|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Mindenki másképp csinálja...
Történetem fikció, de megtörténhetett valahol, valamikor... akár!
Kicsinyke kis falu történetem helyszíne valahol kicsi hazánkban. Kis lélekszámú, ismerik egymást az emberek, sőt szeretik is. Mindenki segít mindenkinek, a bajba jutottak vigaszra találnak, az örömben is osztoznak az emberek. Nincs ilyen a valóságban? Én hiszem, hogy még nem halt ki teljesen a szeretetet, bár akiről írok roppant furcsa teremtmény. Mondhatnám azt, is, hogy gonosz, önző, lelkiismeretlen, rátarti, de nem teszem, mert nem ismerem annyira, nem ismerem a motivációt amiért így cselekszik ahogy, vagy így cselekedett adhogy.
Anyák Napja köveledtével talán magába néz, vagy nem, nem tudom. Klárikának hívják, nem tartja a kapcsolatot senkivel - ez faluhelyen nagyon szokatlan és talán el is ítélendő cselekmény - de ő ilyen.
Mindenki ünnepli, köszönti az édesanyját - már akinek még él, és teheti - Klárika anyukája 3 éve halott. Utolsó három évében amikor már annyira beteg volt, hogy ápolásra szorult, kisebbik lánya Krisztike gondozta édesanyját, éjt nappallá téve dolgozott, hogy édesanyja méltóképpen el tudja viselni szenvedéseit. Klárika nem volt sehol. Pedig ott élt ő is e kicsinyke faluban, nem látogatta édesanyját, úgy gondolkodott, hogy minek, hiszen ott van a húga, úgyis ő volt a kedvenc mindíg, ápolja csak ő. Pedig ez nem így volt. Erzsike néni - az édesanya - egyformán szerette két lányát, amíg egészsége engedte baromfit nevelt, gondozta a kertet, ahol zöldségeket termelt és egyformán segítette mindkét gyermekét. De aztán mint derült égből a villámcsapás, megbetegedett. Krisztike vállalta a gondozását, ápolását, nem kért segítséget a testvérétől Kláritól, mert úgyis tudta, hogy Klária nem segít. Nyíltan a tudomására hozta, hogy ő bizony nem hagyhatja ott a munkahelyét, mert rá ott nagy szükség van, oldja meg Kriszti a helyzetet. Kriszti megoldotta, felmondta az állását és anyukájához költözött. Attól a perctől kezdve Klárika még azt az egy évben egyszer kötelező jellegű Anyák Napi köszöntést is megszüntette. Miért? Ki tudja? Talán ő maga sem, hiszen nem volt oka arra, hogy azt gondolja, hogy a húgica a kedvenc. Neki ez volt a mániája.
3 évi keserves szenvedés után - ennek már három éve - elragadta a halál Erzsike nénit.
Most így Anyák Napja közeledtével Klárika előveszi ünnepi fekete ruháját, zsebkendőit ruhája zsebébe gyömöszöli és elindul a temetőbe, ahol édesanyja nyugszik. Az emberek összesúgnak a háta mögött, mi ez, képmutatás?
Hiszen amíg beteg volt, nem törődött vele, most pedig fájdalmas, keserves arccal zokogva áll a sirkő felett, ahol édesanyja nyugszik. Lelkiismeret-furdalás, bűntudat? Nem tudták eldönteni az emberek, színészkedik, vagy tényleg valóságos a fájdalma? Senki nem tudta. Nem is kérdezte meg senki, mert ő sem szeretett senkit, nem állt szóba soha a falubeliekkel. Krisztivel sem igazán tárgyalt őt sem szereti. Látezhet ilyen ember - és ha igen, mitől vált ilyenné, mi történt életében mely ilyenné tette - és most miért áll zokogva édesanyja sírja előtt?
Kedves Olvasóim! Roppant kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy miért válhat ilyen könyörtelenül gonosszá egy ember, így született, ilyenek a génjei, vagy egyszerűen szociopata?
De mitől torzulhatott ennyire a személyisége?
Ha ez a helyzet nála. |
|
|
- május 04 2012 08:38:38
Kedves Évi!
Szomorú ez a történeted. Sajnos a valóságban is van ilyen!
Bár egyazon családban nőnek fel gyerekek jellemük különböző. Van egy mondás: Egy édesanya tíz gyereket is fel tud nevelni és eltartani, viszont sokszor tíz gyerek sem képes /nem akar/ az anyjáról gondoskodni.
Nekem is több testvérem van, de sajnos nem mindegyik törődött és figyelt Édesanyánkra. Mindig találtak kifogást, hol a külföldi munka, hol a feleség ellenezte az anyagi gondoskodást. Falu helyen az ilyen viselkedés (amit szépen le is írtál) feltűnő és megvetést vált ki az emberekből. Városi embereknél /kivétel sok van/ nagy divat az öreg beteg szülőt beküldeni egy otthonba. Valahol ezt is megértem, mert a megélhetés miatt dolgozni kell.Amikor csak lehet látogassák meg és ha van alkalom sűrűn hozzák ki onnan, mert ott bent a szegény kis öreg lelkileg csak szenved.
Hosszan lehetne pro és kontra érvelni írásoddal kapcsolatban.
Súlyos és fájdalmas témát súgott Neked ma Tündikéd!
Gratulálok! Baráti öleléssel: Maria |
- május 04 2012 09:13:06
Kedves Marika!
Tulajdonképpen az alapötletet a tegnapi Híradóban látott megdöbbentő esemény adta. Biztos, hogy láttad a gyermekkocsiban keservesen síró csecsemőt - mely magnóról szólt - és várták az emberek reakcióját Budapest legforgalmasabb terén, de azt a közömbösséget leírni nem lehet, szinte senki oda nem ment a síró "csecsemőhöz" hogy megnézze, hogy mi van vele. Ez a kegyetlen érzés kerített hatalmában még hajnalban is, amikor megírtam ezt a keserű történetet. Annyira megdöbbentett az az érzéketlenség, közömbösség, gonoszság, mert mi ha nem az, hogy nem találok szavakat, de meg sem tudom fejteni a titkát.
Közeledik az Anyák Napja, mely szerintem szintén egy képmutatás - no persze tisztelet a kivételnek, mert azért akadnak jócskán én úgy hiszem -, mint a Halottak Napja. Ne akkor szánjunk, bánjunk mindent, amikor a "szeretett" lény már nincs közöttünk. Ilyenkor már kevés a sírás-rívás zokogás.
Azt is megértem - mert meg kell, hogy értsem -, hogy valaki azért adja otthonba szülőjét, mert az ő megélhetése forog kockán ha nem dolgozik. De akkor legalább tényleg látogassa rendszeresen, éreztesse vele a szeretetet.
Én úgy gondolom, hogy Klárika szociopata. Vannak ilyen emberek, egyébként annyira érdekel ez a téma, hogy utána fogok nézni, hogy mi a helyzet a szociopatáknál.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál, tapasztalataiddal kiegészítetted írásomat.
Szeretettel baráti öleléssel: Évi.  |
- május 06 2012 17:30:10
Kedves Évi!
Igazán jó téma. Valójában sajnálatos módon nagyon sok ilyen eset van,egyáltalán ritka ez a jelenség. Mi lehet az oka ha valaki ilyenné válik? Ismerek valakit akit a férje nem enged el látogatni az anyukáját, és a testvérét sem. Ugyan is szerinte más körökbe forognak, és rangján alulinak érzi a kapcsolattartást. megdöbbentő, de igaz. Évekig nem járt a temetőbe amikor az anyukája meghalt, csak miután a férjét is eltemette akkor kezdett járni. Akkor mondta el azt is, hogy választania kellett, az egzisztencia, a jó lét, vagy a családja között. Én nem tudom a választ a kérdésedre, de szerintem aki szeret annak nincs lehetetlen.
Szeretettel olvastalak:Gizi |
- május 06 2012 17:45:59
Kedves Gizike!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál véleményeddel és megosztottad ismerősöd "életvitelét".
Az ilyen magatartás számomra megdöbbentő, hiszen a felesége családját hogyan merészeli valaki degradálni, és mi az, hogy rangon aluli. Ezt én nagyfokú ostobaságnak gondolom, és maximális intelligencia hiány. Az, hogy valaki jobban él, egzisztenciális körülmények között mint felesége családja, az még nem jogosítja fel semmire. Szerintem nagyképű barom! (Már, hogy ilyen választékosan fejezzem ki magam, bocsánat)
És abban egyetértek veled, hogy "aki szeret, annak nincs lehetetlen".
Szeretettel: Évi. |
- május 07 2012 15:54:02
Kedves Évike!
A történeteden én is nagyon elgondolkodtam. A véleményünket kérdezed. Bizony, vannak emberek, akik nem vállalják az öregjeik gondozását, még akkor sem, ha idejük lenne rá bőven.
Inkább hagyják, hogy valaki más gondoskodjon róluk. Én is tudnék ilyen példát említeni a familiámból, de nem akarom nevén nevezni az illetőt.
Én is azt mondom, hogy "aki szeret, annak nincs lehetetlen".
És nem mindig az szeret a legjobban, akiről sokszor azt hisszük!
Írod, hogy a történetet mi ihlette. Én is nagyon elcsodálkoztam a TV-ben látottakon. Az biztos, hogy én nem mentem volna el úgy a babakocsi mellett, (főleg, hogy onnan gyermeksírás is hallatszott), hogy ne néztem volna meg! Ennyire közömbösnek nem szabadna lenni az embereknek. Remélem, egyszer ez a közömbösség majd megváltozik!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 07 2012 16:49:14
Kedves Zsuzsika!
Már nagyon vártalak! Nagyon szépen köszönöm, hogy sok munkád mellett időt szakítottál e kis írásom megtekintésére és értelmezésére.
Tudod az alapötlethez visszakanyarodva - a TV-ben a csecsemősírás -tudod elgondolkodtam. Annyi ember elment mellette közömbösen, egy fiatal fiú még röhögve le is fényképezte a gyermekkocsit, ahelyett, hogy azzal a tetű telefonjával inkább hívta volna a rendőrséget, vagy egy karitatív szervezetet, vagy akárkit, aki hivatalosan intézkedhetett volna.
Nagyon felháborított.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál kedves véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- május 07 2012 18:39:55
Szia Vikike!
Gondoltam, hogy sok a dolgod a kertben, viszont nagyon sajnálom, hogy a kislányod Róza beteg volt.
Egyből vágtad a lényeget Kedves Viki, hát én is úgy gondolom, hogy Klárikánál képmutatás az egész "szertartás". A fenét volt neki lelkiismeret-furdalása, hiszen szociopata személyiség zavarral küzd.
Köszönöm szépen, hogy temérdek teendőidet felfügesztve meglátogattál.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Igen, ez a látványos gyászszalag lengetés mindíg nagyon gyanús.  |
- május 07 2012 18:48:29
Kedves Évike!
Szomorú történet - elgondolkodtató. Valóban - legjobban a szívünkben gyászolunk.
Szeretettel gratulálok írásodhoz: Szomorúfűz |
- május 08 2012 04:26:07
Kedves Margitka!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál.
Mindig szeretettel várlak!
Évi. |
- május 08 2012 11:46:11
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan olvastatok, indexbe bevéstem !
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
