|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Egy esetet írtam le a kis papagájról, ami velem történt.
A KÉK MADÁR
Szombat volt, késő délután. A bejárat melletti óriás fenyőfa alatt kiástam az örökzöld, kék virágú meténget, és kiültettem az utcai kertembe. Egyszer csak a fenyőről nagy szárnycsapásokkal alászállt egy gyönyörű, türkizkék-fehéres papagáj, s tőlem méternyire ráült egy bokorra. A meglepődéstől szinte megmerevedtem…
/Utólag számtalanszor átgondolva pontosan tudom, most azon a helyen ültem a kis sámlin, ahová két éve egy faág lefűrészelésekor leestem a létráról. Valóságos csoda volt, hogy baj nélkül megúsztam a zuhanást./
Elbűvölve néztem a madarat, különösen érdekessé tette őt a csőre fölötti, fodorszerű képződmény. Ő is engem nézett, közben csipegette a bogyókat a bokorról. Egy pillanatra földöntúli béke lengett körül bennünket. Beszéltem hozzá, kezemet nyújtottam felé, úgy éreztem, hogy rá akar szállni. Tett is ilyen mozdulatokat, de meggondolta magát. Aztán egyre bátrabb lettem. Azt gondoltam, jó lenne megfogni, odaadnám Diának, a húgom lányának. A madár közelsége és szelídsége teljesen elkápráztatott. Gyors mozdulattal megfogtam, majd mindjárt el is engedtem, mert nagyokat csípett a kezembe. A madár nem szállt el! Rendezni kezdtem a gondolataimat: ha újra megfogom, utána mibe tegyem? Elmentem egy kosárért és egy átlátszó krumplis zsákért. A kosaras megoldás nem bizonyult jónak, mivel nem fért bele a zsákba. Végül egy lyukacsos tálat borítottam a még mindig ott várakozó madárra, így másodszor is a foglyom lett. Majd a zsákba tettem, adtam neki zöldet, amit jóízűen csipegetett.
Gyorsan telefonálni próbáltam a húgomnak, szerettem volna mielőbb biztonságban tudni a madarat, ahol gondoskodnak róla. Sajnos, nem volt senki otthon, ám eközben a madár valahogy kibújt a zsákból, de szerencsére újra megfogtam, immár harmadszor. Zsupsz, vissza a zsákba és bevittem őt a ház előterébe. Folytattam a növények kiültetését, mert még sötétedés előtt be akartam fejezni a kertészkedést. Egyre idegesebb lettem a madár sorsa miatt, bár némi megnyugvással hallottam, hogy zengő éneklésbe kezdett. Mintha hívott volna, hogy legyek mellette. Jöttem is azonnal, beszéltem hozzá, almát apróztam neki, ette a kezemből. Barátok lettünk. Befejeztem tennivalóimat az utcai kertben, utána bezártam a kerti kaput és bementem a lakásba. Egyre türelmetlenebbül tárcsáztam a húgom számát és közben ki-kinéztem az előtérbe az én kék madaramhoz. Még mindig nincsenek otthon. Újra ki! Nyitom az ajtót, és jaj, ó, jaj! Egy macska cincálta! Sicc! Sicc! Üvöltöm! De a szegény madár már halott volt!
Őrület! Záporesőként hullottak könnyeim. Gyönyörű kis madaram, bocsáss meg!
/Az előtér alul nyitott volt, bár tele virággal, ott surranhatott be a macska/.
Szegénykémet eltemettem a kis-diófa tövénél.
|
|
|
- május 22 2012 17:38:18
Kedves Viola!
Szépséges lelkivilágodat tükrözi ez az igen jól megírt próza. Ebből a pár sorból kiderült számomra, hogy empátiád igen magas fokú, aki a virágokat, madarakat, állatokat, embereket szereti, az rossz ember nem lehet.
Nagyon a szívedhez nőtt a kis KÉK MADARAD és elhiszem, hogy záporesőként hullottak a könnyeid, amikor a macska szétcincálta.
Gratulálok írásodhoz, szeretettel olvastalak!
Öleléssel: Évi.  |
- május 22 2012 17:52:03
Kedves Viola!
Szép és megható történet.
Azért a cica remélem kapott egy kis dorgálást, habár ő csak az ösztönei szerint cselekedett.
Tetszett az írásod, gratulálok: Dellamama |
- május 23 2012 08:24:13
Kedves Viola!
Engem is nagyon szíven ütött a kis talált kék madárkád sorsa!
Hogy hiába próbáltad megmenteni Magadnak (vagy közeli rokonodnak), ilyen vége lett szegénynek! Talán biztonságosabb helyre kellett volna elmentened, nehogy bárki (így a macska) hozzáférhessen.
Nagyon sajnálom én is az állatokat, lehet az madár, vagy más hasznos állat, de még a haszontalanokat sem bántom, ha nem érzem azt, hogy veszélyben vagyok tőlük, vagy veszélyben van a kertem. Így még a vakondokat sem bántom, hiszen megeszik a földben az apróbb kártevőket. Csak azt sajnálom, hogy a macskáink megfogják az egerek mellett a vakondokat is (az utóbbiakat nem eszik meg!), és nem tudok ellenük tenni.
Így jártam a szőlőhegyen a szép gyíkocskával is, hogy napozás közben a szőlőhegyi macska egy pillanat alatt megfogta és már nem tudtam tőle elvenni!
Két nappal ezelőtt meg virágokat ültettem át (én is) és egy helyen a kapával a földbe vágás után egyre erősödő sírást hallottam, sajnos levágtam egy a földben lapuló béka mindkét lábát. Olyan nagy bűntudatom és lelkiismeret furdalásom van, hogy el sem tudom mondani! Biztonságos helyre vittem, zöld levelekkel betakargattam és vizet is öntöttem rá, hogy ki ne száradjon, de valószínűleg nem fog életben maradni. Igen sajnálom!
Ezért vagyok olyan együttérző Veled is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 28 2012 06:00:10
Kedves Évi, Dellamama és Zsuzsanna!
Köszönöm, hogy betértetek hozzám és megtiszteltetek hozzászólásotokkal. Ez lett a sorsa az én "kék madaramnak", mint ahogy lassan, az életemnek is betelik.
Zsuzsanna Drága! Nagyon megrendített a Béka sorsa, szívből sajnálom és köszönöm, hogy megírtad.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
