|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Ki "kezelje" a pénzt
 M
Rozika férjhez ment.
Azonnal a házasságkötés után, a vidéki kis-városból Budapestre költöztek, Antiékhoz.
A fiatalasszony nagyon örült, hogy felkerült a fővárosba, de annak már kevésbé, hogy az anyós kis lakásába kellett menniük.Egymásba-nyíló szobákból az első lett az övék a hátsó az anyósé.
A fiatalasszony rögtön munkába is állt, ugyanott ahol fiatal férje is dolgozott.
Pár forint eltéréssel egyforma volt a munkabérük is.
Megbeszélték, hogy minden hónapban félre tesznek egy meghatározott összeget, így pár év múlva talán vehetnek saját lakást.
Rozika otthon látta, hogy édesanyja osztja be a pénzt. Mindenre jutott, még stafírungot is kapott , amit évek alatt gyűjtögettek össze neki és húgának is.
Ugyanúgy mint a szülői háznál ő is a ruhásszekrénybe, a szépen kivasalt ágynemü-huzat alá tette a fizetést, Anti is, aki maximálisan megbízott feleségében.
Most egy kicsit visszamenve az időben Antiról és édesanyjáról:
Anti egy-szem gyermek, apa nélkül nőtt fel, mert az a válás után külföldre távozott. Az akkor még tíz éves Antika maradt a mama mindene.
Annyi kényeztetésben volt része, hogy sokszor már tiltakozott is férfias énje, de nem akarta anyukáját megsérteni.
Még a fogkeféjére is kinyomta a fogkrémet, keresztbe téve a langyos-vízzel töltött műanyag poháron, hogy kisfiának ezzel se kelljen törődnie.
Antinak a háztartási gondokról fogalma sem volt, soha nem járt vásárolni, még egy rántottát sem tudott elkészíteni. Fogalma sem volt mi mennyibe kerül.
Egyik nap az anyós Antikának mondja:
- Tudod talán több pénzt is tudnátok félre tenni, de látom Rozi annyi felesleges dolgot vásárol. Minek neki körömlakk, meg kézápoló krém.
Én is meg voltam nélküle. Jobb lenne ha te kezelnéd a pénzt.
Még mondta, mondta sokáig a menyéről a véleményét Anti csak hallgatott.
Este lefekvés után aztán előadja Rozikának:
- Tudod Kicsim jobb lenne ha én kezelném a pénzt, mert akkor talán jobban tudnánk spórolni, félre tenni és hamarabb is elköltözhetnénk a mamától.
Jobb is lenne, mert az sem nagyon tetszik neki, hogy külön konyhán vagyunk.
Rozika:
- Akkor hogyan lesz, mindig adsz pénzt a bevásárlásra és ha elfogyott a kosztpénz akkor tőled kérjek?
- Nem, mondja Anti, majd bevásárolni is én fogok és neked csak főznöd kell. Csak írd össze ami kell.
Másnap Rozika hallja, hogy az anyós kérdezi Antit:
- Na, rendben van a dolog, megmondtad neki, hogy mától te kezeled a pénzt.
- Igen mama.
- Mit szólt? Nem tiltakozott?
- Nem, azt mondta rendben.
Másnap a munkahelyi ebéd-szünetben Rozi összeírta a vásárolni valókat és m unka végeztével, mondja Antinak:
- Te menjél vásároljál be nekem felajánlották, hogy maradhatok még túlórázni, dupla órabérért.
Ez így is működött két hétig, mármint Anti vásárolt, Rozika a délután fél-három helyett hatkor ért haza a túlóra miatt, utána készített főtt ételt vacsorára, meg abból vitték a maradékot másnap kis ételhordóban a gyárba,
Rozika nagyon ügyes, talpra esett okos kis fiatalasszony volt és már írta is a következő napi bevásárló listát férjecskéjének:
1o csomag babérlevél
8 csomag bors
2o db sütőpor
15 kg cukor
2o kg liszt
.........még vagy harminc apró tétel
- Itt a bevásárló lista, de lehet, hogy kétszer kell fordulnod. Otthon is rendet rakhatsz, mert én ma még utoljára túlórázom.
Holnap meg a mama is visszajön a szakszervezeti üdülésből, hadd lássa, hogy minden rendben van.
Szó, ami szó Antikának a fizetés után már két héttel egy fillérje sem maradt.
- Rozikám, mégis jobb lenne, ha te kezelnéd a pénzt, ezeket a dolgokat egy asszony jobban tudja.
Két hónap múlva albérletbe költöztek.
Rozika még több hónap múlva is azokból az alapanyagokból gazdálkodott, amit anno férjével megvetetett.
Anti felkapta kis törékeny feleségét és sok puszival hálálkodott:
- Te olyan ügyes, okos feleség vagy! Mióta a mamától elköltöztünk még sokkal többet tudtál havonta spórolni! |
|
|
- május 07 2012 14:43:18
Kedves Marika!
Érdeklődve olvastam írásodat.
Én amondó vagyok, hogy ha egy fiatal pár összeköti az életét, ha teheti költözzön külön a szülőktől. Bár nagyon jól lehet egymás mellett élni, csak tudni kell, hogy hol az a bizonyos határ, amit semmiképpen sem szabad átlépni egyikőjüknek sem. Persze, ezt még a leginteligensebb embereknek is nehéz néha, mert vannak dolgok, amibe - úgy érzi a szülő -, hogy bele kell szólnia, pedig nem kellene. Az anyós-menyecske viszony egyébként is egy törtékeny dolog. Ott roppant észnél kell lenni, főleg ha a "kisfiú" maximálisan el van kényeztetve az anyuka által. Ilyenkor nagyon kevés csak a tolerancia.
És szerintem, ha egy fiatal férfi igazán szereti a feleségét, nem hagyja, hogy az életükbe beleszóljanak. Jól tette Anti, hogy elköltöztek a szülői házból, még akkor is jobb, ha felesége egy kis cselhez folyamodott a "büdzsét" illetően, a cél szentesítette az eszközt.
Kedves Marika!
Nagyon jó az írásod - no ugye, hogy inkognitóban dolgozik az ihleted, majd megkérdezem Tündit, sasolja meg a barátai névsorát, hogy hogyan hívják az ihletedet, de tök mindegy, így is diktál - és szeretettel olvastalak!
Baráti öleléssel: Évi.  |
- május 07 2012 15:39:00
Kedves Dellamama! Valóban elgondolkodtató az írásod és nekem is az a véleményem,amikor egy fiatal pár összeköltözik jobb,ha külön mennek a későbbi bonyodalmak és a konfliktusok elkerülése miatt is!Minden tiszteletem az anyósok iránt. Nekem személy szerint hála az Úrnak én nem mondhatok ilyent. Én most is szeretem az Az anyósomat,igaz már a párom sajnos nem él,de ugyanúgy megmaradt közöttünk az anyós és vő kapcsolat szeretetben.Olykor azért a szülői tanács is hasznos mert még a fiatalok még nem találkoztak igazán az élet problémáival:Csak a kezdeti nehézségek árán tudják értékelni a szülők támogatását.Szeretettel olvastalak: Ferenc.... |
- május 07 2012 16:20:08
Kedves Maria!
Nagyon jó történeted nekem is igen tetszett! Tanulságos volt, és a fiatalasszony "cselhez folyamodása" is tetszett.
Igaz, hogy egyszerre nem lett volna muszáj semmiből sem olyan sokat venni, de így legalább volt mindenből tartalékuk.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 07 2012 19:28:41
Kedves Maria!
Nagyon kedves, mosolyogtató a történeted. Élelmes, ravasz fiatalasszony volt.
Szeretettel olvastalak. Ölellek: Szomorúfűz |
- május 07 2012 20:47:40
Kedves Évi, Ferenc, Zsuzs és Gitka!
Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok és véleményeztétek e kis fél-igaz történetet.
Dellamama |
- május 10 2012 10:11:55
Kedves Dellamama!
Örömmel olvastam kedves történetedet, melynek olyan kellemes hangulata volt, hogy ha dohányos ember lettem volna, megtömtem volna a hosszúszárú pipámat, rágyujtottam volna, és beleülve egy kényelmes karosszékbe, még egyszer végig gondoltam volna az olvasottakat. De hál' Istennek nem vagyok dohányos, pipám, karosszékem sincsen, igy a forgószékemen ülve teszem föl a kérdést nektek: És nálatok ki kezeli a pénzt? Elmesélem, nálunk hogy van! A pénzügyminiszter én vagyok! Azonban nem sok pénz fordul meg a kezemben, mert az egy modern kincsesládában, egy bankkártyában halmozódik fel, a Nyugdij Intézet kegyelméből. Ezt én őrzöm, és mindenütt ahol lehet, evvel fizetünk. A bevásárlást az Igenem végzi, ha nehezet cipel én is be szoktam neki segíteni, és ilyenkor látom, hogy milyen eszement drágulás van. Magunknak nem veszünk már semmi ruházati, vagy ipari cuccot, arra a kis időre... Így sikerül a pénzügyi egyensúlyt tartani, de már nagyon a határon vagyunk, ezt jól tanusítja a negyedévenként kapott kamat, ami 12 Ft körül van, de ebből is levonnak 25%-ot.
Kedves Dellamama, örültem, hogy olvashattalak
Szeretettel Andy |
- május 10 2012 13:27:15
Kedves Andy!
Nagyon szépen köszönöm, hogy egy rövidke időt rám, illetve erre a kis irományomra is szántál. Hogy ki kezeli a pénzt? hát sajnos csak én! Bár lenne aki belepofázna! - Te hülye liba még csak most festetted a hajad három hete, minek már megint fodrászra költeni.
A kártyát? Hát igen az is a nevemre szól! A nyugdíjam? na ez az ami szóra sem érdemes. Ha egyszer majd nagyon "kitárulkozós" leszek, talán azt is elmesélem, hogyan csesszünk ki magunkkal, hogy a lehető legkevesebb nyugdíjunk legyen 37 év munka-után.
Most igazán jó lenne még ezt a keveset is valakivel megosztani.
Régen nagy-vonalakban/ - vonalúan/ én "kezeltem" a családi kasszát, ezért sikerült egy kis tartalékot képezni, amiről azt hittem a párommal fogjuk együtt elkölteni. De Ő sajnos már kilenc éve nem szól bele onnan fentről a dolgaimba.
Szeretettel, üdvözlettel: Dellamama |
- május 12 2012 06:29:30
Kedves Vikroria!
Köszönöm, hogy benyitottál hozzám! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
