|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_ V
A hideg téli éjszaka magába burkolta egész eger városát mint egy lepel. A lepel alatt emberek lélegzete, sóhaja, sikolya próbálta áttörni az áttörhetetlent. Nem tudják hogy a világ fő mozgató rugója az akarat, mindenkiben ott van. Akarat vagy összefogás. A hideg téli éjszakában főhősünk Béla forralt bort próbálna csencselni a dobótéri fabódékból. Ilyenkor karácsonyi vásár van. Megtelik emberekkel a tér. Mindenhol friss szalonnás lepény és szegfűszeg fanyarú illatkeveréke terjeng. Béla átmenetileg 4 éve munkanélküli. Mióta kirúgták a telepről vastag orra borvirágos színt öltött. Szemei pedig erősen elsárgultak. Arca borostás fekete haja pedig erősen zsíros. Kopottas barna bőrkabátját igazgatva nagy szemekkel meredt a forralt boros fazékra. Majd nagyot sóhajtva száraz borízű hangon megkérdezte az eladót:
- Főnök nem kérhetnék egy pohár bort? Jó nekem az aljáról is, holnap kifizetem.
- Figyelj Béla megmondtam már hogy ne járkálj itt. Adok neked az aljáról, de akkor elmész innen.
- Oké főnök.
- Az eladó nagylassan kimert aljáról a fűszeres fanyarú levet majd oda adta Bélának a poharat. Negyed órával később láthatjuk amint Béla az aluljáró előtt fekszik a padon, kezében még mindig gőzölög a bor. Elaludt. Béla belefáradt az életébe és az alkoholba temetkezve az utcán élt. Nem tudta hogy a mai reggel kissé más lessz. Reggel magához térve egészen más környéken ébredt. Az élénken átszűrődő fényből egy kórházi szobát lehetett kivenni. Moder magyar kórházi szoba volt. Recsegős fém ággyal és színvonalon aluli ellátással. Béla lábába hirtelen belehasított a fájdalom. Egészen a gerincéig felfutott, majd onnan visszafordulva le megint a lábába. Próbált rászorítani meggyötört tagjára hátha enyhül, de a lába sehol nem volt. Viszont a vér mint kis egy kis patak, úgy ömlött belőle. Próbált segítséget hívni, de kiszáradt torkából nem jött hang. Mint minden ember ő is kétségbeesve görnyedt össze, levert mindent amit elért, hátha meghallják. A korház üres volt. Béla pedig erősen vérzett. Mint az ember várná Béla megpróbál felkelni, de a lába hiánya még mindig gátolja. Viszont van amivel nem számolt a sors. Az adrenalin képes lábakat adni. Bélát másnap 16 kilóméterrel odébb találták meg elvérezve. A kitartás többre képes mint a láb. Ha Béla ilyen kitartó lett volna nem kerül az utcára. Nem lessz alkoholista, és nem vágják le a lábait hogy eladják. Az akarat, kitartáts, összefogás ez kell nekünk magyar embereknek hogy túéljük a közelgő vihart. Az én szívem piros fehér zöld. És ezen senki, és semmi nem változtathat. Én nem sokáig fogok tűrni. És ha a magyar legelőn lévő birkák nem emeleik fel a fejüket, az sem érdekel. Piros Fehér Zöld vér fog folyni a Piros Fehér Zöld legelőn.
"Nem a lábad miatt tudsz járni, hanem mert engedik mozogni a lábad" |
|
|
- április 21 2012 09:34:40
Kedves Robert!
Ez egy nagyon fájdalmas szívbe markoló történet. Erős társadalom-kritika.
Sajnos a hajléktalanokat a mai politika és társadalom már leírta.
Én is háborgok amikor látom, hogy az állatok tartására milyen szabályokat hoznak, de az "ember-tartásról" nem írnak törvényeket.
Gratulálok, ezt jól megírtad!
Dellamama   |
- április 21 2012 12:00:45
Kedves Barátom!
Ez egy kemény, jól felépített írás! Hol van már a bohóc... aki azelőtt már este föllépett, új lábakkal! Szívesen olvastalak!
Andy |
- április 21 2012 21:17:17
Az a következő részben lessz És nem csak a hajléktalanokkal bánnak el. Velünk is ugyanúgy el fognak vagy már el is bántak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
