|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Andy Jazz "Panaszfal" c. írása ihlette.
Arra már nem emlékszem, hogy amit kicsiny förmedvényemben tudatni akarok fiktív történet volt-e vagy valós, de ennek nincs is semmi jelentősége a témával kapcsolatosan.
Régen történt, hajnalban keltem - munkába menet előtt - zuhanyozás, hajszárítás, smink, gyermekek ébresztése, majd indulás az oviba, majd munkába.
Igen ám, csak eddig azért az út nem volt olyan egyszerű. Legalábbis ezen az ominózus hajnalon. Befészkeltem magam a fürdőszobába, a családom még aludt. Kezembe veszem a hajszárítót, bedugom a konnektorba, elkezdem a műveletet, majd látom ám, hogy a hajam fölött füstfelhők lengedeznek, füstöl a hajszárító. Enyhe rezgést érzek a jobb kezemben, mely nem volt kellemes el kell, hogy mondjam, talán megcsapott az áram. Igen, csak az lehetett, mert egyedül voltam a fürdőszobában. Egyre jobban csapkodott, gyorsan kirántottam a konnektorból a dugót, illetve azért nem gyorsan, mert ugyanis beragadt. Beragadt az anyja úristenit, de egy erőteljes rántással ki is jött, de vele együtt kiszakadt a konnektor is. Voltam olyan csatazajjal,mert közben a hajszárítót is elhajítottam azt már nem tudom, hogy mekkora sebességgel landolt a kicsiny fürdőszoba bal sarkában. Természetesen e nagy csatazajra felébredt a férjem, felrántotta a fürdőszoba ajtaját és jól lecseszett, hogy mi a francot csinálok. Nem volt elég az én bajom, még belekezdett kis előadásába a Volttal, Amperral, Wattal, kis-és nagy áramkörökkel kapcsolatos mondandójába (a kutyát nem érdekelte mondanom sem kell) nem hogy örült volna annak, hogy egyáltalán élek, nem , ő még papolt tovább a feszültségről. No igen, lett is közöttünk akkora feszültség, hogy félig megszárított hajjal kirohantam a lakásból, rohadt módon megsértett, holott tudta nagyon jól, hogy fizikából mindíg bukásra álltam, honnan a francból tudtam volna én az elektromosságról.
Soha nem is értettem, nem is szerettem ezt a tantárgyat, de ez őt roppant nem hatotta meg.
Álldogálok a lépcsőházban - persze, hát, hogy a feszültség távozzon belőlem, mert ha hamarosan visszahúzok a kéglibe, kő kövön nem marad! - fázik a fejem, hát hogyne, félig megszárított hajjal, de nem baj, bírom - gondoltam - ott egye meg a fene az összes Ampert a fürdőszobában.
Legfeljebb nem megyek ma dolgozni, okoskodtam, a férjem úgyis szabadnapos volt, elviszi a gyerekeket az oviba, addig egyedül szép nyugodtan megkeresem a kóbor áramot, meg én, ha addig élek is. Mert addig biztos, hogy élek, amíg rátalálok. Utána meg kit érdekel?
Töprengésemet a bejárati ajtónk nyílása szakította félbe, kijött utánam a férjem, átkarolt és szelíd tekintettel, kedves szavakkal invitált be a kéróba. Természetesen én vérig voltam sértve, rá sem néztem, de azért jól esett, hogy kinézett rám, már csak azért is mert rohadtul fázott a fejem. Vártam, hogy újra elkezdi a hegyibeszédet az elektromos áramról, már előre elterveztem, hogy akkor itt ütöm agyon úgy, mint engem akart az áram, de nem, nem szólt egy árva szót sem, csak mosolygott. Mosolygott és örült annak, hogy élek. Mit ne mondjak én is.
Elmúlt a feszültség, újra rend volt körülöttünk, a kis rohadékot kivágtam a kukába, elővettem a másik hajszárítót és a konyhában folytattam a műveletet, mert a csata helyszínét - kirángatott konnektor - vissza kellett varázsolni eredeti állapotába. És életemben először talán 5 percet késtem a munkahelyemről, melyet nagyon útáltam, ha valaki késett, de megnyugtattam magam, hogy most az egyszer megbocsáthatom magamnak. |
|
|
- április 15 2012 06:59:02
Kedves Évi!
Sose bánd, hogy nem értesz az elektromossághoz, a fizikához. Egy nőnek talán nem is kéne. /Én értek hozzá, de férfiak jelenlétében nem vallom be./
Szerencsés kimenetelű balesetednek nem lett komolyabb következménye. Férjed pedig nyilván megijedt, rágondolt, mi lehetett volna....? azért lett ideges.
Jó kis írásod viszont bennem tartotta a feszültséget mindaddig amíg a végére nem értem. Jó volt!
Szeretettel olvastalak ma is!
Ölel barátnőd: Maria  |
- április 15 2012 08:27:07
Kedves Maria!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
No persze némi túlzás van az írásomban, de szeretem magamat hülyébbnek mutatni  írásaimban mint amilyen vagyok. Így legalább nem ér csalódás ha olyan kritikát kapok! No ez csak vicc, persze, hogy megijedt a férjem, de mindenesetre amikor ő papolt az elektromosságról én rögtön visszavágtam azzal, hogyha "ilyen okos vagy, miért nem vizsgáltad már át azt a rohadt hajszárítót, hogy nem zárlatos-e? Mert ha én megtanultam volna rendesen a fizikát, vagy mondjuk villanyszerelő lennék, biztos, hogy nem ütne meg a kettőszázhúsz Volt vagy Amper, vagy akármi!"
Ahogy Andynak az írását olvastam az éjjel, rögtön diktált Tündi, pedig tegnap megfogadtam, hogy most egyelőre nem írok, de nem bírtam megállni. De gondolom, hogy rám fogtok szólni, ha már unalmas vagyok, és tűnjek a "levesbe" (Óh, de útálom ezt a szlenget is) meg fogok sértődni ugyan, de eltűnök!
Kedves Barátnőm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen korán meglátogattál értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- április 15 2012 11:01:16
Kedves Viki!
De ha szeretetből, féltésből teszi a bemászást - mármint a lelkivilágunkba - azért azt idővel illik megbocsájtanunk. No jó, egy kicsit nem árt ha rendezünk egy kis műbalhét, meg egy kis "haragszomrádot" és kellő időben, kellő méltósággal megbocsátunk!!!
Köszönöm szépen Vikike, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- április 16 2012 11:53:01
Kedves Évike!
Nagyon örülök, hogy kis szösszenetem csirája lehetett egy ilyen jó, vidám történetnek!
Na mint fiú, hogy a mérleg serpenyője egyensúlyba kerüljön, én is mondok, egy példabeszédet! Egy párszor előfordul, hogy mondok, vagy csinálok valamit, és még nem látszik a végeredmény, de az Igenem rám szó, hogy ne mond, vagy ne csináld ezt, pedig hamarosan látszik, hogy a végeredmény engem igazol. Ilyenkor csendben csak annyit mondok neki: "te kommunista". Ilyenkor behúzza a nyakába a fejét, és bocsánatkérően rám néz. Egy mosoly, és a dolog el van intézve. Magyarázatul egy régi vicc: Kohn azt mondja a Grünnek: Te! Ezek a kommunisták minden olyan férfinak, akinek két fütyije van, az egyiket levágják. Mire Grün megkönnyebbülve: nekem csak egy van. Jó-jó, mondja Kohn, csak hogy ezek előbb vágnak, és csak azután számolnak! :
Szeretettel olvastalak! Andy |
- április 16 2012 13:08:54
Kedves András!
Köztudott, (vagy nem, a fene tudja) de Te tudod, hogy én férfipárti vagyok. De most nem! Most az Igeneddel értek egyet. Azért, mert mindíg NEKÜNK van igazunk,akkor is, ha nem!
A vicc amit írtál pontosan erről szól!
Szeretettel: Évi. |
- április 17 2012 12:18:21
Kedves Évike!
Igen frappánsul sikerült megírnod a hajszárítós történetet, és én is igen örülök, hogy ennyivel megúsztad! Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy szerintem nem TE voltál az első és az utolsó sem, aki hasonlóan járt valamilyen elektromos készülékkel. Volt már olyan, hogy engem is "megcsípett" az áram, ha valamelyik készülék zsínórja meghibásodott.
Azért külön örülök, hogy itt vagy, mert ennyi sok jól megírt történetet máskülönben nem olvashatnánk Tőled!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 17 2012 14:10:04
Kedves Zsuzsika!
Életemben ez az egy ilyen "megrázó" esemény történt velem szerencsére.
Köszönöm kedves szavaidat, ami a történeteim megírásával kapcsolatos, mert ha nem lennék, akkor írna más, meg ír is jó történeteket!
Kedves Zsuzsika nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál és véleményeztél. Mindíg nagyon várlak!
Szeretettel: Évi. |
- április 19 2012 13:51:32
Kedves VENDÉG Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy most is ilyen sokan (4oo felett) olvastatok, remélem nem okozok csalódást a kis "baromságaimmal".
Szeretettel: Évi.
Ui.: Mondtam már, hogy szeretem a "vendégeket"? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
