Napkorong

V

Tündi élményei...

Tündi készülődik, besassintok a fürdőszobába, látom, hogy a sérója belőve, parfüm-hegyek a füle mögött és a csuklóján, (no persze az én kedvenc parfümöm, nem sajnálom, hadd szórja magára) szolíd smink a kedvenc világoskék szemhéjfestékemmel, gyöngyházfényű ajakrúzs, ici-pici halvány labdarózsa a két orcáján, mit ne mondjak, jól néz ki a csajszi, ha fiú lennék, talán meghívnám egy randira.
- Tündikém, hová készülődsz, elárulod? Nem akarok indiszkrét lenni, de mivel igen csak közel állunk egymáshoz, szeretném tudni, hogy merre csámborogsz?
- Kedvesem, ezt most ha tetszik neked ha nem, nem árulom el. Május van, gyönyörű hónapja az évnek, szerelemre csábító orgonaillat, szóval mennem kell. Egyébként is unom már a kis pofádat, egész télen itt voltam veled, súgtam a jobbnál jobb, vagy rosszabbnál rosszabb ötleteket a füledbe, most itt hagylak néhány órára. Kibírod nem? Itt hagyom ezt a százas papírzsepit, sírd tele ha gondolod.- mondja Tündi és már elviharzik más dimenzióba.
Meg kell, hogy mondjam egyre szemtelenebb velem, áprilisban bolond volt, no jó azt betudtam az április hónapnak, májusban szerelmes lesz? Mi a fenét kezdek vele, ha állandóan szerelmi mámorban fog nekem lebegni, no akkor aztán végképp nem számíthatok rá. Roppant kíváncsi vayok, hogy most hová ette el a fene, bár van egy sejtésem, de bele sem merek gondolni, hogy ő ilyenre képes.
Eltelik közben három óra, szívom a cigarettát egymás után, már aggódom. Nem telefonál, pedig ott lapul a kis céda a táskájában, mi történhetett vele. Ideges vagyok! Most már komolyan aggódom. Hívjam fel? És ha zavarom? Nem, ilyet nem illik, hiszen kategórikusan kijelentette, hogy nem árulja el, hogy hová megy. No jó, adok még neki 1o percet - nem elég semmire, nem baj, - és ha nem jelentkezik, előveszem a négy elemimet és ráüvöltök, mert már nagyon aggódom.
No de ebben a pillanatban meghallom lépteit, ahogy kilép a liftből. Már nyitom a bejárati ajtót, minél hamarabb lássam az ábrázatát, nem történt-e vele valami, mert aggodalmaim közepette már láttam a verekedéstől megdagadt arcát, de szerencsére ugyanolyan épségben van, mint ahogy elment. Még a sérója sem sérült - tehát akkor nem lehetett olyan nagy történet, haja rendben, smink nincs elkenődve, még a gyöngyházfényű rúzs is épségben van, tehát akkor még egy csók sem volt. Rohadt kíváncsi vayok most már , hogy hol csámborgott közel 4 óra hosszáig. Nem mondanám, hogy túlságosan vidám, de nincs letörve mint annak a bizonyos edénynek a füle.
Helyet foglalok kedvenc kanapémon (Ő is szembe velem) várom, várom a magyarázatát.
- Kíváncsi vagy ugye? No akkor figyúzz! Vakrandin voltam. - mondja kissé szégyellősen megrebegtetve szempilláit.
- Tündi, Te nem vagy normális, vakrandin Te? Na ne hülyéskedj, ez nem fér bele a te értékrendedbe. Napszúrást kaptál a hosszú hétvégén a Balatonon, mert meg kell, hogy mondjam azóta nem tetszel nekem! Csak eddig nem akartam szólni, gondoltam van remény a "gyógyulásra". Mit kerestél Te egy vakrandin? Nincs Neked erre szükséged! - mondom neki kissé megrőkönyödött arckifejezéssel.
- Te nem tudod, hogy nekem mire van szükségem, jól van? Te csak önmagaddal vagy elfoglalva mindig, tudod, olyan vagy, mint az első pasi, akivel ma találkoztam. Önző, egoista.
Kápzeld el, rám sem nézett amíg beszélt, valahová kifelé bámult a terem ablakán, fényezte magát, az, hogy én ott voltam és ne talán tán nekem beszélt, az eszébe sem jutott.
Még szerencse, hogy ez úgy van megszervezve, hogy néhány perc áll csak rendelkezésre a bemutatkozásra és ha szimpik vagyunk egymásnak, telcsiszám-csere és majd kapcsolatfelvétel. No ezzel az ürgével nem cseréltünk.- mondja Tündi egyszuszra. Azon meg sem lepődtem, hogy önző, egoistának titulált, mert láttam rajta, hogy ez még a napszúrás következménye. Mert nem vitte el magával - hiába könyörögtem neki - a 25o faktorszámú napsugárzás elleni védőkrémet, no meg a szalmakalapját is itthon hagyta hogy a sérója nehogy tönkre menjen, nem inkább szúrja agyon a Nap. Ej, Tündi, Tündi, de sok bajom lesz még nekem Veled. Mi a fészkes fenének engedtelek én magamhoz közel? No mindegy, már itt vagy, agyon nem üthetlek!
- No figyúzz, mondom a következőt: Ő egy nagyképű barom volt, jól nézett ki, fekete haj, gyönyörű kék szemek, érzéki ajak, csábos tekintet, olyan frankón sármos, addig amíg meg nem szólalt. Egy világ dőlt össze bennem egyetlen mondata után. A nagyképűségtől és a gőgtől alig látott, néha-néha rám pillantott, mintegy légyre, mint ami a vállára száll és csak le kell onnan pöccintenie, mert zavarja. No így nézett rám, ilyen lekezelő stílusban ömlengett magáról. Az, hogy én miért vagyok ott, vagy én ki vagyok egyáltalán roppant mód nem érdekelte.
- Mondd Tündi, akkor mi a fenének vártad a következőt? Miért nem rongyoltál haza a fenébe, komolyan mondom, holnap elviszlek orvoshoz, a napszúrásnak ezen következményeit meggyógyítandóan. - mondtam neki aggódva.
- Egy frászt vagyok én beteg, hagyjál már békén a hülyeségeiddel, neked ez a mániád, hogy én mindig beteg vagyok, áprilisban is tiszta hülyének néztél, jó az is voltam egy kicsit, no de már május van, nézzél már a naptárra kedvesem. Tedd fel a szemüvegedet, ha nem látsz, hol hagytad el megint, megüt veled a guta.- mondja kimérgelődve magát és folytatja.
- No figyúzz! A következő helyes, csinos, szerény, visszahúzódó, mosolygós, szelíd tekintet, no ez lesz az én "emberem" gondoltam,
suttomban gyorsan spricceltem még egyet a csuklómra és a fülem mögé a parfümödből, de kár volt. Mint néhány másodperc után megtudtam, buta mint a vadászgörény. Hogy miért pont vadászgörény, csak úgy, ez jutott az eszembe. Szóval nagyon buta, olyan ízesen, tenyeres-talpasan beszélt, nem tudom, hogy tájszólás volt- e bár nem hasonlított egyik tájjelegűnek itélthez sem ami az én ismereteimben létezik, hanem inkább olyan butaságból kifolyólagos bunkóba átmenet. - mondja Tündi elgondolkodva. De már nem szólok neki, mert látom, hogy feszült, frusztrált, már majdnem depresszióhoz közlít, no most rángathatom ki ebből is.
- No figyúzz! Most jön a legjobb, vagyis a legmegdöbbentőbb. No ez volt az, amelyik kiverte nálam a biztosítékot és elrohantam, pedig nem kellett volna, mert az utolós lett volna a tuti, de azzal majd holnap találkozom. Mindjárt elmondom, hogy miért.
De még egyelőre a megdöbbentőnél tartok. Piperkőc pasi, kilakkozva a körme, zselében fürdik a haja, a szemei halványan kihúzva fekete szemceruzával, először azt hittem, hogy transzvesztita, de nem, hanem más. Képzeld el, más. Fel tudod Te ezt fogni, kedvesem? Tulajdonképpen azt sem tudtam eldönteni, hogy eredeteileg fiú volt-e vagy lány? Mert ugye, nem, hiszen nem tapasztaltam fizikailag semmit, még jó, rohadtul örültél volna nekem, gondolom.
Sóval ez volt az a másodperc, amikor kirohantam a teremből és akkor láttam meg Őt. Néhány pillanat, néhány kedves szó, értelmes tekintet, intelligencia-sugárzás, szóval bejött volna nekem. De gyorsan telcsiszámot cseréltünk, azt mondta, hogy holnap hív.- mondta Tündi befejezve élményeit.
- No jól van, rendben van, nem haraszom Rád, de azt meg kell, hogy mondjam Neked, többé ne hozzál engem ilyen kellemetlen helyzetbe, mint amilyenbe magadat hoztad. Mert ha még felfogod bírni a maradék kis napszúrásos agyaddal, mi egyek vagyunk. - mondom Tündinek kissé megfeddve.
- Jól van, ne dumálj már annyit kedvesem, unom a képedet, légy szíves holnap ne csüngjél állandóan a telefonomon, mert hívni fog, megígérte, és ha miattad elszalasztom ezt a roppant intelligens csákót, elhagylak és akkor sírhatsz utánam. - és ott hagyott, egyik ámulatból esve a másikba, magamra hagyott. De nem baj, úgy látom, hogy a május hónap is tartogat számomra meglepetéseket amíg Őt le nem cserélem. De miért tenném, hiszen szeretem a kis hülye fejét.

Hozzászólások

Dellamama - május 07 2012 06:36:34
Kedves Évi!
Korán reggel olvasom Tündikéd kalandját,Szerencsére ő nyitott szemel járt a "vakrandit" illetően.
Én csak hallottam erről az ismerkedési formáról, de én semmiképen nem keresném ilyenformában a páromat. Akkor hol maradnak a véletlen, sorsszerű találkozások. Szerintem az sokkal izgalmasabb.
Már a múltkor is írtam, hogy irigylem tőled ezt a sokszínű, vidám kedves, és szellemes Tündikédet!

Remekül szórakoztam írásodon!

Baráti öleléssel: Marika

gyongyszem555 - május 07 2012 08:14:35
Kedves Marika!
No hát gondolhatod, hogy én sem mennék el egy ilyen randira, de még olyanra sem, amit a különböző társkereső internetes portálok "diktálnak".
Egyébként az interneten kötött párkapcsolatokról láttam egy filmet, ahol a pasi pszichopata volt és elcsalta a fiatal lányokat és erőszakoskodott velük, majd utána megölte őket. No nem csak ez a filmbéli "élmény" tart vissza, illetve tartana vissza ettől.
A szerelemnek tényleg úgy kell jönnie, ahogy Te is írtad, én valahogyan nem hiszek abban, hogy "később majd megszeretlek, vagy szerelembe esek veled", de ettől függetlenül lehet, hogy létezik ilyen is. Sokat gondolkodtam már azon, hogy milyen szomorú lehetett azoknak a nőknek a sorsa, akit a szülei (régen) csak úgy kijelölték számára a férjet. Bele is haltam volna azt hiszem.
Ja, Tündi, nem nagy dolgokat suttog a fülembe tudom, tisztában vagyok az értékeivel - értékeinkkel - de jól elszórakozunk írásainkon. Szeretem a kis hülyét, ő már hozzám tartozik!

Ha lehetne, szívesen elküldeném Hozzád is, kibírnám nélküle pár napig.

De én nem vagyok abban biztos, hogy feltétlenül kellene Neked ő, hiszen Te is tudsz így írni, csak lehet, hogy még a Tiéd nem mutatkozott be Neked, inkognitóban van, mert mondta Tündi, hogy nem mindegyik ihlet-barátja szereti felfedni kilétét. Szerintem ez lehet a helyzet.

Drága Marika, köszönöm szépen, hogy itt jártál kedves véleményeddel.

Szeretettel baráti öleléssel: Évi.