|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Az indulás előtti és közbeni nehézségek, akadályokról szól.
INDULÁS A LEGELSŐ KÜLFÖLDI SZEREPLÉSRE
1963. december
Húgom ekkor már két hónapja Szarajevóban dolgozott, s közben elintézte az én szerződtetésemet is. Leveleztünk egymással – telefon még nem volt, de pénzünk sem lett volna rá -, megegyeztünk, hogy a hónap végén ő vonattal jön a jugoszláv-magyar határhoz, ahol én őt már a túloldalon várom az ő itthon hagyott kék Mercedesében.
Ahogy következett az indulás ideje, úgy szaporodtak az akadályok, problémák – ahogy az lenni szokott -.
A kocsit üzemképes állapotba kellett hozni, de csak kitolni tudtuk a garázsból, a hideg beálltával elfagytak a csövek benne, pénz nem volt fagyállóra. Megcsináltatni, de azonnal!
A közelben lévő gépállomásra fordultunk segítségért. Hajlandónak mutatkoztak. Jött egy traktor és elvontatták többek ”gyönyörűségére”. Le nem írható idegesség zajlott le bennem, hisz a számok betanulása, kosztümök elkészítése, zenei anyag összeállítása, hangszerelés, minden az utolsó pillanatig tart és akkor még a kocsi is. Indulásra minden elkészült. Irány a határ!
Máig sem felejtettem el: fagyos, hideg téli nap volt, sok hóval. A húgom kék Mercedesével mentünk a határig, a férjem vezetett, mivel nekem nem volt jogosítványom. A határon búcsúzás, majd átültem a kocsi volánjához, innen ugyanis nekem kellett valamiképpen átjuttatnom a kocsit odaátra. Leírhatatlan mutatványba kezdtem. A feladat látszólag egyszerűnek tűnt: átvezetni a magyar sorompón, megállni a jugoszláv sorompónál, aztán túljutni rajta. Csakhogy én nem tudtam vezetni, amit magyaráztak, azt is elfelejtettem. Segítségem nem volt, viszont annál nagyobb létszámú nézőközönség leste a „fellépésemet”.
Rémisztő dolgokat produkáltam, de végül a szegény autót nagy bakugrásokkal átirányítottam a határon. A fogadtatás nem maradt el, akik ott voltak, döbbenettel nézték, hogy a sorompó épen marad-e, de szerencsére időben felhúzták. Ott félre álltam, útlevélnézés, és többszöri kísérletre sem értettük meg egymást. Ők nem tudtak magyarul, én pedig szerbül nem, így kénytelen voltam kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy a húgom jön értem, Szarajevóból utazik ide, őt várom. Már sötét este volt, ki kell bírni az éjszakát. Nehezítette a helyzetemet, hogy a dermesztő hidegben, - fagyálló híján – óránként járatnom kellett a motort. Reggelre teljesen belefáradtam az izgalomba, elaludni sem mertem, de a remény nem hagyott el: jönnie kell a húgomnak…
És tényleg jött. Már jócskán kivilágosodott, amikor a nagy hómezőn ő közeledett. Mint kiderült, a vonat nem hozta el a határig, csak a hét-nyolc kilométerre lévő falucskáig, s húgom onnan gyalogosan tette meg az utat, hogy találkozzunk.
Mindketten kimerülve a fáradtságtól elfoglaltuk helyünket a kocsiban és elindultunk Belgrád felé az első közös fellépésre.
Itt be is fejezhetném, de pár mondat még ide kívánkozik: Nem voltunk sokáig Jugoszláviában, háromnegyed év. Belgrád, Zágráb, Bled, Ljubljana, itt egy olasz impresszárió meglátott bennünket és szerződést kínál Triesztbe. Elfogadtuk. Vizum-kérés és munka-engedély intézése alatt a tenger-partra,Piránba szólt a szerződésünk, ahol háromszor prolongáltak egy-egy hónapot. Csodálatos nyaralásunk volt, meghívtuk a családot is. Férjem, kisfiam és Anyánk is ott voltak velünk.
Azután irány Olaszország, életünk újabb állomása felé.
/Sister's Farkas néven 10 éven át jártuk Nyugat-Európa városainak színpadjait, akrobatikus, táncos produkcióinkkal./
|
|
|
- június 11 2012 19:29:50
Kedves Viola!
Ismét egy érdekes úti-beszámoló részese lehettem.
Gratulálok a színpadi sikereidhez!
Nagyon tetszett az írásod!
Szerető üdvözlettel: Maria  |
- június 12 2012 10:03:19
Kedves Viola!
Igaz, hogy én már ismerem életrajzodat és nagyon sok szép igaz történetedet olvastam, de szóról-szóra most is végigolvastam, hiszen nem lehet elégszer felidézni a régi szép (néha kellemetlen) eseményeket. De mindig megjegyzem, hogy voltak azért nagyon szép napjaid (napjaitok) is! Erre emlékezz!
Bár tudom, hogy a szép percek hamar elillannak, a nehezeken pedig nehéz magunkat túltenni!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- június 12 2012 10:43:48
Kedves Maria!
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál. Örülök, hogy tetszett is, bár visszagondolva, nem volt könnyű élet.
Kedves Zsuzsanna!
Díjazom a kedvességed és fáradozásod az újra olvasással. Emlékeztetsz, hogy gondoljak a szép napokra. Igazad van, csak egyre nehezebb, amikor az idő múlását érezzük.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola  |
- június 12 2012 20:12:57
Kedves Viola!
Most is (és Téged is) csak azzal tudlak vígasztalni, hogy ha fiatalon nem halunk meg, akkor mindannyian megöregszünk és az idős korral járó gondokat, bajokat egyikőnk sem fogja elkerülni.
A Jóisten tudja, hogy mit miért tesz, akit sokáig életben hagy, annak még van küldetése a Földön, így Neked is. Azt akarja, hogy a sok "munkás" évtized után legyen idő a pihenésre is, használd ki, amennyire tudod!
Szeretettel ölellek: Zsuzsa
|
- június 13 2012 13:25:29
Kedves Viola!
Biztosan nehéz évek voltak - ma már gyönyörű, örök emlékek.
Szeretettel olvastalak. Szomorúfűz |
- február 17 2014 19:34:18
Átéltem amit írtál. Kalandban nekem is volt részem, de kit érdekel már. Csak emlék, amelytôl gazdagabbnak érzem magam...
üdvözlettel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
