|
Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_V
A gondtalannak tűnő élet mögött rejtőző kegyetlen valóság
Gabi fáradtan, az előző napi hosszúra nyúlt fotózástól elgyötörten ébredt. Szeretett
volna még pihenni, idejét sem tudta, mikor aludta ki magát utoljára. Munkája azonban szoros napirendet diktált, lazításra csak ritkán akadt alkalma.
Egy szerencsés véletlennek köszönhette, hogy egy nemzetközi divatcég menedzsere felfigyelt különös szépségére. Egy átlagos kisváros átlagos kávézójában pincérként dolgozott, amikor egy jó megjelenésű, láthatóan roppant gazdag fiatal férfi tért be a kávézóba. Eltévedt, csupán útbaigazításra lett volna szüksége, ennél azonban jóval többet kapott. Egy olyan különleges adottságokkal megáldott modellt, akihez hasonló korábban soha nem szerepelt a divat világában. Gabi gondolkodás nélkül mondott igent, amikor a férfi próbafotózásra hívta. A többi pedig már történelem. A fotózás olyannyira jól sikerült, hogy alig fél éven belül már szinte minden nagyobb divatcég őt akarta. Véget nem érő divatbemutatók, címlapfotózások, ruhapróbák, interjúk, sajtótájékoztatók. Élvezte a hirtelen jött sikert, az ölébe hullott milliókat és a fényűző életet. Kezdetben természetesnek tartotta a méregdrága tervezői ruhadarabokat, a tökéletes sminket, a gyönyörű frizurát...a teljes nőiességet. Sok millió nő álmát élte, őt azonban időnként kétségek gyötörték.
Vágyott az egyedüllétre, de még inkább egy olyan társra, aki nem a felkapott, különleges modellt látja benne, hanem a szerethető embert. Sok férfival akadt dolga élete során, ám kezdte belátni, nem ez a számára kijelölt út. A férfiak kezdeti lelkesedése és rajongása hamar elszállt, helyét átadva előbb a csodálkozásnak, majd a tartózkodásnak, végül pedig a gúny, az elutasítás és a szűnni nem akaró szánakozás jutott osztályrészéül. Mindeddig nem akadt senki, aki megdöbbentő külseje mögött meglátta volna a lelket, aki egyenlő félként tekintett volna rá, nem pedig sehová nem tartozó különcként. A hatalmas felhajtás, amely övezte mindennapjait, lassan fojtogató kalitkává alakult, melyből nincs menekvés. Ott feküdt a vakító rivaldafények bénító kereszttüzében, megbéklyózva, cselekvésre képtelenül. Körülötte megannyi arc nélküli árnyalak suhant, akik ujjal mutogattak rá, suttogásuk betöltötte a csendet, akiknek minden egyes gúnyos kacaja egy újabb lökés volt a szakadék széle felé. Karjait riadtan arca elé emelte, és titkon visszasírta régi életét, amelyben névtelenül bár, de boldogan élt.
Ahol hűséges és szerető felesége minden egyes munkában töltött fárasztó nap után mosolyogva fogadta, és aki kizárt életükből mindent ami rossz, mindent, ami bántó, mindent ami fájdalmat okozhatott. Csodálatos nő volt, megértő, odaadó és örökké optimista. Ő jelentette számára a békességet és a boldog, normális élet reményét. Az ölébe pottyant meseszerű élet azonban elvakította, elfeledtette vele azt az egyetlen embert, aki valaha őszintén szerette őt. Eldobta magától, és tudtán kívül a feledés és elmúlás feneketlen mélységébe taszította. Emlékét egy apró sírfelirat őrzi csupán, mely előtt most egy megtört, reményvesztett férfi fekszik. A férfi, aki minden nő álmát élte, a férfi, aki szebb minden valaha élt nőnél. Gábor, az androgün modell.
|
|
|
- június 19 2012 18:09:00
Kedves Petra!
Szeretettel olvastam megható történetedet.
A siker a pompa elvakít. A boldogság sokszor lent van az egyszerű hétköznapi emberek körében.
Gratulálok, tetszett az írás, gördülékenyen fogalmaztál.
Dellamama |
- június 19 2012 18:35:32
Kedves Petra!
Gratulálok! Tetszett az írásod.
"Sehová nem tartozó különc", talán azért mert androgün? Lehet.
Tanulságos történet főleg a mai világban.
Szeretettel olvastalak:
Évi. |
- június 22 2012 19:50:37
Kedves Petra!
Megható történetedet szeretettel olvastam: Szomorúfűz |
- június 27 2012 15:00:29
Köszönöm szépen mindhármótoknak a hozzászólást, dicséretet! Örülök, hogy tetszett a történet! |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd, Virág napja van. Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|