|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Mit ér az élet a szép lélek nélkül?
Sokszor gondolkodom azon, hogy mit ér azoknak az embereknek az élete, akiknek nincs szép lelke?
Vagy egyáltalán, mi az, hogy széplelkű?
Mitől lehet szép egy ember lelke? Milyen hatások érik az embert életében amitől eldurvulhat a lelkivilág? Mert szerintem eredendően születésünkkor minden csememőnek még ártatlan szép lelke van. Hogy aztán mitől válik csúffá, gonosszá (már akinek) a fene sem tudja.
Gondolok itt arra, hogy életünk folyamán milyen negativ vagy pozitív hatások érnek bennünket.
Aki mindig az élet napos oldalán lavíroz, nem éri bánat, csalódás, keserűség, valószínű, hogy széplelkű marad élete végéig. Akinek szép, ép marad a lelke, csak a szépre vágyik, és ha azt megkapja a nagybetűs élettől minden területen, szép is marad. (Gondolom én)
De akibe százszor belemar a kegyetlenség, a rossz, jót egész életében nem tapasztal annak csúffá válik a lelke? Nem törvényszerű. Csak legfeljebb megedződik, megkeményedik, vastag védőburok vasmarokkal szorítja szívét, lelkét mint egy bilics, és a szorítás csak akkor enged, ha megtalálja a bilincsének a kulcsát. De hol keresse? Az élet megtépázta idegeit, tökretette lelkivilágát, nem hisz semmiben és senkiben, mert az élettől csak rosszat, szenvedést kapott?
Kihez forduljon segítségért? Az úgynevezett széplelkűekhez? Igen, úgy gondolom, hogy kérni kell a segítséget, meg kell keresni a kulcsot, akinek szép a lelke, segít. És ha már megtalálták közösen a kulcsot, ki lehet szabadulni, ki lehet nyitni a bilincset és az oly régen burokban szorításban élt szép lélek (mert az volt eredendően) felszabadul, kitárul a világ, újra hinni tud az emberekben, az élet szépségeiben. Csak ez rettenetesen sok türelmet igénylő feladat és hosszú idő.
Hogy eredendően valakinek csúf, gonosz a lelke, azt nem hiszem. Vagy igen? Születhet valaki csúnya, gonosz lélekkel? És ha létezik ilyen, akkor számára mi a teendő? Ha nem akar segítséget kérni, ha jól érzi magát úgy a bőrében "rideg, kemény rossz lélekben", akkor mi a megoldás? Ha nem fogad el segítséget, mert úgy ítéli meg, hogy neki úgy amit tesz az a legmegfelelőbb - tök mindegy, hogy az a társainak esetleg nem tetszik, vagy éppen ezért nem szeretik őt - fel sem fogja talán, hogy a lelkivilága mennyire nem emberhez méltó.
Van egyáltalán ilyen? Nem hiszem.
Vagy ha van, mi a motiváció, mi sarkallja arra, hogy állandóan csak rosszat, gonoszságot cselekedjen. Szokták mondani, "hogy könnyebb a lelkének, ha kötözködhet, bánthat másokat", vajon miért, miért könnyebb a lelkének?
Azért mert nem tud átlépni kicsinyességén, pesszimizmusán, de miért nem?
Megannyi kérdés, kevés válasz.
A mai eldurvult, elanyagiasodott világunkban egyre többször foglalkoztat ez a kérdés.
Végül, mit is ér az élet szép lélek nélkül? Én úgy gondolom, hogy semmit. De ha nem hallgatunk a széplelkűekre, semmibe vesszük segítőkészségüket embertársainknak, nem igényeljük a szépet a jót, csak önfejűen durva lélekkel tekintünk a világra, nem lehet szép az életünk. Mert mitől lenne szép? A szépet meg kell keresni, és ha fene fenét eszik százszor és ezerszer keresni, kutatni kell addig, amíg meg nem találjuk. Mert én hiszem, hogy egyszer mindenki rátalál, csak akarni kell. |
|
|
- június 02 2012 08:53:13
Kedves Évi!
Na ilyen, amikor egy szép-lelkű ír a széplelkűségről.
Magad teszed fel a kérdéseket és próbálod a magad szemszögéből keresni a választ. Miért jó az egyik ember és mitől gonosz a másik. Mitől szép, vagy mitől gonosz és romlott a másik ember lelke. Én nem a körülményeket okolnám egyértelműen, ha valakinek a lelkivilága sivár, netán kegyetlen.
A rosszra való hajlam a gonoszság, talán minden emberbe kódolva van. Ha kicsit bibliai akarnék lenni azt mondanám a Sátán miatt.
Szerintem már pici korban is vannak olyan jelek, amik utalnak a gonoszságra.Képesek ezek a picik is erőszakosak lenni, ha elveszik a játékukat.A másik odaadja, ha kiragadják a kezéből és csak sír, nem akarja erőszakkal visszavenni.
A lélek amit magunkkal hozunk. Viselkedni megtanulhatunk.
A lelki-finomságot érzékenységet nem lehet tanulni., megőrizni lehet és a sorcsapások sem változtathatnak rajta. A gyűlöletet a széplelkű magába fojtja, vagy maximum szavakban éli ki. Aki alapból gonosz az még rosszabbá válik, ha sérelem éri.
Nekem volt egy barátnőm akivel annyi rossz történt, a háború alatt 56-ban és a rendszerváltással, de még halála előtt pár héttel is, de olyan szerény, kedves nő volt, hatalmas szívvel és hittel segített mindenkin.Volt egy nyaralója amit többször feltörtek. A végén kiírta az ajtóra hol a kulcs, csak azt kérte ne zúzzanak törjenek, egyenek, igyanak amit akarnak. Utána nem törtek be hozzá többet.
Most csak ennyit, mert ez is egy kimeríthetetlen téma, tele miértekkel.
Nagyon tetszett az írásod, gratulálok: Marika |
- június 02 2012 09:11:47
Kedves Marika!
Végtelenül örülök - és mindig nagyon várom -, Neked, mert tudom, hogy tőled rengeteg bölcsességre teszek szert. A bűnözők lelkivilágát már áttanulmányoztam -apukám munkájából kifolyólag - és végül is egyetértek veled, hiszen a bűnözőt is a rosszasága, gonoszsága motiválja - főleg a gyilkosokét, akik nem tréfálnak, ha emberélet kioltásáról van szó - és ez eredendően tényleg benne van a génjeiben. De én ugye olyan "varikásan" teszem fel a kérdéseimet, mintegy megválaszolva magamnak az én "szemszögemből" nézve.
Érdekes a történet amit írtál a barátnődről, de elhiszem, hogy annyira szép lelke volt a barátnődnek, hogy az sem érdekelte, ha elvisznek dolgokat, csak ne sérüljenek a dolgai. És értem, hogy miért. Maximálisan rosszul volt a kegyetlenkedéseknek, töréseknek, zúzásoknak még csak a gondolatától is - én is ilyen vagyok -, úgy hogy valószínű, hogy én is ott hagytam volna a kulcsot. Rettenetesen irritál a gonoszság, a "lélektelenség".
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- június 05 2012 21:40:25
Kedves Évike!
ÉN mindig azt gondolom, s talán nem tévedek sokat, hogy az írók és a költők széplelkűek! Mindeki, aki valamilyen okból kifolyólag rászánja magát az írásra (akár próza, akár vers formájában), az valószínűleg azért teszi, hogy megértő társakat találjon, akivel megoszthatja bánatát és örömét is. Hogy "ha nem mondhatja el senkinek", akkor "elmondhassa mindenkinek".
Én hiszem, hogy senki sem születik gonosznak, csak az életkörülményei (család, neveltetés) sodorják olyan helyzetbe, hogy gonoszságokat cselekszik. Énszerintem, akinek mostoha sors jutott, annak sem szabadna szívügyileg elkérgesednie, hanem szeretetet adni mindenkinek, aki megérdemli, s szeretetet kapna cserébe másoktól.
Szeretettel olvastalak!
Zsuzsa
|
- június 06 2012 04:34:14
Kedves Zsuzsikám!
Őszintén örülök Neked. Én sokszor elgondolkodm azon, hogy - mindazonáltal, hogy én is inkább úgy gondolom, hogy a körülmények lehetnek a felelősek abból kifolyólag, ha valaki rosszá válik- de olvastam, hogy aki bűnöző, rossz ember, annak a személyiségnek már eleve úgy vannak kódolva a génjei. És ha még olyan körülmények közé kerül, illetve úgy él, akkor megállaíthatatlanul bűnözővé válik.
Én is úgy gondolom, hogy a költők, írók széplelkűek, de mindenesetre az biztos, hogy maximálisan érzékenyebben az átlagnál. Hiszen csak a nagyon érzékeny lélek - szerintem - tud "alkotni" akár szép verset, akár keményebbet, vagyis szomorúbbat.
Érdekes, azt írod, hogy "akinek mostoha sors jutott, annak sem szabadna szívügyileg elkeseredni", csak én úgy gondolom, hogy annak a személynek ezerszer nehezebb "megnyílni" szeretetet adni mások irányában, aki soha nem kapott. De viszont a másik véglet, hogy talán az ilyen emberek még inkább óhajtják, szinte könyörgik a szeretetet, érdekes az emberi lélek és a tudat.
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Mindig szeretettel várlak! Veled is nagyon jó "beszélgetni", mert lehet.
Szeretettel: Évi. |
- június 07 2012 01:26:12
Kedves Varika 12!
Benéztem kutyafuttába hozzád, gondoltam beírok egy szokásos "remekmű, gratulálok, hogy csináltad" sablont, de aztán beláttam, ez bizony nem az a fajta írás, amihez az ilyesmi illik, mert gondolat ébresztő! Sokat-sokat lehetne erről írni, hogy a témánál maradjak, ez is egy igen derekas jéghegy csúcs! Látom lassan lemegy az írásod mint a nap a hegyek mögé, a sűlyesztőbe ezért a széplelkűségről most nem írok, de nem hagyhatom ki, hogy a napokban látott "Leon a bérgyilkos" című filmet föl ne hozzam, mert bennem pont a széplelkűség megjelenítési sokrétűségét képviselte. Leon pénzért gyilkol, hibátlanul, hivatásszerűen! Az így keresett pénzt gondosan félrerakja, készül a széplelkű életre. Hazamegy, virágot locsol, könyvet olvas, tejet iszik... Igazi széplélek élet. Aztán kiment a gyilkos gazemberek kezéből egy fiatal lánykát, sőt a végén föláldozza magát, hogy a lány el tudjon menekülni. Rátok bízom, a választ: volt-e benne széplelkűség, össze fér-e ez a ellentétjével, lehet-e egy rossz jó? Úgye nem is olyan könnyű csak pozitív, vagy csak negatív választ adni erre a kérdésre!
Szeretettel Andy    |
- június 07 2012 07:16:09
Kedves András!
Őszintén nagyon örülök Neked és már nagyon vártalak.
Először is meg kell, hogy jegyezzem - ugyan én ezt a filmet nem láttam - de ahogy "elmondtad a tartalom lényegét, mondhatnám azt is, hogy ha én lennék ennek a megfilmesített regénynek az írója, biztos, hogy így írtam volna meg. Pontosan szóról szóra, hogy a rosszlelkű bérgyilkosból is lehet széplelkű rendes ember.
Mert mentségeket keretem volna neki és tutira találtam is volna.
Megkerestem volna a motivációt abból kifolyólag, hogy miért mentette ki a fiatal lány? Lehet, hogy szerelemből. Egy szerelmes ember sok mindenre képes, még az önfeláldozásra is. Vagy rájött, hogy a gonoszsága, rosszlelkűsége nem vezet sehová - jó, lesz sok zsozsó, de mit kezd vele, ha ilyen rossz marad - lehet, hogy "megvilágosodott".
És végül a kárdésedre válaszolva: Lehet-e egy rossz jó? ez tényleg nem egy egyszerű "hangszórós" kérdés. De én mégis csak azt mondom, hogy megkeresném minden esetben a motivációt.
Majd még tovább gondolkodom addig amíg "le nem kerül a süllyesztőbe" a szösszenetem.
Köszönöm véleményedet, örülök, hogy még "kutyafuttába" is benéztél hozzám gondolatokat ébresztő kommenteddel.
Szeretettel: Évi. |
- június 07 2012 07:18:06
Nem lány, hanem lányt! Bocsánat! Már annyira a folytatásra koncentrálok, hogy elütöm , illetve kihagyom a betűket!!! Ej Tündi!! |
- június 07 2012 13:23:10
Kedves András!
Miután úgy gondolom, hogy ez a szösszenetem ma már "lecsorog", nem koncentrálok a folytatásra, hiszen éppen eleget pofáztam már!
Köszönöm szépen, hogy "meglátogattál".
Évi. |
- június 07 2012 13:24:05
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten itt voltatok velem.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
