Napkorong

MM

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.

Simon Roland

Az információ III

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.
A madárénekkel érkező hajnal be sem lép a belső térbe, a lakosztály válik a természet elválaszthatatlan részévé.
A virradat úgy átrendezi, átnevezi a helyiséget, anélkül, hogy egy szék is arrébb kerülne.
A bútorok együtt lélegeznek az élő fákkal. Pirkadat perzselte zöld falevelek játszanak a hatalmas ruhásszekrényen, lombok kúsznak a komódra, minden mozog. A szőnyeg úgy hullámzik, mint a pázsit, a tavaszi szélben. Új színek és formák jönnek létre. Ez a külső üvegfal előnye. A profi és amatőr fotósok és festők csodálkoznának a látványon.
A varázslatos kilátást sajnálatos módon már nem élvezhetik az üzlettársak, amelyek egymással szemben ülnek a tölgyfaasztalnál. Mintha társasjátékot játszanának. A súlyos asztalon kinyitott aktatáska, tele pénzzel. Egy borosüveg és két pohár, két pisztoly és egy meghiúsult üzlet. Visszatértem, hogy a legizgalmasabb sztorikkal árasszam el a kedves olvasókat, történetekkel, amely megdöbbentően lenyűgözőek és hitelesen igazak. Itt vagyok, mindig ott, ahol az események keletkeznek. Jogosan kérdezhetik tőlem, hogy miért tűntem el hónapokra? A kérdést nem áll módomban megválaszolni, a saját biztonságom érdekében.
A névtelenség és a személyem rejtélybe burkolása garantálja a testi épségem megóvását. Térjünk vissza a jelen helyzetre. A cselekmények a következőképpen történtek.
A felek egymást ölték meg. Információt szereztem, hogy a rendőrfőnök az alvilággal tartott szoros kapcsolatot. Az egyik közeli beosztottja rájött a titokra. A hatóság megtestesítője egy jelentős összeggel érkezett a menedék nevű hotelbe, hogy megvesztegesse az ambiciózus hadnagyot. Összevesztek. A főnök nem tudta megvesztegetni az alacsonyabb rangú dicsőségre vágyó, szolgálatra és a polgárok életének és vagyontárgyainak megóvására felesküdött egyenruhás, törekvő személyt. A veszekedés lövöldözésbe torkollott. Az egyik eltévedt lövedék valószínűleg irodalomkedvelő lehet, a gonosz szándék ellenére a könyvespolcon elhelyezett tudományok nagykönyvébe fúrta be magát.

Robert kiemelkedett az újságból, mosolygott, még a hatása alatt volt az olvasottaknak – Gratulálok – Henry egy bólintással fogadta a dicséretet. A jövőbeli lehetséges média szereplése, nyomtatott és online újságírói karrierje foglalkoztatta. A felhők megtartották délelőtt tett ígéretüket, hatalmas zápor zúdult a városra.
A vihar úgy tombolt, mint egy randalírozó huligán, kukákat borított fel, gyengébb fákat próbált kicsavarni. A szél az újságosfiú feladatát elvállalva szórólapokat kézbesített a város
különböző pontjaira, céltalanul sodorva az eldobott üdítős dobozokat, letépett plakátokat.
A két főhős nem félt a megvadult elemektől, egy álló kocsiban ültek a benzinkút közelében
Az érkező kopott sportkocsi túlbőgte a szelet, egy férfi és egy nő pattant ki a kocsiból, egy sporttáskát emelve a fejük fölé menekültek az üzletbe. Az eső legalább tisztára mossa az elhanyagolt utcai ragadozót – El sem hiszem, hamarosan eljön a nagy pillanat, a médiamogullal fogok szerződést kötni – kezével kilökte az ajtót – A társa váratlanul hátranyúlt és lefogta a kezét – Ne menj, ez az egész tönkretesz téged, vagy a börtön cellájában kötsz ki vagy egy árok mélyén átvágott torokkal, csatlakozz a szervezethez, amelynek most már én vagyok a vezetője, dolgozunk, bulizunk, a szabályokat magunk írjuk, nem mások, mindent úgy csinálunk ahogy szoktunk, emlékszel Kathyre és Juicere, a két szépségre? – Henry elszánt volt, semmi nem tántoríthatta volna el a céljától, de nem a jószándékú kemény szavak, sem az esőfüggöny, ezek egyike sem, hanem egészen más állította meg. Visszacsukta az ajtót. Egy elsodródott kipingált esernyő indult el a bolt bejáratától, le és felfelé mozogva haladt feléjük, felszállásra készülve. A betonhoz verődve elszántan közelített. Amikor a színes labdák, golyók, díszek csoportja nekiütődött a kocsi ajtajának alsó részéhez, az ernyő nagyon gyorsan felszállt. Egy 8 év körüli fiú állt előttük, bezörgött az ablakon. A sofőr lehúzta az üveget – Ne menjetek be, a médiacsászár nem létezik, a nyomozók találták ki, hogy kézre kerítsék a legnagyobb veszélyfirkászt, ez az egész egy csapda – Robert a kesztyűtartóból elővett valamit, az információért cserébe átnyújtotta a bankókat. A borítéknak nem volt ideje átázni az esőben, a fiúcska úgy tüntette el, hogy nem tudták, a nadrágja zsebébe, a sapkája alá vagy a mellényzsebébe rejtette el a jutalmát. A kis besúgó elköszönt, majd visszaszaladt a boltba – Menjünk bulizni, fárasztó volt ez a hét - Robert indított. Elégedetten vigyorgott.
Az autó hátsó ablak fokozatosan kicsinyítette a benzinkút képét. A kétüléses öreg sportkocsi és a luxus járgány továbbra is ott várakozott. Az ajtó kivágódott, a szerelmespár futva rohant a kocsihoz. A villám még utoljára teljes fényében megmutatta a helyet, ahol az előbb tartózkodtak. Henry folyamatosan figyelte a bolt környékét. Már csak a luxuskocsi fürdött a záporban. Végül az épület gyufásskatulya méretűvé zsugorodott. Az autó két utasával elviharzott a távolság hídján.