|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Lehet-e 2o év eltelte után a soha nem látott szülőanyát szeretni?
Krisztina születését követően intézetbe került. Szülőanyja lemondott róla, úgy döntött, hogy jobb, szeretőbb, élhetőbb körülmények közé kell, hogy kerüljön a gyermeke. Nagyon fiatal volt - 16 éves - amikor teherbe esett, amikor édesanyja megtudta, kidobta otthonról. A fiú akitől teherbe esett, lelépett, nem volt az szerelem, nem volt felelősség, nem volt semmi, szinte semmi, csak egy átmulatott, kellemes, részeg éjszaka.
Krisztina még csecsemő korában örökbe fogadó szülőkhöz került egy kézépkorú házaspár - akiknek nem születhetett gyermekük - fogadta őt örökbe. Csodálatosan nevelték gyermeküket, jómódban, szeretetben, de következetes nevelésben részesítették. Nem volt elkényeztetve, mert örökbefogadó szülei roppant intelligens emberek voltak, tanáremberek, szinte kivétel nélkül értettek mindenhez. Értették a gyermek lelkivilágát, fel tudták mérni a gyermek különböző fejlődési szakaszait, tudták, hogy mely korban mire képes a gyermek pszichikailag. Tizenéves korában árulták el neki - nem volt értelme korábban, mert tudták, hogy a gyermek még nincs szellemileg azon a szinten, hogy értené megfelelően, hogy miről beszélnek neki, lelkivilágát, pszichikumát pedig nem akarták megzavarni -, hogy ők az örökbefogadó szülei. Nem is volt semmi probléma, Kriszti megértette, hiszen úgy sme tudott (volna) mit kezdeni ezzel az információval egyébként sem, mert szülőanyját nem ismerte, nem volt vele kapcsolat, kötődés, számára idegen volt (lett volna) egy a sok idegen közül.
Krisztina telefonja rettenetesen csörgött, nem volt kedve még felkelni és munkába menni, hiszen vasárnap volt, gyönyörűen tűzött a Nap, ilyenkor lustálkodni szokott még egy ideig. De most kénytelen volt kikászálódni ágyából, magára kapta otthoni kis tunikáját és megkereste a mobilját, mely rendületlenül csengett.
- Halló, itt Kovács Krisztina beszél, parancsoljon! - mutatkozott be telefonjába, valahogyan ez berögződött a munkahelyén, mert az volt a főnök kívánsága, hogyha a céges telefont felveszi valaki, azonnal be kell mutatkozni, nem várni arra, hogy a hívó fél tegye meg először. Bár ez nem nagyon tetszett neki, ellentmondott az általa ismert illemszabályoknak, melyet ő még úgy tanult, hogy a hívó fél mutatkozik be először. No de ennyit változott a világ.
- Jó napot kívánok Balázs Ágota vagyok, Ön nem ismer engem, de én ismerem Önt, én vagyok az Ön édesanyja - szülőanyja -, szeretnék Önnel néhány szót váltani személyesen, ha lehetséges. - mondta Ágota kissé félszegen.
Krisztina elgondolkodott, mit akarhat tőle ez az idegen nő, most azt hitte, hogy meghatódom, vagy zokogva lábai előtt esedezem, hogy de jó, hogy eszedbe jutottam anyukám? Nem, először meg kell beszélnem a szüleimmel - gondolkodott tovább - hiszen ŐK az én szüleim.
- Nem tudom, hogy miről akar velem beszélni, de hagyjon nekem egy kis időt, kérem, legyen szíves hívjon vissza egy fél óra múlva, nagyon szépen megköszönöm. Viszonthallásra! - és kinyomta a telefont. Az apukája hallotta a szavait és kérdőn nézett leányára.
- Ki volt az kiscsibém - így szólította kislányát, aki már ugyan felnőtt, de örökre az "apuka kiscsibéje" marad Krisztike.
- Képzeld el apukám, a szülőanyám szeretne velem találkozni, nem hagytam, hogy elmondja, hogy mit akar, mit szeretne, ha te és anyuci rábólintotok erre a találkozásra, hát egye fene, meghallgatom. Szerinted mit akar? - kérdezte Kriszti apukájának ősz haját kedvesen megsimogatva.
- Kiscsibém, azt nem tudom, hogy mit akar, de én úgy gondolom, hogy meg kell hallgatnod, mindenféle kötelezettség nélkül. És ha úgy döntesz, hogy - bár ezt kétlem - elfogadod őt mostmár az anyukádnak, mi elengedünk, hiszen nagykorú vagy.- és kortyolt egyet a finom reggeli gőzölgő kávéjából.
- Apukám, ilyet ne is mondj, hogy őt fogom elfogadni, nekem Ti vagytok a szüleim, ti vigyáztatok rám, ti neveltetek, ti szerettetek, ti fogtátok a kezem, ti szerettek, ti éltek a szívemben amíg az meg nem szünik dobogni.- és cuppanós puszit nyomott apukája orcájára és tovalibbent a telefonja után kutatva. Előkereste az elmentett telefonszámot és nem várt meg, hogy Ágota hívja Őt, hanem Ő hívta fel.
Szinte azonnal válaszolt az előző félénk hang - ott ült a telefonját a kezében tartva, hogy mikor telik le az idő, hogy hívhatja "gyermekét" - öröm hallatszott a hangjából.
Megbeszéltek egy találkozót délután 15 órára Krisztikéék családi házába Szentendrére.
Kriszti egy kissé ideges volt, el nem tudta képzelni, hogy 2o év után mit akar a szülőanyja. Olyan nagyon nem is törte a fejét, hiszen miről is beszélgethetnének, hiszen nincsen közös téma, nem ismerik egymást, no de majd kiderül.
Elérkezett a 15 óra - Krisztike szülei háttérbe volnultak, nem akarták befolyásolni egyszem gyermeküket a jelenlétükkel, de azért ott voltak a közelében "hallótávolságon" belül. De ezt Ágota sem látta és Kriszti sem.
Kezet fogott "anya és lánya", bemutatkoztak egymásnak, hellyel és üdítővel kínálta Kriszti a vendégét.
- Szeretném, ha tegeződnénk, nekem könnyebb úgy a kommunikáció, ha lehetséges! - mondta Ágota.
- Semmi akadálya, én is jobban szeretek tegeződni, hallgatlak! - mondta Kriszti olyan kedvességgel, mint minden idegennek kijárt, aki normálisan kommunikált vele.
- Csupán azért kerestelek meg, - nem akarok magyarázkodni, mentségeket keresni, feloldozást nyerni, bocsánatodért esedezni, nem, távol áll tőlem, mert tudom, hogy igazságtalan lennék, tisztában vagyok azzal, hogy hibát követtem el, de ezen túllépek, és elmondom jövetelem igazi okát. - mondta Ágota komoly arckifejezéssel és őszintén.
Krisztinának tetszett ez a modor, talán még meg is kedvelheti ezt a nőt? Minden lehetséges.
- Krisztike, gyógyíthatatlan pszichiátriai betegséget diagnosztizáltak nálam az orvosok, mely örökölhető. Azért kerestelek meg, hogy megkérjelek arra, hogy menjél el az orvoshoz, vizsáltasd meg marad, hogy hordozod-e a hibás génjeimet.- mondta Ágota szelíden mosolyogva "lányára".
Krisztike egy kissé megijedt e szavak hallatán, de végül is intelligenciájának köszönhetően uralkodott magán, nem esett pánikba. Eldöntötte, hogy másnap elmegy a dokihoz.
- De ha gondolod, elviszlek az én orvosomhoz - ő a férjem -, hogy kiderítse, hogy mi a helyzet.
Krisztike észrevette szüleit a terasz tulsó végében, tudta, hogyha arra fordítja a fejét, apukája jóságos szemeibe bele tekinthet és kiolvashatja belőle, hogy mit válaszoljon. Meg is tette és így szólt Ágotához.
- Rendben van, mikor tudsz értem jönni? Legfeljebb holnap szabadságot veszek ki és veled megyek. - mondta Krisztina.
Elköszöntek egymástól, megbeszélték az időpontot és Krisztike anyukája ölébe rejtette kicsinyke fejét. Sírt, keservesen sírt, majd amikor kezdett megnyugodni, apukája szólalt meg először.
- Kiscsibém, nem kell rögtön a legrosszabra gondolni, tudnod kell, hogy bármi is legyen az eredmény, mi mindig itt leszünk veled. Legalább még 2o évig. Most vagyunk 6o évesek, nehogy ne legyen még 2o évünk a kiscsibénk számára! Ugyan már kedves, ne sírj!
Azon az éjszakán szinte semmit nem aludtak. Ültek egész éjjel a teraszon hármasban, csodálták a csillagokat, csodálatos emlékeiket felsorakoztatva szemezgettek, beszélgettek.
Hamar eltelt az éjszaka, Krisztike útra készen várta Ágotát. A klinikára érve már várta a professzor a lányt. Vérvétel, a szokászos vizsgálatok - melyek ilyenkor kellenek -után Ágota bekísérte "leányát" az orvosi szobába és megkezdődött az idegek harca. A várakozás okozta sebek nagyon fájtak, örlődtek mindketten. Egyetlen szó nélkül ültek egymással szemben, nem volt miről beszélni, nem tudtak egymásnak mit mondani, jobbnak látták, ha néma csendben várják - várja - Krisztina az "ítéletet".
Teltek a percek, az órák, nyílt az ajtó, szinte egyszerre ugrottak fel a kanapéról tekintetüket a professzorra szegezve.-
- Semmi baj, nem öröklődött, nincsenek hibás gének Krisztinánál, melyhez gratulálok! - és kezet fogott a lánnyal.
A kát nő szívéről - főleg Krisztináéról - nagy kő esett le, elköszönt Ágotától és a klinika folyosóján futva tette meg az utat a bejáratig, mert ott várták szülei taxival, és ujjongva ugrott apukája nyakába, és örömmel újságolta, hogy nincs semmi baj. Közben visszanézett Ágotára, akinek a szemében mélységes szomorúságot és fájdalmat látott, de ugyanakkor örömet is, mely az eredménynek szólt.
Teltek a napok, a hónapok, de Krisztinát nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy Ágota meg fog halni. Utánaolvasott, és kiderült, hogy Ágotának már csak hónapjai lehetnek hátra. Szeretett volna gondoskodni róla, mert tulajdonképpen megszerette ezt a kis törékeny asszonyt.
Felhívta telefonon. Nem ő vette fel, hanem a professzor.
- Jó napot kívánok professzor úr, Ágotával szeretnék beszélni, Kovács Krisztina vagyok, emlékszik rám, ugye?
- Már hogyne emlékeznék, hiszen a feleségem nagyon sokszor emlegette Önt - Kriszti megdöbbent, miért beszél múlt időben a professzor, csak nincs valami baj? - amíg élt. Sajnos 2 hete elhalálozott. - mondta a professzor szomorú hangon.
Kriszti elköszönt és gondolataiba mélyedt.
Meghalt, hogy tehette, most akartam, most tudtam volna megszeretni, nem úgy mint az éedeanyát a gyermeke, mert nem, de mint barátnőt, igen. Elkéstem.
- Mi a baj kiscsibém? - kérdezte apukája Krisztit, mert látta rajta, hogy krokodilkönnyek öntik el az orcáját.
- Apukám, meghalt, meghalt Ágota, most akartam találkozni vele újra.- mondta Kriszti apukájához bújva.
- Nyugodj meg kislányom, ne hibáztasd magad, ne gyötörjön a lelkiismeret, a sors kiszámíthatatlan, te nem tehetsz semmiről, érted, ezt tudnod kell, és meg kell értened! |
|
|
- május 09 2012 13:19:02
Még visszajövök! |
- május 09 2012 13:55:03
Oké drága, várlak, roppant kíváncsi vagyok a témával kapcsolatban a véleményedre! |
- május 09 2012 15:26:51
Kedves Évi!
Most, hogy sikerült végre leülnöm és tovább olvasnom ezt az igen megható történetedet a véleményemet is hallatom, először a leírt esetről:
Több dolog is van ami sajnos az éleben úgy alakul, ahogy leírtad. A fiatal kislányt, a fiúja és a szülei is eldobták hogy teherbe esett, ezért egyedül nem tud megbirkózni a gyermek felneveléssel, így örökbe kellett adni. Ebben az esetben Ágota szüleié a felelősség.Nem csak a lányukat, de ezzel az unokájukat is kitagadták.
Az örökbefogadó szülők lettek Krisztina igazi szülei. Itt a Te kis novelládban valóban ilyen szerető szülőkhöz kerülni nagy szerencse. Kevés saját gyermek születtik ilyen jól szituált rendes családba és kap ilyen jó nevelést.
Nem tudom milyen pszihiátriai betegség amit itt örökölhetett volna Kriszti, amit genetikailag is ki lehet mutatni. Amibe aztán Ágota bele is halt.
Jobban örültem volna, ha a szülő- anya előbb felkeresi a kislányát, mondjuk már l5-l6 éves korában, talán több idejük maradt volna egymásra.Szerintem a nevelő szülők sem ellenezték volna a találkozást. Ha én lettem volna Ágota helyében titokban tartottam volna a kapcsolatot a nevelő szülőkkel, legalább telefonon, hogy a kislányomról halljak híreket. Krisztit, mondjuk én sem zavartam volna meg a jelenlétemmel kicsi korában.
De hát ahányan vagyunk annyi- féle képen vélekedünk.
Gördülékenyen érdekfeszítően írtad, jó volt olvasni!
Nagyon jó témát feszegettél.
Szeretettel gratulálok: Marika |
- május 09 2012 16:11:59
Kedves Marika!
Azt én sem tudom, hogy milyen pszichiátriai betegség - örökölhető - amibe bele is halt Ágota. (Fikció, képzeletem szüleménye, nincs tudományos alapja, lehet, hogy nincs is ilyen betegség)
Tulajdonképpen történetemben az anyuka nem is akarta tartani a kapcsolatot egyetlen "gyermekével", mert az élete úgy alakult, hogy hullámvölgyben élt. Egyszer lent, egyszer fent. A professzor férjével úgy ismerkedett meg, hogy életviteléből kifolyólag kábítószer-túladagolás következében bekerült a klinikára. A prof. beleszeretett, innen az ismeretség. (No figyeld már tovább folytatom a kis förmedvényt, vagy inkább kiegészítem?)
No és a prof. elmagyarázta neki a betegsége lényegét, és onnan tudta, hogy örökölheti a gyermeke, ha van. A professzor beszélte rá, hogy keresse meg a "lányát", mert meg kell vizsgálni, mert ha időben felfedezik ez a betegséget, még gyógyítható.
Nem érdekelte őt különösebben a lánya. Én azt akartam kifejezni, hogy tulajdonképpen lehet-e "2o év eltelte után a soha nem látott szülőanyát szeretni". És arra akartam rávilágítani, hogy egy idegent - mert a professzor számára idegen volt Kriszti - jobban érdekelte a lány sorsa (no lehet, hogy azért mert ő orvos volt, bár több empátiája volt, mint Ágotának).
És úgy gondolom, hogy Kriszti meg tudta volna szeretni Ágotát, no nem úgy mint egy anyát, mert azt nem, de mint egy barátnőt, vagy ismerőst, vagy csak egyszerűen mint embertársát.
Ágotában elkezdődött egy folyamat amikor az anyja elzavarta otthonról. És ez a folyamat nem állt meg, átértékelődött az élete, ivott, drogozott, olya társaságba került, ahol könnyen jött a pénz,nem volt hiány semmiben.
Mivel ez fikció, képzeletem szárnyalt, nyilvánvaló, hogy az értékrendem szerint írtam meg.
Limonádé téma tudom, de vannak ilyen élethelyzetek gondolom,
köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- május 10 2012 08:01:31
Kedves Évike!
Lekötött írásod olvasása! Az események fogaskerekei tökéletesen kapcsolódtak egymásba, és juttatták el az olvasót a történet megnyugtató, szomorúságal vegyített, és ezzel érdekes módon erősített optimizmust sugalló, igazi varikás végkifejletéhez. Gratulálok!
Egy kis személyes, talán ide sorolható eset. Édesapám temetésén odajött hozzám egy jól öltözött hölgy, részvétét nyilvánította és bemutatkozott:
Én vagyok a testvéred! Azóta se láttam. Úgy látszik, a génekkel egyikünknek sincs problémája hál' Istennek!
Szeretettel Andy |
- május 10 2012 08:21:21
Kedves András!
No látod, ennek végtelenül örülök - már rám hoztad a frászt!-, hogy a bemutatkozott idegen nem azt a hírt hozta, mint nálam Krisztinek! -, különben kivel beszélgetnék én ilyen jól ezen a falon?
No jó, vannak még egy páran akivel lehet, nem tagadom!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- május 11 2012 20:28:06
Kedves Évike!
Lehet, hogy velem nem lehet beszélgetni - mostanában elhagy az erő és az olvasásba menekülök - azért mindig szeretettel olvaslak.
Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
