|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Furakodik, lökdös, gátlástalanul az élre tör...
- Mondd Tündi, mikor lesz már vége ennek a hülye korszakodnak? Komolyan mondom ez az áprilisi hónap nagyon haza vágott téged. Csak állsz, nem, ülsz a kanapédon, réveteg tekintettel, ide-oda kapkodsz, nem értem a mondanivalódat, a szavaidat, nincs egy épkézláb ötleted, vagyis vedd már észre magad, hogy nem tudsz írni és egyre hülyébb vagy! Mi lesz így Veled? Jönnek a gyönyörű májusi események, majális, Anyák Napja, Gyermeknap, Pedagósusnap! Szedd már össze magad!
Még csak egy frankó kis herceg vagy hercegnős mese sem jut az eszedbe! - feddem meg kegyetlenül Tündit.
De nem érdekli, komolyan mondom vége lehetne már ennek a bolond áprilisnak, mert teljesen megzavarodott az elméje. Hogyan kommunikáljak így vele? Kezdek aggódni!
- Ne félts Te engem kedvesem, nem én vagyok az egyetlen tehetségtelen író, nem, Te is az vagy és már ketten vagyunk, no nem is ketten, hanem hárman. Elmondom neked a tapasztalataimat és rá fogsz jönni, hogy igazam van. - mondja három kávé és 4 félben elszívott cigaretta- között.
- Jó, na látod azt elhiszem, hogy nem csak ketten vagyunk, akik mindenáron írni akarunk, ha a fene fenét eszik akkor is, bár ez csak Rád jellemző most ebben a hónapban. - egyetértek Tündivel, csak kezdje már el végre a történetét.
Zakariás azt hiszi magáról, hogy tehetséges. Fiktív történetem róla szól. Adhatnám a művemnek (mit művemnek, hiszen írni sem tudok, de tegyük fel, hogy tudok) azt a címet, hogy Zakariás tündöklése és bukása. Mert eleinte tündökölt, sikert sikerre halmozott írásaival, ünnepelt íróvá vált. Hogy amatőr szinten "alkotott" vagy már profi volt, a franc sem emlékszik rá, csak az maradt meg a tudatomban, hogy hatalmasat bukott.
Bukott, mert sokat akart, mert ha szerényebben csinálta volna a dolgait, talán még mindíg sikeres lenne érdemtelenül.
Szeretek novellákat olvasni, a minap megvettem egy híres novellaíró kötetét, szinte már kívülről tudom az egészet. Közben Zakariás könyvére lettem figyelmes. Már csak kíváncsiságból megvettem a könyvét, hiszen kéjmámorban fetreng amióta ilyen híresség lett belőle.
Elhelyezkedtem kedvenc kanapémon és érdeklődve olvastam és szívtam magamba a frissen nyomtatott könyv illatát. Szeretem ezt az illatot, ha az amit olvasok belőle gyönyörű, értelmes,rátapad a tekintetem a könyv lapjaira, szinte szomjazom a betűket, iszom a tartalmát, mintegy bájitalt, el is bódulok tőle.
No szóval olvasom Zakariás könyvét és hirtelen hátrahőkölök. Hiszen én ezt már olvastam, vagy mégsem, ez a történet nagyon ismerős, kétszer vettem meg ugyanazon könyvet, ennyire hülye nem lehetek, vagy mégis? Mutassam meg magam orvosnak? Egyelőre nem teszem, inkább tovább lapozok. De nem tévedek, ugyanazok az ismerős gondolatok, amit a múlt héten is olvastam. Gyorsan lekaptam a napokban vásárolt híres novellaíró kötetét, mert motoszkált az agyamban, hogy Zakariás mondanivalója totálisan ugyanaz.
Összehasonlításképpen egymás mellé helyeztem a két könyvet és egyszerre olvastam a kettőt. És azt hittem, hogy leszédülök a kanapéról. Hiszen Zakariás elcsórta a híres író minden gondolatát és kiadatta saját könyveként. Én ugyan nem árultam el senkinek, hogy milyen felfedezést tettem, csak Zakariást hívtam fel telefonon. Ismerem, persze, hogy ismerem, minden tehetségtelen írót ismerek, mert ebben a hónapban Tündi bemutatta nekem az összeset, hiszen ő sem tud írni és most ezek a haverok.
No persze, hogy az enyémek is. Hiszen egyek vagyunk. Feltárcsázom Zakariást.
- Mondd Zaki, nem szégyelled magad? Elloptad a híres novellaíró mondanivalóját és sajátodként tündökölsz vele? - mondtam neki rögtön a képébe vágva az igazságot, feltéve ha szemtől szemben álltunk volna egymással.
- No most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha most hallanál ilyenről először. Te tényleg ennyire ostoba vagy?Tudod, hogy hányan megteszik? Nem tudod, mert hülye vagy. Ezért nem tudsz te írni. Magadtól egy épkézláb ötleted sincs, nekem sincs, ezért lopom el a másét.
Ne dumálj nekem a lelkiismeret-furdalásról, ugyan már, ki veszi be manapság a lelkizős szövegedet! No nem is tárgyalok veled tovább, csak ezért hívtál? Ezért kár volt, na csá! - és lecsapta a kagylót.
Én pedig ott maradtam gondolataimmal, megszégyenülve, - mert jól leteremtett - és megbotránkozva.
Ilyen is van, furakodik, lökdös, gátlástalanul eltapos, az élre tör, de én hiszem, hogy egyszer megbukik, ugyan azt nem hiszem, hogy tanul belőle, vagy megváltozik a jelleme.
Akinek nincs tehetsége, ellopja a másét.
Tündi itt sasol a vállamon és kaján vigyorral a szája szegletében azt mormolja:
- Na ugye, hogy megmondtam, hogy van ilyen!
- Tudod, Tündi, én amondó vagyok, hogy soha a rohadt életbe ne írjak inkább, ha nem tudok, mnthogy más tollával ékeskedjek! - mondom szigorúan Tündinek!
- Kedvesem, hiszen nekem is ez a véleményem, illetve egyetértek veled, hiszen egyek vagyunk.
-Április közepétől már jobban leszek, hiszen össze kell szednem a gondolataimat a májusi eseményekre. Ne aggódj, nem foglak cserben hagyni. Lehet, hogy most a hülyeségem határtalan (no ez a kutyát sem érdekli tudom, csak téged) de összeszedem magam meglásd! - és halvány puszit nyom az arcomra és kiviharzik az erkélyre újabb témát keresve. |
|
|
- április 13 2012 14:49:17
Kedves Olvasóim, Klubtársaim!
Történetem fiktív, de ezt az írásomat Mamuszka "A plágium" c. írása ihlette.
Szeretettel: Évi.  |
- április 13 2012 15:15:47
Kedves Évi! Tündinek üzennem,ne bagózzon!
Érdekes, elgondolkodtató és vegyes érzéseket keltő írást olvastam az elmúlt néhány percben . Nevettem is ,illetve nem is. Nevettem, hiszen humort is tartalmaz a fenti alkotásod,ám mérgelődtem is,mert nem szeretem a "szellemi lopást"sem. Mindig csupán saját művet adjunk közre ,sose plagizáljunk! " Zaki egyáltalán nem volt kedves ,sőt. Bár fiktív a sztorid,azonban vannak érezhető ,valós jelei is a napjainkban,amelyekről lehet hallani,valamint olvasni is! Úgy emlékszem", leírtam azt ,amit szeretettem volna neked jelen történeteddel kapcsolatosan. 
Szeretettel: Imre |
- április 13 2012 16:31:43
Kedves Imre!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" (bennünket). Az üzenetedet átadtam Tündinek (de tudod, hogy ebben a hónapban amit mondok neki süket fülekre talál,) úgy hogy bagózik tovább, nem sokat szív, úgy hogy nem vagyok rá mérges!
A Zaki amit művelt, szerintem is egyben gusztustalan, de valahol maga a csúcs! Bizony, hogy vannak ilyenek (én nem tudom konkrétan a neveket és a műveket, de nem is igazán érdekel, ha teheti, tegye, mindenkinek a lelkiismerete diktál).
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál véleményeddel.
Szeretettel: Évi.
Közben Tündi már ide röppent a vállamra és sasolja, hogy mit írtam Neked.
Ui.: Tündi üzeni Neked, hogy mérsékelni fogja a cigarettát! |
- április 13 2012 17:34:21
Kedves Viki!
Most mondd, mi bajod a Zakival? Mármint névvel? Nekem sem tetszik, de...
Egyébként jól látod, rohadt nagyképű fazon intelligencia nélkül.
Kedves Viki!
Ne is rágódj azon, - én sem teszem, csak a pofám járt megint -, hogy amatőr vagy profi. Az a lényeg szerintem is, hogy jól érezzük magunkat azáltal, hogy írunk. Azért azt meg kell, hogy jegyezzem, aki itt a Napkorongon publikál, tök mindegy, hogy verssel, vagy prózával mindenki a legjobbat hozza ki magából és az szerintem nem kevés.
Ja, díjazás! Ki FENÉT ÉRDEKLIK A DÍJAK! Engem ugyan nem, látom hozzászólásodban, téged sem, én úgy gondolom, hogy azt hagyjuk meg az igazán tehetségeseknek. Biztos, hogy megérdemlik!
Köszönöm szépen kedves Vikike, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- április 13 2012 17:44:03
Kedves Évi!
Még csak most jutottam hozzá, hogy elolvassam mai művedet. A plágium úgy-látszik nagyon felborzolta a kedélyeket, mert többen is írtak e témában. Igazad van! Te csak "Tündikéd" gondolatait palagizálod" Ez tisztességes dolog, mert "családon" belül marad!
Félre a viccelődéssel. Tőlem matek leckéket plagizáltak, mindaddig amik szándékosan rossz megoldásokat írtam a füzetembe és emiatt egyest kapott az illető.
Évikém! amig a nagyok ezt csinálhatják büntetlenül, addig mi fogjuk be a szánkat!
Nekem ezen a téren nincs félni valóm, mert a kis alkotásaim nem kellenek a kutyának se, Talán itt néhányan elolvassák azt annyi.
Mi tehát jó, hogy nem vagyunk híresek és hírhedtek!
Jó ki írásodhoz szeretettel gratulálok: Maria |
- április 13 2012 18:16:30
Kedves Maria!
Akkor amondó vagy, hogy mi nem vagyunk jók? Dehogynem!
Tudod, amíg a "mi kis alkotásainkat" olvassák - tök mindegy, hogy hányan, én örülök annak is, ha 15-en nyitják meg, annak is, ha 15oo-an, de megnyitják és ez a lényeg! Nos, az, hogy nem kellenének a kutyának sem, az így nem igaz. Én úgy ítélem meg a helyzetet, hogy igenis nagyon sokan örülnének annak, hogyha írni tudnának azon a szinten ahol mi vagyunk. Tudom, hogy megint a pozitív szemléletemmel traktállak, de én még egy fél megnyitásnak is örülök, komolyan mondom! Az, hogy plagizálunk (no nem mi), lopunk, csalunk, hazudunk, ez történelem. Ilyen volt, lesz és van! Ezt a tényt sajnos tudomásul kell vennünk!
Azt írod, hogy "jó, hogy nem vagyunk híresek és hírhedtek"! Nagy igazságod vagyon!!!! A franc aki híres akar lenni! (NO most rendesen hoztam a stílusomat is meg a formámat is, ugye?)
Összességében, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- április 14 2012 06:17:53
Kedves Évi!
Drága Barátnőm! Mi az, hogy nem vagyunk jók?
Én nem mondtam, illetve írtam, hogy nem vagyunk jók, csak, jó,azt: jó, hogy nem vagyunk híresek. Az én kis műveimre gondoltam mikor azt írtam a kutyának sem kell!
Én nagyon szeretem amiket írsz! Közel állnak szívemhez lelkemhez. Előzőekben feltett írásaidat is olvasgatom naponta, ugyan nem véleményezem őket, de hízelgés nélkül mondom, legtöbb megállná helyét valamelyik "nagy" kötetében is! Ha babérokra vágysz, akár ki is adathatnád,vagy akár lapokban is megjelentethetnéd néhány remekedet!
Baráti öleléssel: Maria |
- április 14 2012 07:04:59
Drága Maria Barátnőm!
Nem úgy van ám az kedvesem, hogy a Te műveid a kutyának sem kellene! Hová gondolsz? Én úgy ítélem meg, hogy aki itt a NAPKORONGON publikál a próza rovatban - no egy két kivétellel, nem többel - mindenki megállná a helyét bárhol. Ne értékeld le magad, mert az nem méltó hozzád! Én pedig a Te igaz történeteidet imádom, mert az az életről szól.
Köszönöm méltatásodat, de nem vágyok babérokra! Egyszerűen nem érdekel. Fölteszem a kis förmedvényeimet, jól elszórakozom rajta, vele, vitatkozom Tündivel, ő a fejemre koppint ha hülye vagyok, meg én is az övére, és ha még ez tetszik a kedves olvasóknak, külön öröm számomra. És ez nekem totálisan elég.
Nem mondom, hogy nem várom a kommenteket és nem esik jól a dicséret - ha ezt mondanám teljes mértékben hülye lennék - de nem szállok el magamtól, mert tudom, hogy hol a helyem, és tudom, hogy vannak tőlem ezerszer jobbak, de rosszabbak is.
Kedves szeretett barátom szavai jutnak az eszembe, akinek ez volt a mottója: "Nem vagyok kevesebb mint Te, de Te sem vagy több mint én". És maximálisan igaza volt.
Köszönöm, hogy értékes gondolataiddal "visszanéztél".
Szeretettel ölellek: Évi. |
- április 14 2012 15:10:02
Kedves Évike!
Valóban - ilyen a helyzet. Az természetes, hogy egymástól kapunk ihletet írásainkhoz, verseinkhez. Ez - talán írhatom - egészséges dolog is.
Gratulálok - szeretettel - Szomorúfűz |
- április 14 2012 15:24:31
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét meglátogattál értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- április 14 2012 15:46:35
Kedves Évike!
Igenis, nagyon érdekes és "manapság" aktuális témát választottál, már megint!
Az jutott eszembe, hogy (és ezt minden politikamentesség nélkül írom), hogy a mostani "plagizációs botrányok" még arra is jók, hogy sokan odafigyeljenek és maguk is megtegyék ezeket a törvénytelen cselekményeket! Ugyanúgy, ahogy /sajnos/ tippeket kapnak a bűncselekményekre egyesek olyankor, amikor részletesen ismertetik, hogy ki mit és milyen kegyetlenséggel ölt meg, ugyanis az egyetemi lövöldözések is igen csak megsokasodtak - a néhány évvel ezelőtti pécsi egyetemi lövöldözés sajnos más országokban is megismétlődött, még több áldozhatot követelve!
Nem akarok nevet említeni, de egyeseknek "csak úgy" eltűnik a szakdolgozata az egyetemről, pedig, ahogyan én tudom (mint volt egyetemi "polgár" - egyetemi dolgozó), az egyetemeknek a könyvtárában minden szakdolgozatnak egy példányban meg kell lennie!!!!
Azok az írók, akik mások munkáját magukénak "tüntetik" fel, szerintem előbb-utóbb lebuknak, ahogy a történetedben írt Zakariás is, akit Te buktattál le.
Még ha csak "fikció" is az egész, attól még megtörténhetnek a valóságban is ilyen és ehhez hasonló esetek! Jó, ha odafigyelünk (az idézett szövegekre és az idézőjelekre is!)
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 15 2012 03:11:02
Kedves Zsuzsika!
Nagyon jó, hogy itt vagy, örülök véleményednek.
Nagyon szépen köszönöm részletes, hozzáértő véleményedet és tájékoztatásodat.
Szeretettel: Évi. |
- április 16 2012 07:38:28
Kedves Olvasóim!
Örömmel vettem tudomásul, hogy a megnyitások számlálója ismét átlépte a 4oo-as "határt", melyet nagyon szépen köszönök minden kedves ide látogató Olvasónak!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
