|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Együtt a család
H.Gábor Erzsébet
Örök anyák
Szépen megterített asztal, körülöleli az ünnep hangulata. Együtt a család, jó, hogy így együtt vagyunk.
Mindenkinek merítek az illatos csirkepaprikásból. A férjemnek, és sorban a gyermekeimnek. A legjobb falatokat osztom szét, a mellehúsát, a combot és a többi húsos részt.
Magamnak a szárnyát teszem, és ebben a pillanatban eszembe jut Anyám…
Mindig a csirkenyak és a láb jutott neki.
- Én ezt szeretem - mondta - szeretem szopogatni a csontokat, és el is hittük neki, akkor még elhittük…
Csak most, amikor már én osztom a finom falatokat az én gyerekeimnek, most döbbenek rá, hogy miért is mondta mindig anyám, hogy ő, a csontosat szereti. Azért, hogy nekünk, a legjobb falatok jussanak.
Nézem a gyermekeim arcát. Jóízűen, vidáman esznek. Kellemes érzés tölt el, tudom, hogy ízlik nekik a főztöm. Örülök, hogy még mindig visszavágynak a "fészekbe" és ez az együtt töltött néhány óra, ünnepivé varázsolja a hétköznapokat is.
- Anya, te miért csak a csontosat eszed? - kérdezi a lányom.
- Mert én ezt szeretem - mondom - és rádöbbenek, hogy az anyám szavait használom, most ugyanazt mondom én nekik, amit ő, akkor régen nekünk.
Melegség járja át a szívem, jóleső meleg érzés. Olyan érzés, amit csak az anyák érezhetnek akkor, amikor minden különösebb áldozat nélkül megvonják maguktól és gyermekeik elé teszik a legízletesebb, fenséges falatokat…
Örök anyák, örök gyermekek
Sietek Anyámhoz, beteg. Hálás a meleg húslevesért, jóízűen kanalazza, pedig alig van ereje. Nem szól egy szót sem, csak eszi, de szemében annyi a hála, hogy szinte már fáj.
- Hidd el, nem érzem áldozatnak - mondja a tekintetem - szívesen hoztam, hiszen az Anyám vagy. És, eszembe jut, az a sok éjszaka, amikor az ágyamnál virrasztott, és aggódva nézte lázrózsás arcomat. Én, megnyugodtam, csak a puszta jelenlététől, mert a biztonságot jelentette nekem.
Most, én ülök az ágyánál, és boldog vagyok, hogy ízlik neki a levelesem. Az a leves, amire ő tanított, az, az íz, amit ő adott tovább nekem…
Beteg vagyok, fekszem az ágyban, ez a nyavalyás vírus, úgy levett a lábamról, hogy jártányi erőm sincs. Halkan nyílik az ajtó. A lányom, óvatosan egyensúlyozza a fényes tálcán, az öblös porcelánbögrét. A gőzölgő tea illata, mint egy simogatás, úgy érinti arcomat. Segít felülnöm, a hátam mögé gyűri a párnát.
- Óvatosan idd, forró! - mondja, és az ágyam szélére ül. Szemében nemes öröm villan, hogy tehet értem valamit. És az én szívemet, úgy feszíti az öröm és a hála, hogy majd szétveti azt.
- Az én lányom! - gondolom büszkén, és biztos vagyok abban, hogyha öreg leszek, és tehetetlen, éppen olyan szeretettel hozza majd nekem a levest, mint amilyen szeretettel én vittem, a drága, jó, beteg Édesanyámnak…
|
|
|
- május 06 2012 10:13:36
Kedves Erzsike! nagyon megható a történeted,és igaz.Bizony az édesanyák megtesznek mindent gyermekeikért!A legjobb falatot vonják meg szájuktól gyermekeikért. Ez az önzetlen szeretet,amit a Jó Istentől kaptunk,és amiért hálásak vagyunk, neki is.Szeretettel:Ferenc |
- május 06 2012 14:00:44
Kedves Zsike!
Mint stafétabotot adjátok egymásnak a szeretetet tovább generációkon át. Kívánom, hogy e szeretet folyam soha ne szakadjon meg! 
Szép, megható írásodhoz szeretettel gratulálok: Maria |
- május 06 2012 15:46:36
Kedves Ferenc, kedves Maria! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok, és köszönöm a kedves szavakat is. Szeretettel:Zsike |
- május 06 2012 17:14:28
Kedves Zsike!
Nagyon jó volt olvasni az írásodat. Adni, kapni, és a legfontosabb továbbadni mindent szépet és jót. Ettől szép az anyák lelke!
Szeretettel:Gizi |
- május 06 2012 19:43:22
Kedves Gizi! Nagyon örülök Neked. Köszönöm szépen, hogy elolvastad Te is. Szeretettel fogadtalak:Zsike |
- május 07 2012 16:09:47
Kedves Zsike!
Meghatott engem is anyáknapi írásod! Amit kapunk az édesanyánktól, azt mi is hálásan viszonozzuk, amikor szüksége van ránk. És amikor nekünk is szükségünk lesz a gondozásra, azt a gyermekeinktől is ugyanúgy megkapjuk. Aki önzetlenül tud adni, az számíthat a segítségre!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 07 2012 19:07:02
Kedves Zsike!
Könnyes szemekkel olvastalak. Szemem előtt - végig sorakoztak az emlékek - sajnos, már Édesanyám szerető keze nem simogathat, nem dédelgethet és én csak a szívemben tudok szeretetet adni, az emlékeimben. Szeretettel : Szomorúfűz |
- május 07 2012 20:19:42
Kedves Zsuzsi!
Kedves Maria!
Nagyon örülök Nektek is, köszönöm szépen, hogy elolvastatátok ezeket a kis történeteket, és nagyon örülök, kedves hozzászólasaitoknak is. Szeretettel fogadtalak Benneteket:Zsike |
- május 07 2012 20:24:50
Bocsáss meg Margitka, de véletlenül Mariát írtam a Neved helyett itt is. Kedves Margitka,szeretettel fogadtalak, köszönöm szépen a kedves szavakat.Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
