás gyógyíthat", hiszen gondolom a Napkorongon kívül is vannak barátaid, akik "VELED VANNAK", szeretnek, vígasztalnak!
A hiány érzése az rettenetes fájdalom lehet!!!!!
Ölellek szeretettel!
Évi
pisch_ferenc - április 12 2012 18:58:16
Kedves Szomorúfűz ! Eggyüttérzek veled: én is ugyanazt élem át mint te! Osztozom veled sorsodban, mert sorstársak vagyunk,akiktől a halál el vett valakit! Ez a keresztünk ,amit vinni kell életünk végéig.Mert mi választhat el Jézus Krisztus szeretetétől? a halál ,vagy hatalom? semmi nem választhat el tőle,ha felvesszük keresztünket!Szerettel: Ferenc
szomorufuz - április 12 2012 19:18:21
Kedves Évike!
Mindez igaz, barátaim mellettem állnak, csakhogy a távolság elválaszt bennünket. Vannak olyan érzések, amiben nehéz bármit is mondani. Köszönöm szavaidat. Szeretettel ölelve: Gitka
szomorufuz - április 12 2012 19:21:46
Kedves Ferenc!
Valóban - sorstársak vagyunk - nem is csak az elvesztésében szerettünknek, hanem talán a betegségben is. Ha nem is ugyanazzal szenvedve.
Tudom jól, hogy keresztemmel együtt kell élnem, és cipelnem, - megváltásig.
Köszönöm kedves látogatásodat és szavaidat. Szeretettel: Szomorúfűz
