|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Érzelmek viharában c. novellám II. része.
"Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál, jaj de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát"...
Krisztina sokáig állt még a műterem ablakában, zokogott mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. tudta, érezte, hogy jól döntött, mert nem tudta volna folytatni ezt a kapcsolatot Gáborral így tovább.
Szerencsére Krisztinának a szülei nagyon kedves, rendes, szeretetre méltó, gondoskodó szülők voltak egyetlen leányuknak. Észrevették azon nyomban Krisztina hangulatán a változást. Édesanyja meg is kérdezte a vacsoránál - melyet minden este együtt költöttek el szeretben békességben - leányától, hogy mi okozta a változást.
- Anyukám édes, elküldtem Gábort, pedig a szívem majd megszakad annyira szeretem, de érzem, hogy benne valami nagyon megváltozott, vagy ilyen is volt, csak én nem vettem észre a végtelen nagy szerelmem és szenvedélyem közepette. Alább hagyott a láng, mellyel először szította vágyamat, de kissé "megégetett", vagy inkább lehűtött a legutolsó találkozásunkkor. Nem részletezném anyukám, majd ha tudok róla beszélni, te leszel az első, akivel megosztom a felismerésemet.- mondta Krisztina könnyeivel küszködve és apró puszit lehelt édesanyja arcára és felvonult a szobájába. A vacsorájához hozzá sem nyúlt, lezuhanyozott és megpróbált aludni. Nem jött álom a szemére, egyre csak Gábor után vágyakozott, végül álomba sírta magát.
Belevette magát a tanulásba, teltek a hetek és egyik reggel szörnyű fejfájásra és hányingerre ébredt. Mi a fene lehet ez, neki soha életében még nem volt hányingere, rosszul érezte magát.
Hirtelen ránézett a menzesz-naptárára, te jó ég, erről el is feledkezett, hiszen már egy hetet késik a menzesze. Gyorsan leszaladt a patikába és vásárolt egy terhességi tesztet, izgatottan felszaladt a fürdőszobába és beigazolódott a gyanúja. Terhes, igen, várandós, gyermeket vár.
Semmi másra nem tudott gondolni, csak a szíve alatt fejlődő magzatára. de mit tegyen, mit fognak szólni a szülei, hiszen még főiskolára jár, hogyan tudja majd összeegyeztetni tanulmányait a gyermekvállalással. Pedig tudta, érezte, hogy meg akarja tartani Gábor gyermekét. Meg kell beszélnie a szüleivel, tudta, hogy rájuk számíthat. Krisztina édesanyja észrevette leánya rossz kedvét és azt is hallotta, amikor egy-két reggel hányt Kriszti a fürdőszobában. Tudta, hogy a lánya terhes, de megvárta amíg Kriszti kikéri a véleményét.
- Anyukám, terhes vagyok, és segits nekem kérlek, mert én meg szeretném tartani ezt a gyermeket. - mondta Kriszti egy cseppet sem félve, mert érezte anyukája aggodalmát és ismerte annyira, hogy számíthat a segítségére.
- Kislányom, tudom, hogy másállapotban vagy, azt is tudom, hogy megtartod, én nem ellenzem, mindenben számíthatsz a segítségünkre.
Teltek a hónapok, Krisztike egészséges leány gyermeknek adott életet. Szépen nevelte gyermekét szülei segítségével, elvégezte a főiskolát, igéretes festői pálya állt előtte. Szeretett festeni, apukájának a barátja patronálta, kiállításokat szervezett neki összeköttetései révén, időközben eltelt 1o év.
Melinda - így nevezte el a kislányát - csodálatos kislánnyá cseperedett. Művészi pályára szerette volna édesanyja, mert roppant tehetséges volt, de ő a zenében. Zongoraórákra járt, imádta a zenét, kitűnő tanuló volt. Krisztina nem ment férjhez, egyelőre a kislánya sem érdeklődött afelől, hogy neki miért nincs apukája mint a többi gyermeknek. Egyébként is azt mondta volna ha megkérdezi, hogy édesapja meghalt.
Gáborral ezidő alatt nem találkozott, annyit tudott róla évfolyamtársaitól, hogy ott hagyta a főiskolát, külföldön keresett magának jól fizető állást, megtehette szülei külföldi kapcsolatai révén.
Egy csodálatos szombat délután volt az egyik fővárosi galériában Krisztina képeinek a kiállítása. Gábor éppen Budapesten járt egy üzeleti útból kifolyólag és betért a galériába, mert azért szíve mélyén szeretett volna festő lenni. Áhítattal nézegette a festményeket, amikor megakadt a szeme egy csodálatos festményen és szinte azonnal földbe gyökerezett a lába. A festmény az ő lakásuk hallját ábrázolta és egy egymás szenvedélyesen átkaroló szerelmes párt, melynek az arcvonásai nem látszottak jól a csigákban leomló hosszú szőke hajtól, mely a lány ékes hajkoronája volt. Rögtön tudatosult benne, hogy ez Krisztina festménye és a festmény őket ábrázolja. Azt hitte, hogy a szíve szakad meg, felelevenedtek a régi közös emlékek, a vágy, a szerelem, a szeretkezés, az együtt töltött mámoros, romantikus percek, órák, melyet együtt töltöttek. Érezte, hogy forró könnyek csorognak végig az arcán, amikor oda lépett hozzá egy 1o év körüli hosszú szőke hajú kislány - amikor reá pillantott, azt hitte, hogy nyomban elájul, hiszen Krisztina mása volt, a szeme, a szája, a mozdulatai mind ugyanazok, mint Krisztináé akkor régen - és megkérdezte tőle:
- Miért sírsz bácsi? Fáj valamid? Maradj itt, szólok az anyukámnak, övé ez a sok csodálatos festmény, ő biztosan tud neked segíteni! - és a kislány elszaladt az édesanyjához.
De mire Melinda meg akarta mutatni a síró bácsit anyukájának az már nem volt sehol.
Amilyen gyorsan csak tudott kibotorkált a galéria elé, gyorsan hívott egy taxit és a repülőtérre vitette magát. A taxiban hullottak a könnyei mint a zápor, a taxi sofőr figyelte a visszapillantó tükörben Gábort és segíteni próbált.
- Segítsek, uram, fájdalmai vannak? Vigyem a kórházba, mondja, hová menjünk? - kérdezte aggódva.
- Nem, nem köszönöm, jól vagyok, csak tovább a reptérre, minél hamarabb, el kell érnem a délutáni járatot Bécsbe. - mondta Gábor és tovább záporoztak a könnyei. Amikor kissé megnyugodott, tudatosult benne, hogy mit veszített azzal, hogy nem szerette igazán Krisztinát és tudta, hogy az édes kicsi lány az ő gyermeke.
Folytatás következik... |
|
|
- június 22 2012 09:50:09
Évikém!
Most én írom, hogy nem számítottam erre a fordulatra, bár egy kapcsolatból bármikor születhet gyermek. Krisztinának szerencséje volt, hogy édesanyja mindig mellette volt és elfogadta a döntését. Viszont hiányolom, hogy a lány nem tudatta Gáborral, hogy gyerekük lesz. Szerintem egy férfinek joga van tudni, hogy apa lett és a gyereknek is, hogy van édesapja.
Másrészről nem tudom mi is volt a tényleges oka, hogy Gábor elhidegült Krisztinától és ha szerette a lányt miért mondott le ilyen könnyen róla
Gondolom a folytatásban ez is kiderül. Krisztina sebei sem gyógyultak be ha azóta sem ment férjhez, bár nem tudom, hogy van-e kapcsolata.
Nagyon lekötött az írásod és alig várom a folytatást, remélem holnap megérkezik!
Szeretettel ölellek Marika  |
- június 22 2012 11:45:00
Kedves Marikám!
Krisztinának olyan érzékeny és sérülékeny a lelkivilága, hogy nem tudta megbocsájtani Gábornak az "elhidegülését", mert az volt a kezdeti lángolások után. Rettenetesen vérig volt sértve, azért döntött úgy, hogy nem tudatja Gáborral a gyermekük létezését. No meg egyébként sem kereste többet Krisztinát, inkább "elmenekült" még a főiskoláról is, minél távolabbra külföldre.
Gábor még nem érett meg az apaszerepre, nagyon fiatal volt - szokták mondani - de én ezt nem vallom. Van olyan férfi aki soha sem érik meg az apa szerepre, tök mindegy hány éves. Krisztina akkor abban a sebzett lelkében így érezte.
Hogy miért mondott le ilyen könnyedén Krisztináról? Fiatal volt, még élni akart, tele az ijfuság összes reményével, karalndjaival, szórakozásaival, mindamellett csüngtek rajta a nők, ez roppant tetszett neki.
Köszönöm szépen, hogy nyomon követted írásomat.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 23 2012 16:58:38
Kedves Évike!
Érdeklődve várom a folytatást. Jövök. Szeretettel - Szomorúfűz |
- június 24 2012 06:08:39
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy nyomon követed a kis "förmedvényeimet" hűségesen.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 24 2012 12:12:34
Kedves Évike!
Most visszafelé olvastam ezt a történetet, és megismerhettem az előzményeket. Így már teljesebb a kép. Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 24 2012 12:26:41
Kedves Zsuzsikám!
Nagyon örülök neki, hogy "visszafelé olvasva" is elnyerte a tetszésedet!
Szeretettel: Évi. |
- június 27 2012 09:53:37
Kedves "Vendégeim"!
Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztetek hozzám ismételten ilyen sokan, nagyon szeretem a vendégeket (is) máskor is szívesen látlak benneteket!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
