|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Haláláig tanított.
Megkésett pedagógusnapi emlékezés Bozsó Imre tanító Bácsira.
- Köszönöm Kedves Imre Bátyám, az egész tantestület nevében sok évtizedes munkáját! Kívánok nyugalmas nyugdíjas éveket, pihenést és egészséget!
Ezekkel a szavakkal búcsúztatta az iskola igazgató Imre Bácsit az öreg tanítót.
- Fogadja szeretettel a tantestület szerény ajándékát.
Ezzel a szavakkal nyújtotta át a csomagot, egy faliórát.
Imre bácsi még-egyszer végigment a folyosókon, megnézte a falon függő tablóképeket, ahol láthatta, hogyan is öregedett arca, az elmúlt negyven év alatt.
Huszonöt évesen került az általános iskolába, mint kezdő pedagógus és most innen is megy nyugdíjba.
Hazaérve kicsomagolta az ajándékot.
- De szép ez az óra! Hogyan értelmezzem? Talán figyelmeztetni akartak a kollégák, hogy lejárt az én időm?
- Minek ez nekem? Már nem kell korán kelnem, nem mindegy hány óra van? Nincs családom, nincs gyerekem agglegény maradtam. A barátaim itt hagytak magamra, ott fekszenek a városszéli temetőben.
- Jó napot Imre Bácsi! - köszöntötte az öreg tanítóját egy negyven év körüli férfi a fő utcán.
- Jó napot, köszönt vissza kalapját kissé megemelve az öreg-úr.
- Nem ismer meg? Én vagyok B.Ádám a negyedik á-ból 1966-os év!
- Na várjál csak fiam? A hátsó padban ültél a középső sorban, Igen te kis huncut, már emlékszem rád.
Te voltál aki a töltőceruzádból a fúvócsövet készítetted és lövöldözted a társaidat.
Ádám szemlesütve mondja: - Hát igen én vagyok!
Még beszélgettek egy darabig. A nyugdíjazásról, hogy Ádámnak két fia van tizenkettő és tizennégy évesek, hogy ugyanolyan kis huncutságokat csinálnak, mint annak-idején ő.
A beszélgetés végén Ádám meghívta az idős tanítót vasárnapra a családjához ebédre.
Imre bácsi nagyon örült a meghívásnak, mert igen magányos volt. Főzni nem tudott, hét közben az iskolai menzán étkezett, hétvégeken pedig a törzshelyén a "Paprika" vendéglőben.
Egy órakor becsengetett Ádám belvárosi lakásába a kis öreg.
A feleségnek kézcsókkal bemutatkozott. A fiukat a fejükre nyomott kis "barackkal" üdvözölte.
A nagyon finom ebéd után a szoba sarkában a fotelben folytatta a beszélgetést a házaspárral, a fiuk a szobájukba mentek.
- Imre bácsi mit szólna hozzá, mivel már nyugdíjas, taníthatná a fiukat, mert őszintén mondva nem valami fényes bizonyítvánnyal dicsekedhetnek. A nagyobbik fiam, Ádámka pályaválasztás előtt áll, jól jönne neki egy pár külön-óra. Az óradíjról is megállapodnánk.
- Fiam, nem kérek én pénzt ezért. Ha egy párszor meghívtok ebédre az igen jól esne.
Ebben maradva köszöntek el egymástól.
A fiuk hallották, a tanító bácsival folytatott beszélgetést és nagyon nem tetszett nekik a dolog.
- Apa mit képzel, majd ez a vén trotty fog bennünket egrecírozni? - háborgott Ádámka.
- Tudod mit Öcsi, én ezt megoldom egy pár nap alatt kiutálom innen ezt az Imre-bát.
Imre bácsi a hóna alatt néhány könyvet tartva csöngetett be a B.Ádám lakásba.
- Anya! csöngettek kiabált Ádámka.
Ajtót nyitott, majd bekísérte a fiuk szobájába a tanítót és elköszönt, mert el kellett mennie.
- Nem adhatom fel! Ezek a gyerekek szemtelenek, pimaszak. Látom nem tetszik nekik a jelenlétem, nem szeretnek tanulni.
- Mit is tegyek, mivel kelthetném fel az érdeklődésüket? Azt már tudom, hogy nagyon szeretnek focizni.
- Pénteken a szokástól eltérően csengetett be a öreg-úr B.Ádám lakásába.
A feleség nyitott ajtót.
- Mi járatban Imre bácsi!
- Ne haragudjanak a zavarásért, de szeretném holnap a fiukat elvinni egy futball- meccsre, itt vannak a jegyek, örülnék ha elengednék őket.
- Ádám gyere csak!
Az ajtóban még megbeszélték az éppen hazaérkező fiukkal a programot, akik miután meg-tudták, hogy egy rangadóról lenne szó, örömükben ujjongtak.
Tanulásról egy darabig szó sem esett. A vasárnapi ebédeken már nélkülözhetetlen vendég lett Imre bácsi.
A fiuk főleg irodalomból, történelemből és földrajból gyengélkedtek.
A tanító bácsi történetei nagyon érdekesek voltak.
- Ne gondoljátok fiuk, hogy ez a Petőfi olyan jó gyerek volt. Sokkal nagyobb huncutságokat csinált mint ti.
Nem szeretett iskolába járni. Eltanácsolták az iskolából.
- Színes filmbe illő utazás volt a történelem, hajó utakon közelítettek meg földrészeket.
Mindig maradt egy-egy feszültség teli befejezetlen történet másnapra. A fiuk már alig várták a folytatást Amudsen déli sarki expedíciójáról. Lindberg repülőútjáról. Exupieri kis hercegéről.
- Apu. Anyu! Nézzétek a jegyeimet lobogtatta az év-végi bizonyítványát Öcsi!
- Hát ennek nagyon örülök. Holnap megmutatjuk Imre bácsinak is.
Elérkezett a vasárnap, már két óra is elmúlt, nem jött az idős tanító.
- Ádám én felhívom az öreget! Mindig pontos, nem tudom miért nem jön?Azt sem tudjuk, hogy hol lakik.
A telefon Imre bácsi lakásában csak csörgött, nem vette fel senki.
Három nap múlva egy rendőr csengetett be B.Ádámékhoz.
- Jó napot kívánok!
Az Önök címe volt csak bejegyezve Bozsó Imre noteszébe, a többi cím pirossal áthúzva. Nem tudtuk kit értesítsünk. A postásnak nyitott ajtót a bácsi, amikor a melléhez kapott és összeesett. A kiérkező mentők csak a halált tudták megállapítani.
Gondolom Önök talán a rokonai?
- Igen! Mi voltunk Neki már csak! |
|
|
- június 05 2012 12:02:09
Kedves Marika!
Ez a történet annyira szép és megható és nagyon jól van megírva, hogy könnyeket csalt a szemembe. Igen, ilyen egy jó pedagógus.
Először is rögtön tudta, hogy hogyan "szelídítse " meg a fiúkat, hogyan szerettesse meg velük a tanulást. Mindazonáltal úgy magyarázott, hisz szinte a fiúk lelki szemei előtt valósággá változott a tananyag. Én úgy gondolom, hogy történelmet nem is lehet másképp tanítani, csak ha szívvel-lélekkel érdekfeszítően magyaráz a pedagógus, mert az az igazi. Az biztos, hogy a diák azt nem felejte el amíg él. Így, ilyen módszerrel kell megszerettetni a nebulókkal a "nemszeretem" tantárgyakat.
Mindig azt vallom, hogy egy tanártól nagyon sok függ, hogy milyen érdemjegyet kap a diák, mennyire tudja "elmagyarázni, érdekessé tenni a tananyagot. És Imre bácsi ilyen volt.
Drága Marikám, nagyon jó volt olvasni ezt a történetet, már csak azért is mert úgy írtad meg, ahogy kell, no meg azért is mert nagyon szeretem az ilyen történeteket melyek pedagógusokról szólnak.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Évi.  |
- június 05 2012 13:49:57
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy elolvastad az általam is ismert és becsült Imre Bácsi történetét.
Szeretettel: Marika |
- június 05 2012 20:04:44
Kedves Mária!
Meghatóan szép történetet olvashattam. Én is osztom Varika (Évike) véleményét, hogy a tanártól nagyon sok függ. A jó tanárnak nem mindegy, hogy a tanuló milyen érdemjegyet szerez, mindent megtesz, hogy még a lassubb felfogású diák is megértse a tanultakat.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- június 06 2012 15:34:30
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy te is leírtad a véleményedet!
Szeretettel üdvözöllek: Maria |
- június 07 2012 10:55:03
Gyönyörű történet, kedves Dellamama!
Szeretettel:
Primerose |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
