Napkorong

Simon Roland

Az információ II

A folyosó falára felhelyezett falióra mutatója, a takarékossággal mit sem törődő szomszéd miatt csepegő csap, a búzaföldön arató kombájn és a távoli fa törzsén szorgalmasan dolgozó fakopáncs, úgy tűnt, hogy mind ebbe a lakosztályba költözött. A kettejük közötti idegölő, pszichológiai harc elviselhetetlenné vált. Az ellenfelek nem látták egymás arcát, csak a fegyvert tartó kezet. Ez nem olyan harc volt, amiben a párbajfelek farkasszemet néznek egymással, a kijelölt segédek vigyázó tekintete mellett, és a megadott jelre pontot tesznek a küzdelem végére, eliminálva a riválist, elnyerve az imádott hölgy kezét vagy a vagyontárgyat. Nem bírták tovább. Két eltérő szándék ütközött össze. Egyszerre lőtt mindkettő. Fülsiketítő folyamatos hangrobaj betöltötte a szobát. Henry a fürdőszobai csempén feküdt, a golyók a feje fölött süvítettek el, átszakították az ajtó faszerkezetét, összezúzták a két tükröt. A lövöldözés egészen addig tartott, amíg ki nem fogyott a revolverből a töltény – nincs több – óvatosan tágasabbra nyitotta az ajtót és kikukkantott rajta. Vércseppek borították a szőnyeget. A hívatlan vendég beljebb húzta a lábát – Eltaláltam, de nem halt meg – a szálloda folyosóján felsikoltott egy nő. A csendet az újságíró számára a legkevésbé várt zaj törte meg. Egy ismerős kattanás. Az ellenfele újratöltötte az automata revolverét. A léptek bizonytalanságról árulkodtak, hol gyengébb, hol erősebb koppanás hallatszott, a léptek gyengeségről beszéltek a parkettának. Az alak úgy ment a fürdőszoba irányába, mint egy részeg állat. Úgy járkált, mint az a szarvas, amelyik túl sok erjedt gyümölcsöt evett. A hírvadász gyorsan felpattant és kinyitotta az ablakot. Az érzékei a távoli mezők virágainak nevét sorolta fel.
A nyílásba rakta az üres pisztolyt. A fürdőköpeny mögé bújt el. Az ajtó nagyon lassan nyílott ki. Látta a pisztolyt és az idegen sapkáját is. A fegyveres férfi cipője ropogott a sok üvegszilánk alatt, amely beborította a csempét. – Most végre láthatom a gonosz arcát – Alacsonyabb volt, mint a veszélyfirkász. Sántikált – A lábát találtam el – A nyitott ablak irányába indult el automatikusan. Henry előtört a titkos helyéről, az ellenségét a falhoz lökte, a karját lefogta és kicsavarta a kezéből a coltot. A sapkás férfi alaposan le volt gyengülve, ököllel földre küldte a sebesültet. A megszerzett fegyverrel szíven lőtte a behatolót. A vér bemocskolta a tisztára vasalt egyenruhát. A beözönlő fény bearanyozta a holt csendet.

Folytatása következik