|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Középiskolai élményem.
A nyolcvanas évek elején kezdtem el a Közgazdasági szakközépiskolát levelező tagozaton. Ekkor már családom volt, gyermekeim, munka mellett, család mellett igen csak nehéz volt összeegyeztetni a feladatokat, de megoldottam.
Szép emlékeim vannak - mert tanulni szerettem -melyekre szívesen emlékszem vissza.
Kedves tanáraink voltak a közgáz-ban, egyetlen nőnemű tanárunk volt a magyar nyelv és irodalom tanár, az összes többi (szakmai) tantárgyat férfiak tanították. Az osztályfőnökünk is férfi volt, ő tanította az ügyviteltechnikát, csendes, kedves, szerény, humoros emberke volt, úgy 45-5o év körüli. Nagyon szerettük, soha nem emelte fel a hangját, mindig intelligens volt a végtelenségig.
Az osztályunk létszáma olyan 25 fő körüli volt, főleg nők, úgy 25 évestől 5o évesig bezárólag. úgy emlékszem volt 2 férfi is a "tanulók között", de zömében nők voltunk. Volt közöttünk egy filigrán testalkatú, vörös hajú szépség, olyan illatot árasztott mindig maga körül mintha a drogériában ráborult volna a parfümös polc, az erős illatokat szerette, úgyhogy kilométerekről lehetett tudni, hogy érkezik osztályunk "üdvöskéje"Rózsika. Rózsika butácska volt nagyon, nem szeretett tanulni, el is késett sokszor az órákról, sőt volt úgy, hogy be sem jött a konzultációkra. Mindig mondtuk neki, hogy miért nem jár, nem fogja tudni bepótolni, lemarad és nem tud érettségi vizsgát tenni.
Ilyenkor megrebegtette szempilláit, csábosan mosolygott ránk és azt felelte:
- Jaj dehogynem! Ne féltsetek Ti engem, tudom a módját, hogy hogyan csábítsam el a tanárokat, az osztályfőnök már bukik rám - nem vettétek észre - hogyan is vettétek volna, hiszen ti mindig a könyveket bújjátok! A többi tantárgyból is tutira leveszem a lábukról a tanárokat, a könyvvitel tanár szemez velem az órákon - no persze ezt sem veszitek észre - a statisztika, no ő nem, de speciel azt tudom, a politikai gazdaságtan, no ő kemény dió lesz, de feltöröm, ha addig élek is, a magyartanárt nem érdeklem, mert ő nő, de vele kapcsolatosan is kitalálok valamit. majd a lelkére hatok! - így tervezte Rózsika.
Következtek a negyedévi beszámolók, egyszerre négy tanuló ülhetett egymás mellé a vizsgáztató tanárral szemben és húzhatta a tételeit. Kaptunk pár percet a tétel megtekintése után, aki akarta lejegyzetelhette a fontos gondolatait, hogy utána szóban elmondja. Rózsika mindig mellém akart ülni, elég sokszor sikerült is neki, mert tudta, hogy én súgok neki, ha a tanár nem figyel. Persze, hogy figyelt, csak néha úgy tett, mintha nem figyelne, ezt az alkalmat használtuk ki. Simán tudta, hogy mit csinálunk, de nem szólt soha. Ugyanakkor Rózsika millió puskát készített, olyankor beszámoló napokon mindig egy akkora szoknya volt rajta, tele apró zsebekkel - annyi zsebet életemben nem láttam még ruhadarabon, mint azon a szoknyán -, melyekben picire összehajtogatva a tételek rövid leírása. No meg a kezei - a tenyere belseje is csupa írás volt - de nem tudta használni, mert aki nem tanul semmit, vagy csak nagyon-nagyon keveset, hiába készít puskákat, nem tudja alkalmazni. Ahhoz tudni kell valamelyest az anyagot, hogy alkalmazni tudja. Így maradtam neki én, vagy ha mellettem nem kapott helyet, akkor a többiek. No mindegy, segítettünk neki, egy talponálló kettest azért minden tantárgyból össze tudott hozni a segítségünkkel.
Elérkezett az érettségi időpontja, Rózsike szentül meg volt győződve arról, hogy szemezgetései, kirívó viselkedése az órákon, egy kis csábos mosoly a tanárok felé meghozta év közben a gyümölcsét és az érettségi vizsgán elnézőek lesznek vele a tanárok.
Megérkezett a szokásos illatfelhőbe burkolózva, emlékszem oltári hőség volt akkor, igen ám, csak volt egy kis zivatar is ami útközben elkapta Rózsikát és tutira elázott az összes puskája a zsebében. A tenyerére írt politikai gazdaságtan összefolyt a könyvvitellel és a staisztikával, a másik tenyerén Babits Mihály összegabalyodott Kosztolányival és az ügyviteltechnikával, no most volt nagyon-nagy bajban. És még ráadásul a vizsgabiztos - aki eldöntötte végül is, hogy "érett" lett-e a feladatokra vagy nem, egy nőnemű pedagógus volt. Ő döntött - természetesen a szaktanárok véleménye is számított, no de nála nem tudott számítani, mert az égvilágon nem tudott semmit. Még azt a nyomorult kettest sem tudta produkálni egyetlen tantárgyból sem, illetve egyből a statisztikából.
Volt égés szegénykémnek, mert összevissza maszatolta a papirt, amire előzőleg fel lehetett írni a gondolatokat, úgy mentettük ki szegényt az osztályfőnökünk segítségével, arra hivatkozva, hogy rosszul van, beteg, kapjon halasztást. Az osztályfőnökünk nagyon rendes volt, azt mondta, hogy ő megpróbálja megkérni a pótvizsgát, ha akkorra valamelyest össze tudja szedni magát, akkor oké, de ha akkor is ilyen "jók" lesznek az eredményei, évet kell ismételni, vagy legjobb lenne újrakezdeni.
Összedugtuk a fejünket - mert egyébként meg szerettük Rózsikát, jó fej volt, jó egy kicsit buta, de ettől függetlenül rendes volt - mit tehetnénk az érdekében.
Elhatároztuk, hogy ezt a nyarat rááldozzuk, felajánlottuk a segítségünket. Mindenki választott egy tantárgyat és korrepetáltuk Rózsikát. Megbeszéltük, hogy felejtse el a puskát, valamennyit - legalább egy kettesre valót - tanulnia kell.
Elérkezett a pótvizsga ideje, átvizsgáltuk a zsebeit, minden rendben volt, izgatottan vártuk az ereményt. Végig szobroztuk vele a vizsgáit és kitörő örömmel érkezett, hogy sikerült, mindenből közepesre vizsgázott. vele együtt örültünk, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásunk, annyira megszerette a tanulást, hogy később továbbtanuláson gondolkodott, hogy lett-e belőle valami nem tudom, mert azután mi már Veszprémbe költöztünk. |
|
|
- június 25 2012 06:07:47
Évikém!
Remek kis írásban elevenítetted fel a diák éveket. Az osztály összekovácsolódott, jó kis közösséggé az érettségire. A butácska Rózsikát is befogadtátok és átsegítettétek a vizsgán.Ezekre az évekre mindannyian szívesen emlékezünk. Nekem egyik tanárom azt mondta: igenis kell puskát készíteni, mert addig is tanul a diák, de csak úgy lehet használni, hogy azt a tanár ne vegye észre.
Tetszett az írásod, szinte én is újra átéltem a hasonló élményeimet.
Ölellek: Marika   |
- június 25 2012 07:06:50
Kedves Marika!
Az én tanáraim is mindig azt mondták, hogy puskát készíteni érdemes, mint ahogy te is írod, mert addig is tanul a nebuló. de csak arra hagyatkozni kész öngyilkosság, hiszen nincsen annyi zseb a szoknyán, hogy az összes tétel kidolgozva elférjen puska gyanánt, no meg aki nem tanult semmit, az zavarában el sem tudja olvasni amit írt, nemhogy a tanár elé tárja tudományát.
Rózsika nagyon biztos volt a dolgában, csak hát eléggé butácska volt, az, hogy a tanár rámosolygott, ő nem jól értékelte, azt hitte, hogy az csak is kizárólag a bájainak köszönhető. Ugyan már!
De tényleg nagyon igyekezett, hogy nyáron összeszedje magát, mert egyébként meg "jó fej volt", megértette, hogy valamit produkálnia kell a szexuális kisugárzása mellé.
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél, annak külön örülök, hogy "újra átélted" hasonló diákkori élményeidet.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 25 2012 08:02:28
Kedves Évike!
Nagyon tetszett a hozzáállásotok, hogy Rózsika, a kissé butuska lány is átmenjen a vizsgákon. Mivel nekem mindig eszembe jut valami "mellékes" is a történettel kapcsolatban, most éppen az jutott eszembe, hogy vajon nem lehetett volna Rózsika "korrepetálását" egy kicsit előbbre hozni, és leszoktatni a "puskázásról"? Bár lehet, hogy szüksége volt a "tanulópénz megfizetésére", arra, hogy belássa, bármi közbejöhet és hiába rakta tele a szoknyája zsebeit a "cetlikkel"!
Itt is lehet nyugodtan alkalmazni azt a közmondást, hogy: "az okos a más hibájából tanul, a buta meg a sajátjából".
Én is 20 évvel az általános iskola elvégzése után kezdtem a gimnáziumot, de igen szégyelltem volna magam, hogyha valamiből kettes érettségim lett volna. Büszke is voltam magamra, hogy még a Matematika, amiből sohasem álltam annyira jól, közepesre sikerült. S hogy miből lettem jeles, azt talán eltalálod, hiszen az irodalmat gyermekkoromtól kezdte imádtam.
Szeretettel olvastam ezt a kedves visszaemékezésedet is!
Zsuzsa
|
- június 25 2012 09:46:05
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottad - tovább gondolva - gondolataidat. Igen, lehetett volna hamarabb is korrepetálni, ha hagyta volna. De ő annyira bízott a "női varázserejébe", hogy fel sem merült benne, hogy őt meg is lehet buktatni. Lehet, hogy sikerült volna neki egy gyenge kettes, ha nem ázik el a puskája, mert azért valamennyit csak tudott belőle az évek során "hasznosítani".
Én bevallom őszintén egyedül matematikából voltam kettes, soha nem értettem, de a könyvvitel négyes lett, a statisztika, politikai gazdaságtan - a pol.gazd. volt a kedvenc tantárgyam egyébként, nagyon szerettem - ötös, és a többi négyes.
Én ezt a közmondást úgy ismerem, hogy "az okos a más hibájától tanul, a buta meg a sajátsából sem"!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és itt voltál kedves véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- június 25 2012 09:48:35
Még egyszer az idézet, mert látom, hogy összekeveredtek a betűk.
"Az okos a más hibájából tanul, a buta meg a sajátjából sem!" |
- június 25 2012 11:15:40
Kedves Évike!
Én hallottam a közmondást így is meg úgy is. De valószínűleg az lehet a valószerűbb,hogy a buta meg a sajátjából sem!
Talán néha azért vannak kivételek!
Most például azon voltunk felháborodva, hogy sokan nem tudták a devizahitelüket fizetni, és mégis olyan hitelfelvételhez folyamodtak, ahol tízezreket, sőt milliót is be kellett előtte fizetni. Kérdezem: Ha valaki már a havi törlesztőrészletet sem tudja fizetni, akkor honnan vesz 1 millió Ft-ot?
Ha nekem van 1 millió Ft-om, akkor abból megpróbálom a havi törlesztőrészleteket fizetni. Az biztos, hogy nem kérnék kölcsön senkitől sem azért, hogy olyan cégeknek fizessem be ezeket a nagy pénzeket, ahonnan soha nem látok egy fillért sem, és még a kölcsönkért pénzt is valamikor vissza kell hogy fizessem. Így valószínűleg elveszteném mindazt, amiért egy életen keresztül dolgoztam.
Örülök, hogy Neked is jó jegyeid voltak, a Matematikáról meg csak annyit, hogy ilyen magas szinten csak azoknak kellene elsajátítani, akik legalábbis matematikusok vagy fizikusok szeretnének lenni. Az életben legtöbb esetben nem kell használni a kétismeretes egyenletet, meg a többi nehéz "feladványt", bár az igaz, hogy ha a kétismeretlenes egyenletnek kívülről tudjuk a képletét, akkor nincs nehéz dolgunk.
Ne haragudj, hogy kitértem hozzászólásomban más témára is!
Szeretetel: Zsuzsa
|
- június 25 2012 13:26:41
Kedves Zsuzsikám!
Én mindig nagyon szívesen látlak Téged, és mindig nagyon érdekel az is, hogy más témában mi a véleményed, mert Veled (is) nagyon jól lehet beszélgetni. Azért szeretem az ilyen hozzászólásokat mint a tiéd is, mert biztos vagyok abban, hogy őszintén "mondod" amit mondasz, az ilyen egy-két soros hozzászólásokat - csak hogy azért szóljak a másikhoz mert ő is hozzám szólt, ezt én elvetem (de azt hiszem ezt már írtam egy párszor). Az biztos, hogy deviza- vagy bármilyen hitel ide-oda, hitellel vagy anélkül mindenkinek nehéz a helyzete. No persze kivételt képez az a "halódó, rothadó kapitalizmus", így tanultuk politikai gazdaságtanból, és vártuk és hittük, hogy egyszer tényleg meghal. A frászt! Azóta is éli világát, hiszen kis hazánkba is betette a TŐKÉT.
Nagyon szépen köszönöm, hogy visszanéztél és elmondtad véleményedet más témában is.
Na igen a matematika, emlékszem mindig mondta a matek tanár, hogy a matekot érteni kell, azt nem lehet bemagolni, aki nem érti, az nem fogja érteni soha. No meg az az igazsgá nem is értettem, nem is érdekelt és úgy maradtam, olyan állapotban matektudás nélkül. No jó azért az alapokat elsajátítottam (alapműveleteket) no meg amelyek a statisztika tantárgyhoz kellettek, azért tökhülye nem vagyok, de akkor sem értem a nehezebb feladványokat.
Viszont szeretek írni - remélem, hogy nem is vétek sok helyesírási hibát, ha vétenék az a Tündi műve, szeretek olvasni, humán tárgyak jöhetnek!
Elnézést kérek, hogy én is letértem a téma útjáról - nem fényezem már magam tovább, mert elcsúszok- nagyon szépen köszönöm, hogy visszatértél értékes gondolataiddal.
Szeretettel: Évi. |
- június 26 2012 11:12:58
Kedves Varika!
Nagyon szeretem a palacsintát! Főleg azokat az irodalmi palacsintákat, amiket Te sütsz nekünk! A töltelék változhat, lehet pacsulis munkatárs vagy osztálytárs, pehedre, én mindet végigkostóltam. Bármelyiket nézem, csak jót mondhatok róla, - a mostaniról is- mert a tölteléket összefogó tészta, vagy nevezzük a nevén, megfogalmazás olyan jó, hogy az ember már szeretné a következő sütidet fogyasztani!
Szeretettel Andy |
- június 26 2012 11:53:17
Kedves András!
Meg kell, hogy mondjam Neked őszintén, hogy sütni nem tudok, szégyen van nem, ez van, nem érdekelt soha már a szó igazi értelmében. Hogy az irodalmi sütemény a belepakolt töltelékeimmel milyen azt csak úgy halványan sejtem, de annak nagyon örülök ha Neked tetszik és még néhány kedves "édesszájú" klubtársamnak vagya "Vendégeimnek". Eddig úgy tűnik, hogy fogyasztható állapotban tálalom, de azért nem szállok el magamtól és el sem ájulok! A töltelék azért változatos, mert minden tölteléket szeretek a palacsintában is.
Azt mondod, hogy "pechemre"? Én nem így érzem, hogy nekem pech lenne az, ha "felfalod" a süteményeimet, sőt!
Örülök neki, hogy ízlik, megpróbálom minél ízletesebbre elkészíteni - most gondolj bele, mi lenne, ha még igazából sütni is tudnék -azt hiszem, hogy alapítanom kellene egy Cukrázüzem kájeftét a Szivárvány mellé - mert azért az működik, igaz, hogy veszteséges, de működik, csődeljárás még nem indult ellene, majd fog, a fene bánja, akkor majd gondolkodom a MézesMackóné kájeftén (mert ez lesz a neve tutira) miért, nem tetszik? Majd megszokjuk. Amondó vagy, hogy törjem a fejemet a következő sütin? Na jó, rábeszéltél, de krémest nem igérek, mert hétvégén megint jön a hőség és az könnyen romlik, nehogy szalmonella-fertőzés legyen a végeredmény. Mert aztán mehetünk a dokihoz és a kedvenc Szekeres dokim meg már nem él.
Köszönöm szépen kedves András, hogy benyitottál a Cukrászüzembe még láthatod, hogy nincs üzemképes állapotban, a belső munkálatok folynak éppen, meg nemsokára rólam a víz a hőségtől ismét. Már most tudom, hogy az őrület határára fogok sodródni ismét, no akkor "alkotom", mert nem mondhatom másképp már ne is haragudj, tudnám szerényebben, de most nem akarom - legalábbis az eddigi visszajelzések (statisztika) alapján - a legehetőbbeket.
Ha ne talán tán véletlenül mégsem sikerül, ne haragudj rám, úgyis Tündire fogom!
Köszönöm szépen kedves véleményedet!
Szeretettel: Évi. |
- június 29 2012 07:48:00
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a kis szösszenetemet is olvastátok ilyen sokan, mindig nagy öröm számomra, ha "benyittok hozzám", hiszen tudom, érzem, hogy nem volt hiábavaló megírnom, nem "művemet, vagy alkotásomat", csak ezt a kis limonádét.
Szeretettel üdvözlök mindenkit!
Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
