|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Emlékszel, kedvesem?
Középkorú, mondhatnám úgy is, hogy idősödő házaspár ül a teraszon. Rohadt meleg van, árnyékban is 38 C fok, és még bírják! Hogyne bírnák, hiszen még csak 5o.., 6o.. valahány (a fene sem tudja már ebben a hőségben) évesek és jól karban vannak tartva. Miért, nem lehetnek? Dehogynem!
Dühöng, kitört a vakáció. A tehetősebbek elmentek nyaralni a tengerpartra, mindegy melyikre, oda! A kicsit tehetősebbek belföldön kerestek nyaralási lehetőséget, mondjuk a Balaton partján, a Velencei-tónál, vagy bárhol szép kicsiny hazánkban, hiszen nagyon sok szép tájaink vannak, amit érdemes megnézni.
A prózámban szereplő házaspár - nyugdíjasok- nekik csak a terasz jutott. Nem baj, ők itt is nagyon jól érzik magukat és egymást is érezték valamikor hajdanán. De az már rég volt. Vagy mégsem? A fene sem emlékszik már rá, hiszen a cavinton elhagyása nem mindig célravezető.
Kedes, idős házaspár, látszik rajtuk, hogy jobb időkhöz szoktak, de most ez jutott nekik. Nincs apelláta.
- Kedvesem, én most úgy szeretnék Veled - no nem azt, ne hülyéskedj, az én koromban, meg az én tehetségemmel, most nem, nem és nem, majd később - táncolni, mondja Ákos a feleségének.
- Óh, drága szívem, tudod, hogy fájnak a lábaim, a visszeres görcsök is gyötörnek, de egye fene, kapcsold be a zenegépet! (lemezjátszót).
Etelka és Ákos szépen, lassan, ütemesen táncoltak, szívük egyszerre dobbant, nosztalgiáztak. Arra gondoltak, hogy milyen szép is volt az életük, és milyen kár, hogy ilyen hamar megöregedtek. Arra lettek figyelmesek, hogy a zenegép elhallgatott. Vajon mitől, illetve kitől?
- Szia nagymama és nagypapa! Ugye nem gondoljátok, hogy ezt a számot fogjátok hallgatni egész este?- kérdezte az unoka, akit körülbelül 5 éve nem is láttak.
- Szia Péterkém! Mondd, te vagy az? Tényleg te vagy az kisfiam, de megnőttél! A szüleid is itt vannak veled? - kérdezte Etelka elsőszülött unokájától.
- Nem, nagyi, az őseim a tengerparton nyaralnak édes kettesben, én is mentem volna velük, de mivel nem lett kitűnő a bizonyítványom - ez volt a feltétel - nem vittek magukkal, mondván ez a büntetésem. Azt mondták jöjjek hozzátok, hiszen egy család vagyunk.
No igen, egy család vagyunk, gondolkodott Etelka, aki nagyon régen találkozott egyszem lányával és családjával. De ez a gyerek nem tehet semmiről.
- Gyere Péterkém, mesélj, mi újság van nálatok?- kérdezte Etelka kedvesen. Közben arra gondolt, hogy mennyit változott ez a gyermek, hiszen 5 éve nem látta, már kész fiatalember. Ráadásul milyen szép. Teljes mértékben olyan mint a nagyapja, hát hogyne, Ákos is nagyon szép férfi volt amikor ő beleszeretett.
- Drága nagymama, szerelmes vagyok! Hozhatom a kedves kislányt ide, aki miatt nem ment a tanulás úgy ahogy a szüleim elképzelték? Miatta nem voltak jók - illetve olyan jók- az eredményeim.- mondta Péter kisfiús mosollyal az orcáján, amire Etelka visszaemlékezett.
- Persze drágám, hozzad csak, úgyis unatkozunk a nagyapáddal - cinkosan rákacsintott az öregre - aki szintén mosolygott.
- Kedvesem, azt hiszem, hogy a mi kettesben töltendő vakációnk még el sem kezdődött, máris véget ért. Nem baj, az a lényeg, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, no és egymást, mint amikor mi is amikor fiatalok voltunk.
De azért utoljára felhangzott még egy melódia.
"Azok a szép napok, csak arra gondolok,
a tánc az ének véget sosem ért,
tudtuk a harc nehéz, de győzni kell és kész, az ifjúság a jövőtől nem félt".
És lassan, csendben bevunoltak a teraszról, élvezve a vakáció minden örömét. |
|
|
- június 19 2012 20:43:12
Kedves Évi!
Nagyon megörültem, hogy láttam, megint írtál. Ma sem maradok esti mese nélkül. Mert bizony ha valakinek családja van aligha számíthat nyugodt nyári kis pihire. Szép népes családból mindig előkerül egy-két unoka.
Örülni kell, hogyha a nagyszülőket felkeresik, ha csak szükségből is. Nálam régen volt olyan nyár, hogy mind a hat unoka itt töltötte a vakációt. Most nem jönnek, csak néha egy pár órára, mert szét szóródtak a nagyvilágban. A kedves idős házaspár " táncoljon majd télen".
Tetszett kellemes kis írásod, gördülékenyen fogalmaztad.
Szeretettel ölel: Marika  |
- június 20 2012 05:30:53
Kedves Marika!
Én is úgy gondolom, hogy örülni kell minden egyes együtt töltött percnek az unokáinkkal. Különben is, a visszerek télen a hideg hatására "visszahúzódnak" és a tánc is könnyebb lesz!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 22 2012 19:55:00
Kedves Évike!
Nagyon kedves írásodat szeretettel olvastam. Gratulálok: Szomorúfűz |
- június 23 2012 05:59:15
Kedves Margitka!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretetelle: Évi. |
- június 24 2012 06:06:12
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten áldoztatok drága időtökből e kis szösszenetem megtekintésére.
Szeretettel: Évi. |
- június 24 2012 12:02:25
Kedves Évike!
Ez a kis történet is nagyon tetszett. Elgondolkodtam én is azon, hogy nekünk, mint idősödő házaspárnak is csak az itthoni vakáció jut, a nyári munkák közepette. Vagy itthon az udvaron (de most ebben a nagy hőségben inkább a hűvüsebb szoba, ha van ilyen!), vagy a szőlőhegyi kis kalyibánk előtti asztal melletti pihenés, amíg elfogyasztjuk az elemózsiánkat.
És igen, már a tánc sem nagyon menne, pedig valamikor régen, fiatal leány koromban én is sokat jártam bálba. De azok a fájós térdek már nem igen alkalmasak a táncra sem!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- június 24 2012 12:39:29
Kedves Zsuzsika!
Örülök, hogy tetszett a történetem. Mivel mi egy korosztály vagyunk és úgy gondolom, hogy sok mindenben egyformán is gondolkodunk, értékrendünk azonos, és azt hiszem, hogy mi nagyon jól megvagyunk a bőrünkben így közel hatvanévesen. Tánc, bálok, kirándulások, vakáció a szó szoros értelmében már egyre kevesebb jut belőle. De nem is baj, tulajdonképpen ennek a kornak is meg van a maga szépsége. Legfőképpen, hogy van hű társunk, aki mindenben - évtizedek óta - mellettünk van( jóban, rosszban)azért ez nagy dolog, mert sokan nem "dicsekedhetnek" ezzel a ténnyel. Fájós térdek? Hát igen, én sem gondoltam volna 3o évesen, no de ezzel együtt kell élni. Az embernek az igényei is megváltoznak már hatvan felé, a "szőlőhegyi kis kalyibátok" előtti asztal melletti pihenésnek, elemózsia elfogyasztásának is meg van a maga varázsa én úgy gondolom. Mivel Te nagyon szereted a természetet, nagy öröm számodra az effajta kikapcsolódás. (Olvastam a régebbi verseidben, hogy nagyon vártad már a nyugdíjas éveket) és most élvezheted. Én kívánom Neked, hogy nagyon sokáig élvezd még kis családoddal az efféle vakációt. Mert ez is az! Mindenben meg tudjuk találni a szépséget, csak akarni kell!
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
