|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Másként élünk, mint ahogyan írunk.
A füvet nyírtam tegnap, miközben a motor morgása közben elkalandoztak gondolataim a múltban. Eszembe jutott egy régi történet, ezért gyorsan beszaladtam és az asztalon mindig kéznél lévő jegyzet-füzetkémbe három szót írtam: Balatoni nyaralás, fűnyírás, találkozás.
Most az asztalra nézve megpillantottam a tegnap párszavas emlékeztetőt, gondoltam, mivel úgy is rám fér egy kis lazítás, leírom a történetet.
Nyári szünet volt, két osztálytársnőmmel, akik közel laktak hozzánk a Margitszigetre mentünk strandolni a "Palára".
Ott az egyik büfénél találkoztunk Tildával a másik osztálytársnőnkkel, ő adagolta a fagyit.
Megtudtuk, hogy a büfé a szüleié és a "Balcsin" is van egy büféjük, nyaralójuk.
Pletyi, a fiukat kitárgyaltuk, majd Tilda mondja, hogy figyeljetek lányok:
- A szüleimmel megbeszélem, ők lent vannak a Balatonon egész nyáron dolgoznak, hátha megengedik, hogy ti is legyertek egy pár napra a nyaralóba.
Nagyon örültünk a meghívásnak! Magdi és Enikő ujjongott, mert ők is velem együtt nem a tehetős szülők gyermekeként jött a világra.
Mondom Tildának, hogy megbeszélem a szüleimmel, egyeztetek időpontot, mert én még Tatára edzőtáborba is megyek.
Tildának nagyon kedvesek voltak a szülei és megbeszéltük, pár napig vendégül látnak hármunkat.
- Tildikém, de neked a büfében dolgoznod kell, mert nagy a forgalom apáddal nem bírjuk ketten. Este majd elmentek a lányokkal kicsit bulizni. Lányok, ti se tétlenkedjetek, a ház körül tegyetek egy kis rendet, nyírjátok le a füvet, locsoljátok meg a virágokat, aztán természetesen fürdőzésre és napozásra is jut időtök, a kert végében a stégen.
- Hurrá!! Ez nagyon jó, mert a strand belépőre úgy sem volt pénzünk
Nyírom a kerítés mellett a füvet, csinos kis bikiniben, dudorászok egy divatos slágert, a lányok virágot locsoltak gereblyézték a kavicsos utat.
- Jó napot kisasszony!
Szól át a kerítés túloldaláról egy mély férfi-hang.
Odanézek és egy jó ötven-év körüli férfi ismét megszólal, mielőtt még vissza-köszönnék.
- Mi járatban a szomszédban?
- Jó napot!
- Tilda barátnője vagyok és egy kicsit ténykedek a két barátnőmmel itt a nyaraló körül.
- Nagyon helyes, kedvelem a dolgos lányokat!
- Aztán ha befejezte az itteni munkát nem volna kedve átjönni hozzám is egy kis fű-nyírásra?
- Természetesen nem ingyen kívánom!
Gondoltam jól jönne egy kis " mani" az esti szórakozáshoz ezért rögtön rákérdeztem mennyit tudna érte fizetni. Gyorsan meg is állapodtunk és mondtam a lányoknak, hogy átmegyek a szomszédba.
Az úriember még átkiabált:
- Nem kell áthozni a fűnyírót! Nekem is van!
Még magamra kaptam kis elől-gombolós, apró-mintás karton ruhámat és átmentem.
- Csodaszép nyaralóban, dehogyis az már inkább villa volt, találtam magam.
Nem sok bútor a hallban,ahogy a tágra nyitott teraszajtón át bevezetett.
- Jöjjön, üljön le és beszélgessünk, úgyis meleg van még kint, pihenjen egy kicsit.
Megkínált süteménnyel, majd egy bár-szekrényt nyitott ki és kérdezte:
- Mit iszik kisasszony, vagy szabad kérdeznem a nevét?
- Mária vagyok, de szólíthat Marinak is, a barátnőim így hínak.
- Odajött hozzám, kezet csókolt, majd mélyen a szemembe nézett és bemutatkozott:
H....ty István vagyok!
Na, akkor mit tölthetek? Köszönöm, ha lehetne egy málna szörpöt, vagy szódavizet kérnék.
- Na koccintson velem, azzal már elő is vett két kristály poharat és töltött mind-két pohárba jócskán a Napóleon konyakból.
- Nagyon köszönöm, de én nem iszom alkoholos italt, túl fiatal vagyok még ehhez, amúgy is komolyan sportolok.., de ne haragudjon én még a szesz szagát sem bírom!
Még győzködött egy darabig, hogy milyen finom, majd már vagy három pohárral is töltögetett magának, közben nagyon kellemesen elbeszélgettünk.
Zenéről, irodalomról, sportról.
Közben jócskán elszaladt az idő.
- Jaj el kellene kezdenem a fűnyírást.
- Hagyjuk holnapra, nem sürgős, meddig marad Maria?
- Még négy-öt napig.
- Akkor én megyek is.
Csalódott voltam, mert jó lett volna a kis pénz, de hát mindegy.
Kikísért a kapuig aztán kézcsókkal búcsúzott.
A lányokkal jóval éjfél után jöttünk haza, a parton lévő szórakozóhelyről.
Már távolról hallatszott a nyaraló felől üvöltöző női hang, majd mély artikulátlan férfi-hang ordított:
- Te rohadt ringyó!.... Mondtam, hogy ne gyere le utánam...!
Majd egy csörömpölés, ajtó csapkodás...!
Női zokogás...Te brutális barom, ha még egyszer megütsz feljelentelek! Mindig részeg vagy, mint egy állat!
Már bent jártunk Tildáék nyaralójában, de az üvöltözést még sokáig hallottam.
- Tilda nem lehet könnyű ilyen szomszéd mellett.
- Délután még olyan kedves volt ez az ember.
- Á te ha ismernéd! Estére mindig merev részeg.
- Sajnálom, mert egy nagynevű sikeres író!
Aztán eszembe jutott a neve, ahogy bemutatkozott: H....ty István!
Hát persze, ismerősen csengett a neve már akkor is, de nem tudtam hová tenni.
Édesanyámnak több írása és romantikus regénye is a kedvence. Még velem is hozatott ki tőle könyveket a Könyvtárból!
Másnap az "úri-ember" meglátott napozni délután a stégen!
- Na kisasszony, akarom mondani Maria! Mikor fárad át füvet nyírni?
|
|
|
- április 28 2012 15:51:52
Kedves Marika!
Érdeklődve olvastam írásodat. És most visszakanyarodok arra a mondatodra, amit nekem írtál az előbb, hogy nem lehet megítélni egy embert az írásai alapján, illetve megismerni. Igen, igazat kell, hogy adjak ebben a szituációban. De véleményem szerint, ez az ember józanul nem tudott írni, vagyis totál józanul. De az, hogy valaki ennyire iszik, ott valami súlyosabb magánéleti problémának kell lenni, talán a feleségével nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolata, és nekem mindig az a véleményem, hogy egy család lelke, összetartó ereje mindig a női lélek legyen. És ha a női lélek normálisan funkcionál, ott hiba nem lehet, ok nélkül szerintem senki nem iszik minden nap merev részegségig. No persze, lehet, hogy megint az a tény hozza ki belőlem ezeket a gondolatokat, hogy inkább férfipárti vagyok. Tudod én annyi sok hisztis, kényeskedő, önimádó már-már rossz értelemben vett hiú, önelégült nővel találkoztam, hogy ezért alakult ki bennem, hogy inkább férfipárti vagyok, ami nem jelenti azt, hogy a férfiak között ne lennének ilyenek. De kevesebb. Most visszakanyarodva írásodra, véleményem szerint, amikor egy férfi megüt egy nőt, mindamellett, hogy rettenetesen elítélem, de gondolkodóba is esek. Pontosan azért, mert ha ezt a nő eltűri, ott valaminek lenni kell a háttérben. Az, hogy az alkohol ilyen brutális szörnyeteggé alakítja az embereket, tény. De megint csak a vesszőparipámhoz nyúlok: INTELLIGENCIA! Tudom, intelligensen is meg lehet verni valakit, de csak egyszer szabad eltűrni, ha már el kell tűrni.
Szívesen olvastam történetedet, és örülök neki, hogy nem került sor a "fűnyírásra". 
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- április 29 2012 19:22:46
Kedves Maria!
Én nem tudok részletes hozzászólást írni Neked, de mint minden írásod után eszembe jutnak az emlékeim. Bizony, sokszor, sok mindent átéltünk mi is. Igazán, nagy szeretettel olvasom történeteidet. Ölellek: Szomorúfűz |
- április 29 2012 19:54:43
Kedves Évi is Gitka!
Először ezt a történetet nem is akartam közzé tenni. Nem akartam illúzió romboló lenni. Tulajdonképpen akkor annyira fiatal voltam és a művészekre, a művészetre csodálattal tekintettem.Én akkor csalódtam.
Az író is lehet szenvedélybeteg, sőt! Érzékeny lelke a csalódásokat nehezebben viseli. Később elővettem ennek a bizonyos írónak néhány művét. Meg kell mondanom csodálatosan szépen írta meg romantikus történeteit. Ezért is utaltam, hogy másként írunk.
Köszönöm, hogy olvastátok! Maria |
- április 30 2012 09:34:11
Kedves Marika!
Mégis csak visszajöttem, mert meg kell, hogy mondjam, jó, hogy közzétetted, hiszen tanulságos történet. Én nem találom illuzió rombolónak, hiszen az író, a költő is ember, miért-ne lehetne akár szenvedélybeteg?
Én szeretettel és érdeklődéssel olvastalak!
Évi. |
- április 30 2012 13:14:18
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy visszanéztél!
Szeretettel, baráti öleléssel: Dellamama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
