|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Onnan lentről is lehet szemlélni a világot!
Történetem fikció, kitalált személyek, kitalált élethelyzetek. Vagy még sem?
Egyszer volt hol nem volt - mint a mesében - volt két testvér. Idős szülűk gyermekei voltak Gábor és Barnabás. Egyforma nevelésben részesültek, egyformán szerették őket a szülei. De valahol, valamit nagyon elrontottak, vagy a génjeik a hibásak. Ki tudja?
Cseperedtek a fiúk olyannyira, hogy mindketten családot alapítottak. Gábor volt a jobb eszű gyermek, neki sikerült diplomát szereznie. Szerető felesége volt és három tündéri gyermekük. Boldogan éltek kétszintes családi házukban valahol egy Bakonyvidéki településen.
Gábornak jó beosztása volt a helyi önkormányzat második embere volt, ő volt a jegyző. Szerették és tisztelték az emberek. De egyszer csak valami történt a családjában, ami fenekestől felfordította az életüket. Rájött, hogy felesége hűtlen hozzá, és itt kezdődött Gábor kálváriája, illetve kezdett kicsúszni lába alól a talaj. Iszákos lett - holott azelőtt soha nem lehetett volna még egy üveg sört sem beletukmálni. No most annál inkább egyre többször, egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére, olyannyira, hogy elveszítette az állását. Felesége elhagyta, illetve beadta a válókeresetet. És megkezdődött a tortúra. Mivel volt három gyermekük, a bíróság eképpen döntött. A három kiskorú gyermeket az anyának ítélte, mivel Gábor életvitele nem tette azt lehetővé, hogy ő gyakorolja a szülői felügyeletet.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A feleség maradt a kétszintes családi házban a gyerekekkel. Az autó lett a Gáboré. De mivel nem volt munkája, nem volt pénze, értékesítette az autót. Természetesen első útja a kocsmába vezetett. Ameddig a pénze tartott ivott, voltak barátok egy regiment, fizetett boldog, boldogtalannak, elitta picinyke kis vagyonát. Már az albérleti szobáját sem tudta fizetni, így onnan is távoznia kellett. Utcára került. Fedél nélkül. Már odáig süllyedt, hogy a csövesek által kedvelt kannás bor is jó volt neki csak a kábulat ne múljon el soha. A feleség élte az életét a szerelmével és a három gyermekkel. Gábor nem látogatta gyermekeit sem, végleg elpattant egy húr, vagy talán az összes húr, amely még a civilizált világgal összekötötte. Mocskosan, piszkosan csavargott az utcákon, kéregetett, ha nem kapott odáig süllyedt, hogy erőszakkal elvette - kirabolta az embereket - csak hogy egy kis nedűhöz jusson.
Egy ilyen esemény után betért a kis kocsmába újabb adagért - melyet barna zacskóba csomagolt, hogy ne lássák, hogy mit iszik - no meg aki az utcán él, szeszesitalt nem fogyaszthat, kivétel ha ilyenképpen be van csomagolva. Két korty között megállt előtte egy úriember. A testvére volt, Barnabás, aki autószerelő szakmát tanult és volt egy jól menő szerelő műhelye alkalmazottakkal. Ő nem volt iszákos ember, családja volt, igaz, hogy gyermekük nem született, nagyon jól éltek. A két testvér nagyon régen nem látta egymást, és talán először meg sem ismerte Gábort, amikor a kezébe nyomott egy kétezer forintos bankjegyet.
- Vegyél belőle kenyeret, ennyivalót, ma estig kitart.- mondta neki szánakozva Barnabás, de megtorpant egy pillanatra, mintha ismerné ezt az embert, de egyelőre nem ugrott be, hogy honnan.
- Óh, köszönöm kedves uram, én békaperspektívából szemlélem a világot, hukk! ejnye már ez a csuklás soha nem akar elhagyni.
Látom uraságod madártávlatból figyel engem, én is voltam olyan magasan mint Ön kedves uram, csak egy kicsit lecsúsztam, nem bánom, innen már nem lehet lejjebb csúszni. - mondja Gábor vérvörös szemeit rászegezve Barnabásra.
És Barnabásnak bevillant, ismerős volt ez a hang, hiszen ez a nyomorult ember az ő testvére, te jó ég, mi történhetett, hiszen mindig ő volt az okosabb jobb fejű gyerek, diplomát is szerzett, volt egzisztenciája, és most?
Elhatározta, hogy segít a testvérén. Gábornak nem volt ismerős az "úriember", igaz, hogy az alkoholtól a ködfátyol örökkön-örökké a szemét homályosította, nem ismerte meg testvérét.
Barnabás átlátta a helyzetet, karon ragadta a szakadt, mocskos, borotválatlan, szesztől bűzlő testvérét és haza vezette hozzájuk. Klára asszony egy kissé neheztelt férjére, pörölt is vele, hogy mi a fenének hozta ide a gyönyörű tiszta lakásukra ezt az igénytelen csövest. De mivel nagyon szerette a férjét, nem ellenkezett.
Barnabás megfürdette testvérét, megborotválta, tiszta ruhát adott rá az övéiből és lefektette a vendégszobába, hadd aludja ki magát.
Másnap reggel amikor felébredt, nem tudta, hogy hol van. De amikor ágyba kapta a reggelit, a reggeli után a friss, finom, forró kávét, amit Barnabás tálalt fel neki, akkor ismerte meg testvérét. Végtelen hálát érzett. Hosszú estéket átbeszélgettek, kivel mi történt azóta, amióta nem látták egymást, illetve nem találkoztak.
Teltek a hónapok, Gábor nem ivott egy korty alkoholt sem - Barnabásnak ez volt a felétele, hogy ott maradhasson velük egy fedél alatt -egyébként is rábízta a vállalkozásának a könyvelését a testvérére. Mivel jó eszű gyerek volt, pillanatok alatt megoldotta a feladatokat,
mérleget készített, ismerte a számvitelt.
Boldogan éltek - mint a mesében - úgy két évig.
És akkor következett egy újabb krakk. Gábor bele szeretett Klárikába, de halálosan. Folyton körülötte sündörgött, csókot akart lopni, folyton fűzte az asszonyt, hogy hagyja el a férjét és legyenek ők egy pár. Klárikának tetszett, hogy Gábor felfigyelt rá, legyezgette a hiúságát, hogy intelligensen, kedvesen, szeretettel beszélt vele, udvarolt neki, dicsérte a szemét, a száját, a domboró kis mellecskéket, néha-néha meg is simogatta, és Klárika nem ellenkezett. Lelkiismerete ugyan néha gyötörte, de gyötörte a vágy is, hogy Gáboré legyen.
Egy kis időre Barnabásnak Bécsbe kellett utaznia, új alkatrészeket kellett megrendelnie, három napra elutazott. Szabad volt a terep a szerelmesek előtt, és meg is történt már az első este a dolog, amikor egyedül maradtak. Gábort elkerülte a szerelem amíg az utcán csámborgott, már az idejét sem tudta, hogy mikor volt utoljára a feleségével testileg. Fűtötte a vágy, ölelte, csókolta Klárikát, leheletnyi finoman gombolta kis a blúzát, melltartóját érzéki pontossággal fejtette le kebleiről. Klára mélyeket sóhajtott, egész lényét átjárta a kéj. Gábor nagyon ismerte a női testet, tudta, hogy hogyan, meddig lehet fokozni, elnyújtani az együttlétet, hogy a nő teljes mértékben kielégüljön. Óvatosan hatolt bele, amikor eljött az ideje. Gyönyörű perceket éltek át együtt, együtt jutottak a csúcsra, ezt Klárika apró sikolyai jelezték Gábor felé. Amikor mindketten megpihentek, Klráinak könnyes volt a szeme.
- Most miért sírsz kedvesem? Magadat siratod, Őt, vagy mindhármunkat? - és apró csókot lehet volna Klári melleire, de a nő felpattant a díványról, magára kapkodta ruháit és eltűnt a férfi szemei elől. A keresésére indult és megtalálta a kertjükben a rózsái között. Sírt, vigasztalhatatlanul. Gábort is emésztette a bűntudat. Te jó ég, vén fejemmel hogyan veszthettem így el az eszemet, mi lesz ezután? - így gondolkodott magában. Rettenetesen szégyellte magát, hogy tudott ilyen gyenge barom lenni, és a feleségére gondolt. Nem szabad megtudnia Barnabásnak, hogy mi történt.
Hiszen milyen ember vagyok én? Ugyanazt a fájdalmat kell majd átélnie a testvéremnek - ha megtudja - mint amit én éltem át. Nem, nem szabad megtudnia, el kell, hogy menjek innen.
Másnap haza jött Barnabás, kitörő örömmel üdvözölte mindkettőjüket, Gábor már összecsomagolva két nagy bőröndben a ruháival várta Barnabást.
- Mi van öcskös, Te meg hová készülsz? - mondta meglepődve először Klárikára, majd testvérére nézve.
- Úgy döntöttem kedves bátyám, ideje, hogy új életet kezdjek, hiszen nem élhetek itt örökké a nyakatokon, nincs magánéletetek tőlem, nagyon köszönöm amit értem tettél, de el kell, hogy menjek.- válaszolta Gábor.
Különösképpen nem tartóztatta testvérét, ha menni akar, hát hadd menjen, Gábornak már volt pénze, állást is szerzett magának, hiszen könyvelni tudott, mérlegképes könyvelő volt, volt lehetősége ezernyi, hogy jó főkönyvelői állást szerezzen. Így is tett. Klárika soha nem mondta el férjének, hogy mi történt addig, amíg férje távol volt. Eltelt egy pár hét, Klárika is összeszedte magát, elmúlt a nagy szerelem, vidám volt, amikor megcsörrent a telefon.
- Halló, jó napot kívánok, én a Kovács Barnabást keresem, Ön a titkárnője? - mondta egy kellemes női hang. (Ugyan ki lehet ez, gondolta Klári, eldöntötte, hogy belemegy a játékba, ő lesz a titkárnő, mert most már roppant kíváncsi volt, hogy kihez tartozik ez a csábos női hang)
- Igen, én vagyok a titkárnő, hagyjon üzenetet és átadom a főnöknek.- mondta Klrái hazudva.
- Legyen szíves átadni a következő üzenetet:
Holnap este érkezem Bécsből a gyermekünkkel, várjon engem a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren este 21.oo-kor. De pontos legyen, mert tudja nagyon jól, hogy 2 éves gyermekünk nagyon fáradt lesz, már aludni fog és gyorsan meg kell érkeznünk a Gellért Szállóba, ahol lefoglalta a lakosztályt addig amíg a házunk átalakítása megtörténik. Köszönöm kedves,millió puszit küldök Önnek, örülök, hogy "megismerhettem"... Halló, halló, itt van még? Válaszoljon kérem, vette az üzenetemet?
Klárika ereiben megfagyott a vér, szédült, nem kapott levegőt, azt hitte, hogy nyomban elájul, kiesett kezéből a telefon, válaszolni már nem tudott. Elvánszorgott a bárszekrényhez, töltött magának egy nagy adag konyakot, és még egyet, már nem is emlékszik, hogy mennyit, amikor feltárcsázta Gábor számát. Elcsukló hangon annyit mondott, hogy "gyere értem azonnal, egy percig sem élek tovább Barnabással." |
|
|
- június 04 2012 18:21:27
Évám!
Ezt aztán jól összehoztad!
Sok kérdést hagytál hátra.
1./ Miért kell azért egy férfinek lezülleni, mert megcsalta a felesége?
2./ Miért nem keresett más nőt és miért a sógornőjére vetett szemet!
3./ A testvér évekig nem érdeklődött testvére iránt, nem tudta, hogy hajléktalan lett? Előbb kellett volna segítenie.
4./ Az a megoldás, hogy Klárika amikor megtudja, hogy férje szeretőt tart és gyereke is van egy másik nőtől, ő is hirtelen felhívja a titkolt szerelmét.
Kíváncsi lettem volna, hogy mi történt volna a két testvér között, ha előbb tudja meg Barnabás, hogy a felesége megcsalta. Vagy amit nem tudunk az nem fáj? "Ügyes" párok úgy csalják meg egymást, hogy az sohasem derül ki. A "buta" hűtlen oda megy párjához és őszintén bevallja a csalást? De ez a valóságban is nagyon elképzelhető. Rendkívül fordulatos és izgalmas a történeted. Lélegzetvisszafojtva olvastam.
Szeretettel: Marika  |
- június 04 2012 19:21:30
Kedves Marika!
A feltett kérdéseidre - melyeket direkt hagytam nyitva - majd megpróbálok válaszolni, vagy nem, ha a képzeletem tovább szárnyal.
De lehet, hogy azt majd egy következő történetben. Direkt módon írtam direkt nem varikásra, hiszen egy párszor már megkaptam, hogy olyan varikás a történetem, minden jó, ha a vége jó.
Tulajdonképpen azért tettem bele csavarokat, mert vannak ilyen élethelyzetek, de én inkább mindig - pozitív életszemléletemből kifolyólag - a szép és jó utat választom, nem szeretem a göröngyöket. De attól még azok léteznek! Már hogyne, ebben a történetben is van sok göröngy - kérdéseid - melyekre nem kaptál megfelelő választ. És az összes többi pedig a történetben.
De lehet, hogy válaszolok mindegyikre az én értékrendem, megítélésem szerint, illetve fantáziám alapján:
L./ Ez a férfi nagyon csodálta és szerette a feleségét, egy világ omlott össze benne, amikor megtudta a megcsalást. De ugyanakkor ez a férfi gyenge volt, az italba menekült. Mérhetetlen csalódását alkoholba fojtotta. Miért, van ilyen, nem? Én úgy olvastam, hogy van.
2. /Azért nem keresett más nőt, mert nem olyan tipus volt, ő nem tudta összeegyeztetni elveivel azt a tényt, hogy "ha te megcsaltál én is megcsallak és akkor kvittek vagyunk." Nem, ez az ember az italhoz menekült. A sógornőjére már később vetett szemet, amikor egy kissé "talpra" állt a testvére által. Nem akarta ő ezt a kapcsolatot, az agya tiltakozott egy darabig, de a vágyak...ezáltal talán egy kis szerelem is belejátszott, hiszen Klári azért valljuk be őszintén egy kicsi vevő volt a kapcsolatra. Az más kérdés, hogy utána lelkiismeretfurdalása volt és bűntudata. De akkor perpillanat nála is a vágyak domináltak, a szép szavak - lehet, hogy a férje nem tudott olyan szépen suttogni felesége fülébe, mert mint később kiderül, neki ott volt a bécsi szerető idestova két éve - melyet Gábortól megkapott. Miért, ilyen is van, vagy nincs? No mindegy, képzeletemben van!
3. A két testvér élete úgy alakult, hogy nem keresték egymással a kapcsolatot, mindenki élte a saját kis életét, miért ilyen is van, nem? Én ismerek ilyen testvéreket! Vagy ez is lehet a képzeletem szüleménye? Hát legyen!
4./ Klárika nagyon megdöbbent amikor megtudta a másik nőtől, hogy ő a vetélytárs, a szerető - akitől gyermek is van - ugyanis köztudott, hogy nekik kettőjüknek nem lehetett gyerekük, hogy miért az nem lényeges, de azért egy kicsit minden nő vágyik gyermekre, hiszen az anyai ösztönök dolgoznak. Na már most, amikor még ez a hír is fejbe kólintotta, nyilván vigaszra várt, és vajon kinek telefonálhatott volna kétségbeesésében? Mondjuk akárkinek, de ő úgy döntött, hogy Gábornak telefonál. Az ember kétségbeesésében elkövethet életre szóló hibákat, hibát, hibára halmozva.
Barnabásnak nem lett volna erkölcsi alapja megregulázni a testvérét, hiszen ő két éve tartó kapcsolatban élt egy másik nővel, akitől gyermeke is született. Meg én úgy gondolom, hogy Barnabás már kezdett kiszeretni feleségéből - talán a gyermektelenség miatt?!, a fene tudja - és lehet, hogy nem érintette volna mélységesen az, hogy "összejöttek" a háta mögött.
Miért, ilyen is van nem? Fikcióként elmegy!
Összességében én úgy gondolom, hogy az életben bármi megtörténhet! Vezethet alkoholizmushoz egy olyan társaság, olyan beosztás, olyan munkakör, ahol "inni kell, ha meghalunk is", mert különben oda a presztizsünk, kiközösítés, egyebek. (Gondolom én)
Vezethet alkoholizmushoz a gyengeség, egy nem várt esemény miatti összeroppanás, hiszen az emberek nem egyfomák. Van aki nem tudja elviselni másképp további életét.
Ugyanakkor - én úgy gondolom - vezethet megcsaláshoz egy kiábrándulás, kiszeret egyik fél a másikból, mert "minden asszony életében jön egy pillanat, úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad, a férjében minden áron csak hibát keres, jön egy másik, ki szebben mondja azt, hogy szeress", mert ilyen is elképzelhető, de csak akkor ha az a házasság már egyébként is kissé romokban hever valamilyen oknál fogva. Barnabásnál és Klárikánál lehet a kiváltó ok a gyermektelenség. Megannyi válasz lehet a kérdéseidre Marikám, én úgy gondolom, hogy ez most nem egy varikás történet volt, mert nem kerestem igazi mentségeket, csak most a a válaszomban. Mert azért majd egyszer megírom ezt a történetet másképp is, amelyre majd azt írjátok, hogy na ne, ez elképzelhetetlen, ilyen nyincs csak a mesében. Az élet egészen másképp fest. Az élet produkál megdöbbentő eseményeket, mely egy kívülálló számára lehet csak megdöbbentő, mert én mindig azt mondom, hogy amit nem éltem át, nincs reális alapom arról véleményt mondani. De ha bekukkantok ezeknek az embereknek az életébe képzeletemben, meg tudom ítélni úgy egy kicsit halványan - át tudom élni képzeletemben -, hogy mi is történik, mi a motiváció.
Kedves Barátnőm!
Remélem, hogy kielégítő választ adtam kérdéseidre, de ha nem, akkor folytatom.
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél, mint mindig.
Nagyon vártalak egyébként, mert roppant kíváncsi voltam a véleményedre és a kérdéseidre, mert azt gondoltam, hogy lesznek.
Baráti öleléssel és szeretettel: Évi. |
- június 04 2012 19:48:26
Kedves Évi!
Azt szeretem Benned, hogy rögtön veszed a lapot!
Remekül megfeleltél az amúgy nem Neked, hanem magamnak megfogalmazott kérdésekre.
Ezzel a válaszoddal egy igen jól sikerült értekezés született a fenti témáról.
Milyen könnyű bölcsnek lenni és hideg fejjel gondolkodni amikor már lehiggad az ember és nincs kitéve a szerelmi csábításnak, a hirtelen feltörő vágyaknak.
Igazán tetszett a válaszod!
Szeretettel: Marika |
- június 04 2012 20:15:51
Kedves Marikám, nagyon szépen köszönöm, hogy "visszanéztél", és roppant örülök annak, hogy ilyen válaszokra számítottál.
No igen, milyen könnyű bölcsnek lenni, ha nem rólam van szó.
Azért szeretek veled értekezni, beszélgetni, mert lehet. És én úgy gondolom - most nem azért, hogy magamat dicsérjem, tudod, hogy ez távol áll tőlem, mert én ha lehet inkább degradálom magam -, hogy azok a jó írások amik újabb gondolatokat ébresztenek és hozzá lehet szólni a témához. Vagyunk itt egy páran a próza rovatban akik jól írnak, mert lehet beszélni róla. Amelyik írás csak annyit vált ki az olvasóból, hogy "tetszett, gratulálok és csá" azokat nem szeretem. Ha nincs véleményem, akkor nem nyerte el a tetszésemet, ha nem tudom megvitatni akkor inkább elvetem a hozzászólásomat.
No jó, nem pofázok már többet, mert megunod, vagy megunják a kedves olvasók.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad pálcát törni senki felett, mert nem ismerjük a motivációt, mit miért tesz a másik ember különböző szituációkban.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Egyébként megfogadtam a tanácsodat, lehet írni úgy is és akkor is, ha az ember nem rendelkezik roppant nagy műveltséggel, mert az ilyen témákról bárki tud írni, nem kell hozzá diploma csak élettapasztalat és nyitott szem és fül és odafigyelés a másikra, az emberekre. |
- június 05 2012 06:52:42
Kedves Évike!
Én is nagy figyedlemmel olvastam ezt a történetet, ami lehet kitalált, de meg is történhetett.
Én is feltettem magamnak a kérdést, hogy "A testvér évekig nem érdeklődött testvére iránt, nem tudta, hogy hajléktalan lett? Előbb kellett volna segítenie".
Bár az is lehet, hogyha előbb egymásra találnak, előbb megtörténik a megcsalás is.
Maria kérdéseire adott válaszaidat én is készséggel elfogadom.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 05 2012 07:11:34
Kedves Zsuzsika!
Végtelenül örülök, hogy itt vagy, már nagyon hiányoltalak. Hiszen Veled is nagyon szeretek "beszélgetni", mert Veled is lehet.
Én ismerek olyan családot, ahol a testvérek nem hogy nem érdeklődnek egymás iránt miután már mindkettőnek családja van, hanem valamilyen okból kifolyólag összekülönböztek és nem is tartják a kapcsolatot. És ez nem fantázia. De itt nem erről volt szó, egyszerűen más miliőben éltek, ezt a történetet lehetne fokozni olyanképpen is, hogy mivel Gábor iskolai végzettségéből kifolyólag esetleg "lenézte" a csupán "csak" utószerelő testvérét - miért, ilyen is elképzelhető - eleve más közegben mozogtak. Vagy az is elképzelhető, hogy a sógornők ki nem állhatták egymást, mert ilyen is van, milliónyi variáció lehetne még ezt a töténetet újra írni.
És nem is kellene különösebb fantázia hozzá, hiszen az élet produkálja a történeteket, csak meg kell írni.
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet és örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Évi. |
- június 05 2012 20:18:48
Kedves Évike!
Sajnos, rátapintottál a lényegre, amikor azt írod, hogy "...valamilyen okból kifolyólag összekülönböztek és nem is tartják a kapcsolatot"! Nálunk sem kell ezért a "szomszédba menni". De erről nem szeretnék bővebben írni. Én nagyon is megértem az ilyen helyzeteket.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 06 2012 04:40:15
Kedves Zsuzsikám!
Tudtam, hogy vissza fogsz térni, mert valamelyik prózádban, vagy hozzám szólásodban - már nem emlékszem - utaltál erre a tényre.
Erre én azt szoktam mondani, hogy az ember a barátaid megválogathatja, de a testvért "oda teszik" a szülők mellé, ha akarja, ha nem. És nem biztos, hogy kibékíthető lesz az ellentét, harag közöttük, ha összekülönböznek. Megértem, ha erről nem szeretnél bővebben írni, hiszen ez maximálisan magánszféra.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.
Mindig szeretettel várlak!
Évi. |
- június 09 2012 05:48:01
Kedves Külső Olvaóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy a számláló ismét túllépte a 4oo-as "határt", melyet Nektek (is) köszönhetek.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
