|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_"...sikerült elmúlnod úgy, „ahogyan felszáll a köd” ahogyan „ahogyan meghal a virág”, „ahogy elhal a zene”, és sajnos, az is valóság lett, hogy „..nem hallja többé senki se”
Gy.
Búcsúzom Tőled, Zuzsu!
„Aztán eljön
Aztán eljön a pillanat,
Amikor már nincs benned
Semmiféle küszködés.
Amikor már nem vársz
Semmit, mert legbelül
Érzed, hogy felesleges,
A boldogság légvárát
Újra felépítened.
Ekkor keményedik meg
Valami mélyen benned,
És engedi, hogy megtedd,
Hogy azt az álmot, mely
Idáig éltetett, most
Már végleg elengedd.
Üresnek érzed magad,
A láng, a vágy kihült.
Csak ülsz, pereg a könnyed.
Elmerengsz, a romba dölt
Remények halma fölött,
S a lelkednek kínjaiból,
Vajúdva, égre szökött,
Egy kiterjesztett szárnyú
Fekete bánat-madár,
Mely most feletted köröz."
Kedves Zsuzsu!
Szeretett volt napkorongos társam, szerető családanya, nagymama! Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk elköszönni sem versben, sem levélben egymástól. Utoljára talán a múlt év végén írtunk egymásnak üzenetet. Annak idején, - néhány évvel ezelőtt – ismerhettelek meg verseidben leírtak és a köztünk történt üzenetváltások alapján. Örültem, amikor végre személyesen is találkozhattunk Gödöllőn többek között Veled is, mert a kezdetektől fogva közel álltál hozzám abban, ahogy a természet szépsége iránt érzett szeretetedet és csodálatodat fejezted ki verseidben, és útinaplóidban.
Fent idézett versedben arról írsz, amikor már az ember elveszti minden reményét ahhoz, hogy életét meg tudja változtatni, újra tudja építeni. Arról, amikor a „romba dőlt remények halma fölött, s lelkednek kínjaiból vajúdva, égre szökött egy kiterjesztett szárnyú fekete bánat-madár, mely most feletted köröz”.
Szerencsére, azóta elszállt a bánat-madár és az évek során voltak azért boldog napjaid, egyik lehetett ezek közül az a nap, amikor unokáddá fogadhattál egy kislányt, aki szerető anyára és nagymamára vágyott.
„Nosza, futottam a kertbe,
És lestem az eget, hogyha
Jön a gólya én kéznél legyek.
S ha arra repült a szerencsétlen
Pára, kiabálva rohantam utána.
De kérésemet, e madár bizony
Semmibe sem vette, feladtam
A harcot s maradtam csak egyke.”
Most is egyik régebbi versedből idéztem, amelyben visszaemlékszel a kisgyermek korodra, és szerettél volna egy kistestvérkét, de sajnos „nem hozott a gólya”! Ezt a vágyott gyermeket hozta el Neked a Sors, de nem testvérként, hanem unokaként, hogy még sokáig örömedet leljed a gyermeki naivságban, őszinteségben és gyermekeid mellett megadhattad neki is a szeretetet, a biztonságot! És a szeretettől, amit Magadból tudtál adni Nekik, Te Magad is boldog lehettél!
Szintén egy régebbi versedben írsz az elmúlásról, ahogyan Te elképzelted és érezted, amelynek sorai így szólnak:
„Jó volna elmúlni úgy,
Ahogyan felszáll a köd.
Feloldódni észrevétlen,
Odafenn a felhök között.
Jó volna elmúlni úgy,
Ahogyan meghal a virág,
Melynek lehullnak szirmai,
S élete nincs tovább.
Jó volna elmúlni úgy,
Ahogy elhal a zene,
Mely csak a szívben zeng tovább,
De nem hallja többé senki se.”
Azt hiszem, sikerült elmúlnod úgy, „ahogyan felszáll a köd” ahogyan „ahogyan meghal a virág”, „ahogy elhal a zene”, és sajnos, az is valóság lett, hogy „..nem hallja többé senki se” szavaidat, ahogy régen, amikor felolvastad verseidet a gödöllői napkorongos találkozón. És már hiába lesz bárhol, bármikor találkozó, Te már nem lehetsz ott velünk, a többiekkel, de remélem, hogy „odafentről”, a Mennyek országából lelki szemeiddel lenézel ránk és egyengeted további „lépteinket”!
Álljon itt most egy vers, amit én írtam Hozzád, kettőnkről:
„Van- e még két olyan Zsuzsa, mint mi vagyunk,
S korban egymástól nem is messze állunk,
S kik gondolkodásban olyanok, mint mi vagyunk,
S ugyanúgy mindketten verseket fabrikálunk?
Az élet sok titka nem lesz felfedve elõttünk,
De titkunk elõttetek már nem lehet titok,
Kettõnké kiderült, s így hallhattok felõlünk,
S e két Zsuzsa a Napkorongba még írni fog!
Írunk, még ha nem is mindennap van idõnk,
Hogy leírjuk összes, szép gondolatunk,
De ameddig kezünkben érzünk erõt,
Addig mi mindig a Tietek is vagyunk!
A sorsnak köszönhetõen van fiunk/lányunk,
S a gondoskodás még akkor is kell
Nekik, kiket felnõttként is gyermeknek látunk,
És segítjük õket akkor és ott, ahol kell.
Addig, míg reánk ennyi helyen számítanak,
Nem lehet lankadni, mindig dolgozni kell,
Néha a mi vágyaink háttérben maradnak,
De célunkat lehet, hogy így érjük el!
Torma Zsuzsanna
2012. április 17. |
|
|
- április 17 2012 11:29:10
Kedves Zsuzsika!
Gratulálok versedhez, az emlékezés soraihoz, és képtelen vagyok ilyenkor megszólalni. Mert mit is lehet írni? Felfoghatatlan, hogy fiatal emberek halnak meg, elragadja az értelmetlen halál.
Mivel Ti úgy látom nagyon közel álltatok egymáshoz, fogadd őszinte részvétemet.
Szeretttel: Évi.  |
- április 17 2012 12:09:26
Kedves Évike!
Köszönöm hozzászólásodat! Valóban közel álltam Zsuzsuhoz lelkiekben, a családunk és környezetünk iránt érzett szeretetben, abban, ahog érzéseinket egyszerű szavakkal fejeztük ki.
Nem tudom, mi történhetett, hogy Zsuzsunak el kellett mennie, talán egyszer majd értesülök róla, de igen nagyon sajnálom Őt és persze kedves családját is.
Köszönettel: Zsuzsa
|
- április 17 2012 13:58:14
Torma Zsuzsanna kedves!
Jól esett, hogy megosztottad fájdalmad darabkáját velünk, hisz' nem mindenki tudja kifejezni, csak ott, belül, mélyen zokog a szív...
Egy éve tán', Felsőpakonyban találkoztunk, örült a szívem, hogy nem csak a verseimet olvashatta, de látott néptáncolni. Ki gondolta volna, hogy a halálnak most egy versíró kell, talán a sors könyvében neki az volt megírva... Szomorú voltam akkor is, amikor tavaly szerettem volna én Lakitelek-Tőserdőbe megszervezni a találkozót ( meg is volt szervezve) de sajnos érdeklődés hiányában elmaradt. Jó lett volna ha Ő is látja mind azt a szép csodát, a mi Tőserdőnkben, ami melengette volna szívét. Már nem dobog zsuzsu szíve, de emléke örökre bennem él majd, meg mosolya is, és megértő lelke, termete és hangos verse is.
Grt.  Sancho |
- április 17 2012 15:25:47
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen emlékezel Zsuzsura. Sajnos én sem ismerhettem, biztosan kedveltem volna. Most olvastam néhány versét. Az általad idézettek mellett még néhányat. Sajnos csak halvány elképzelésem van, hogy valamiért nagyon bánatos lehetett, mert egyes versének hangulatából ez derült ki.
Írásod személyes ismeretségetekből fakadt, ez nagyon szépen fejezted be az anno neki írt versedben!
Őszinte részvétem mindazoknak akik ismerték és szerették!
Nyugodj békében Zsuzsu!!
Szeretettel: Dellamama |
- április 17 2012 16:22:52
KEdves Zsuzsika!
szomorú és megrázó ,de egyben csodás soraiddal én is búcsút vettem Zsuzsutól,tavaly Gödöllőn találkoztam vele utoljára,akkor panaszkodott egy kicsit,de tényleg ,csak egy ici-picit,bár hessentettem a gondolatot,mely félelmekről is szólt,de azt hiszem,nem volt alaptalan.ha ennyi volt,csak remélni tudom,hogy nem szenvedett.
szeretettel üdvözöllek e szomorúságunkkor is. mine/Enikő |
- április 17 2012 19:42:15
Kedves mindannyian! Ha igazán búcsút szeretnétek tőle venni,akkor mondassatok érte egy megemlékező gyászmisét, és egy verssel búcsúzzunk el tőle! Szerintem ez igazi, és szeretetteljes búcsú volna tőle.
Csak a hozzátartozókkal felkellene venni valakinek a kapcsolatot aki közel áll hozzájuk. és persze a területen illetékes Atyával kellene beszélni erről,hogy egy megemlékező gyászmisét szeretnénk, ez anyagiakban 2000 ft jelent ennyit kérnek az Atyák stóla díj képpen.Szerintem ő is örülne neki!Szerettel Ferenc: |
- április 17 2012 20:41:06
Kedves Moncsika, Viktória, Sándor, Maria, Enikő és Ferenc!
Köszönöm hozzászólásotokat. Sajnos, tavaly nem vettem részt a találkozón, így Zsuzsuval sem tudtam személyesen találkozni és beszélgetni. Pedig biztosan sok mondanivalónk lett volna egymásnak. Zsuzsu nem volt panaszkodó máskor sem, s még ha verseiből gyakran a bánat hangja is szólalt meg, akkor is az élet szeretete, csak a szépre való emlékezés és a boldogság utáni vágyakozása volt mindig a téma, amit mindenkor nagyon szépen, egyszerűen is nagyszerű kifejezéssel, ízlésesen tudott megírni.
Egy verse vagy prózája sem volt olyan, hogy azt bárki meg ne érthette volna. Ezért is állt hozzám annyira közel.
Kedves Ferenc! Én próbáltam privátüzenetben Zsuzsikát, a lányát elérni, nem tudom, hogy kapok-e Tőle választ?
Azt sajnálom, hogy csak most derült ki, hogy Zsuzsu örökre eltávozott, és már nem sokat tudunk tenni.
Talán egy újabb találkozón mindannyian együtt imádkozhatnánk érte! Isten mindenkinek meghallgatja az imáját!
Annyi biztos, hogy akik személyesen is ismerték, megszerették, és most velem együtt szomorkodnak.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 18 2012 06:23:09
Kedves Zsuzsanna!
Fájóan szép megemlékezés, Zsuzsu örökre itt hagyott bennünket. Az Ötödik Napkorong találkozón te is ott voltál Veresegyházán, ahol Zsuzsuval nevettünk a májusi esőben....Emlékek kavarognak....Nehéz a szívem, zokog a lelkem!
Nyugodjon békében! Emléke szívünkben örökké él!
Szeretettel: Vali. |
- április 18 2012 11:18:27
Kedves Vali!
Igen, utoljára ott találkoztunk Veresegyházán, előtte pedig Gödöllőn, amikor először ismerkedtem meg személyesen is Zsuzsuval!
Emlékezetes nekem a veresegyházi találkozó, este már eléggé esett, és hazafelé viharba kerültünk, fák ágai, levelei hevertek az úton és az autón tetejét is mosta a víz. Alig vártuk, hogy hazaérjünk!
Igen, nagyon nehéz belenyugodni, amikor egy korunkbéli, aránylag még fiatalnak mondható jó ismerősünk hagy itt bennünket. Nem gondoltam volna, hogy a névnapi egymáshoz írt üzenetünk lesz az utolsó, a február 19-ei!
Emlékét megőrzöm szívemben!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 18 2012 14:26:06
Kedves Zsuzsám!
Az általad írt búcsúszavakat tudom olvasni és Zsuzsu verseit, mert nem ismerhettem ŐT.
Fájó megemlékezésedhez gratulálok - szeretettel, meghatottan olvastam.
Nyugodjon békében! Szomorúfűz |
- április 18 2012 19:13:29
Kedves Zsuzsi!
Nagyon szép és megható megemlékezést írtál. Finom, érzékeny, nagyon emberközeli. Sokat megtudhattam az eltávozott alkotótársunkról.
Szeretettel olvastam tiszteletre méltó szép soraidat és versedet.Szeretettel:Zsike |
- április 20 2012 19:29:10
Kedves Gitka és Zsike!
Köszönöm kedves együttérző szavaitokat. Az idő talán tudja feledtetni a minket ért szomorúságot, amikor egy kedves ismerősünk, barátunk örökre elmegy.
De emlékét megőrízzük szívünkben!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
