Egy kutya vonyít a falnak.
Magányos szegény.
Egyedül ül az udvaron,és vonyít a falnak.
Nincs társa.
Kopár körülötte minden.
A hó még nem lepte el a halott,fagyott betont.
A kutya csak ül és vonyít.
Majd hirtelen abbahagyja.
Lehorgasztja fejét és elkullog a sarokba.
Lekuporodik oda,fejét mancsára hajtja,s nézi a rohanó idõt.
