|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Irományomat képzeletem szülte, a valósághoz semmi köze, különben is kitaláltam, hogy oknyomozó riportot készítek...
Az, hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet - már mint, hogy oknyomozó riport, halvány lila fogalmam sincs arról, hogy hogyan kell, de ez is a képzeletem játéka. Tettem ezt azért, mert most egy kicsit hűvösebb van, nem kell éjjel mindent elsöprő erővel beosztanom az időmet, hogy még egy versre is fussa, meg egy novellaszerűséges szösszenetre is.
Mert eddig úgy kellett, mert hajnali o2.oo-o5.oo.-ig volt az őrületmentes szakaszom, o5.oo után már megpillantottam az égbolton a kis fénysugarat, melyet a Nap bocsátott a pofámba, és akkor végem volt. Se kép, se hang tovább, Tündi is elbotorkált valahová, a lakás valamelyik leghűvösebb szegletében - nem volt ilyen, de ő talált, mert én nem találtam őt - lekucorodott és önkívületi állapotba került.
Nos, mivel ma viszonylag hűvösebb idő van, több időm van kibontakoztatni a témát.
Azt hiszem, ez is egy olyan téma, amibe jól bele lehet vájkálni, - no de azt nem szeretem, de attól, hogy én nem szeretem még létezik -.
Ellátogattam az én itéletem szerint a napjainkban legszegényebb megyénkbe BAZ. megyébe. Gondolom én a kevéske eszemmel, hogy jól gondolom, hiszen BAZ. megyében volt a legtöbb ipari létesítmény (Lenin Kohászati Művek, Diósgyőri Gépgyár, DIMÁVAG) mivel ezek a rendszerváltás után mind megszüntek, az elszegényesedési folyamat megkezdődött a településeken. Munkalehetőség nem volt, az emberek a tartalékaikat élték, amikor az elfogyott, kénytelen voltak elhagyni otthonukat - már aki még munkaképes volt - és a fővárosban keresni további boldogulásuk szinhelyét. Igen ám, de valahol lakni kellett, mert az úgy végképp nem érte volna meg, ha naponta hazajártak volna az emberek, mert akkor hiába dolgoztak. Munkásszállásokra, vagy albérletbe tömörültek 2-3 fős brigádok és így a költségek elosztásra kerültek 3 fő között.
No de végül is ez csak olyan szempontból lényeges a mondanivalóm kibontakoztatása tekintetében, hogy megkezdődött az elszegényedés és hogy miért.
Visszakanyarodok a kis településhez amiért tulajdonképpen oda utaztam. A falu lakosságának szegezem a kérdésemet könyörtelenül. Első beszélgető partnerem Róza néni, közel van már a hetvenedik évéhez, beteges, beszélgetés közben is le kell, hogy üljünk a háza előtti kis padra.
- Mondja kedves Róza néni, mi a véleménye a körzeti orvosukról? Szokott neki adni hálapénzt, a vizsgálatokért, a gyógyszer felírásokért, vagy ha egyáltalán betegség végett kell kihívni?
- Á, drágám, nekünk olyan jó, idős, kedves háziorvosunk van, soha egy fillért el nem fogad senkitől, mindig mosolyog apró kicsi bajsza alatt és azt mondja, hogy "drága Róza néni, Önnek nagyobb szüksége van arra a kis pénzre mint nekem, hiszen nagyon drágák ám ezek a gyógyszerek amit én felírok Önnek és ha most abból a kevéske pénzéből nekem adna valamennyit, akkor nem tudná kiváltani a gyógyszereit." hát ezt mondja nekem mindig a drága Szekeres doktor úr - mert így hívják - és megsimogatja ráncos kezemet. - mondja Rozika néni mosolyogva.
Meglátom közeledni a következő riport-alanyomat Kató nénit. Kató néni még nincs annyi idős mint Róza, de ő is olyan 6o év körüli.
- Elnézést kérek, azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye a Szekeres doktorról, meg van vele elégedve? Jó orvos?- kérdezem határozottan.
Ő is helyet foglal Róza néni mellett és beszél, beszél...
- Nagyon rendes orvos ő kedvesem, valamelyik éjszaka ki kellett hívni az unokámhoz - mert a lányomék ott laknak nálam -, mert felszökött a láza 39,8 C fokra és sehogyan sem tudtuk csökkenteni, kénytelenek voltunk kihívni éjszaka a doktor urat. Jött is pillanatokon belül, megvizsgálta a gyereket, megállaította, hogy tüsszős mandula gyulladása van, adott neki injekciót, fájdalomcsillapítót, lázcsillapítót és jobban lett a gyerek. A lányom adni akart neki a fáradozásáért egy kis pénzt - nem sokat tudott volna, hiszen a vejem Budapestre kényszerült elmenni dolgozni, csak hétvégeken jár haza - elszegényedtünk. nem fogadta el a doktor úr a pénzt, azt mondta, "neki ez a feladata minden körülmények között, hogy gyógyítson és életet mentsen", úgyhogy illedelmesen elköszönt és eltávozott. Nagyon szomorú helyzet ez kedves, pedig olyan szívesen adta volna a lányom, hiszen az ember hálás -akár erőn felül is -, hogy ha az egészségéről van szó.- mondja Katóka mintegy igazolva Róza gondolatait.
- Tehát megállapíthajtuk, hogy összességében nagyon rendes ember a Szekeres doktor, maximálisan meg vannak vele elégedve. Itt nincs semmi probléma.- állapítom meg a tényeket.
- No azért kedvesem, nem teljesen így van. - mondja Róza néni, megtorpanok kissé és kérdezem, hogy akkor mi a baj.
Róza néni elkezd keszélni.
- Az a baj kedvesem, amikor minden évben egy hónapig szabadságon van Szekeres doktor és a fiatalúr a megyeszékhelyről kerül kirendelésre egy hónapra. No ő nem ilyen. Nála kategórikusan ki van jelentve, hogy mennyibe kerül egy vizsgálat, mennyibe a gyógyszer felírás, és mennyibe ha beteghez kell kimenni. Nála nincs apelláta, fizetni kell, rohadtul nem érdekli, hogy van-e miből, akkor úgy szoktuk csinálni, hogy - mert ugye a betegséget senki sem rendeli meg előre, az érkezik, mint a szerelem, hú de rég volt, no, hogy visszakanyarodjak - kisegítik egymást a családok. Ki mikor kap fizetést, nyugdíjat, családi pótlékot, segélyt, vagy bármilyen járulékot és aki bajban van annak összedobjuk a pénzt. Muszály kedves, muszály segítenünk egymáson, különben meghalunk, ha nincs orvosi segítség. Nem szeretjük azt az orvost, nem csak ezért, mert mindenért pénzt kér, hanem az arroganciáját kifejezetten rühelljük, a felsőbbrendű viselkedési módját meg egyenesen utáljuk. Képzelje el kedves, a minap bement hozzá egy fiatalasszony fogamzásgátló tablettát íratni és lazán oda akart adni neki 2.OOO.-Ft-ot, és a doki - elfogadta ugyan - de epésen megjegyezte, hogy "köszönöm szépen már kávéztam, de megiszok belőle még egyet".
Klárikám leforrázva a szégyentől és dühtől jött el hozzánk ezt elpanaszolni. No szóval ő ilyen.
Mi csak azon imádkozunk kedves, hogy éljen még nagyon-nagyon sokáig a kedves, jószívű, lelkiismeretes Szekeres doktorunk, mert addig biztos, hogy jó kezekben vagy a falu népe, az ő mulasztásából kifolyólag nem fog meghalni senki.
Elköszönök riport alanyaimtól és visszautazom a fővárosba. Azon gondolkodom, hogy ha a fővárosban készítenék egy ilyen riportot, mondjuk kórházi orvosokkal, körzetiekkel, vajon ugyanez lenne a helyzet? Nem tudom. De gondolom, hogy lesz egy-két vélemény a prózámhoz és "felvilágosultabbá" válok. Vagy nem!
|
|
|
- június 25 2012 18:15:37
Évi Kedvesem!
Ebben a kissé hűvösebb időben igencsak belenyúltál a forró "levesbe".
Szerintem mindenkinek van saját ki tapasztalása ebben az ügyben.
Mindegy hogy az ország melyik területén keresgélnél riporterré avangált Kedves Barátnőm, a helyzet ugyanaz, dokija válogatja.
Valóban a régi orvosok nem voltak ilyen rámenősek. Ugyanakkor én emlékszem, hogy a nagymamám kis disznótorossal esetleg baromfival honorálta az öreg Gál doktor fáradozásait.
Nekem személy szerint sincsenek jó tapasztalataim.
Már tudták, hogy drága Édesapám menthetetlen és meghal, mégis elfogadták a hála-pénzt.
Mikor a gyerekeim kicsik voltak a Gorkij-fasorban és a Bajza utcában nem fogadhattak el borravalót az elvtársak. Annál több pénz került az orvosok zsebébe, ha az unokáimról volt szó.
Én magam ha csak valami nagy bajom lenne, csak akkor mennék orvoshoz. A természetes gyógymódokat, gyógyteákat használom, ha csak lehet. Eddig még hála a Magasságosnak nem kerültem orvos közelbe, hacsak a Metrón nem állt mellettem esetleg.
Sajnos, még el kell telleni egy pár évnek amíg az orvosok fizetése annyi lesz, hogy nem fogadnak el majd hála-pénzt. Vagy ki tudja. Akik azért a kis "dr"-ért és nem hivatástudatból mennek orvosnak addig nem hiszek a változásban.
Jó ki írásodhoz szeretettel gratulálok.
Ölel: Marika  |
- június 25 2012 19:17:27
Marika drága!
Most kibontottam a boritékot - melyet magamnak készítettem arra az esetre, hogy mit fogsz válaszolni - és szinte ugyanezt találtam benne leírva.Azt sejtettem, hogy "forró levesbe nyúlok", de rögtön ki is rántottam a kezem, mert nem bírom a fájdalmakat, alacsony a fájdalom küszöböm, és ha már ezeket a viszonttagságos forró napokat úgy ahogy túléltem, nem szeretnék elpusztulni a forró levestől. Először is igazat adok Neked abban, hogy "dokija válogatja". Ebből kifolyólag én viszont nem abban látom a probléma gyökerét, hogy azon múlna minden orvosnál, hogy "annyi legyen a fizetése, hogy ne fogadjon el hálapénzt". Itt megint csak visszautalok a "dokija válogatja" meghatározásodhoz.
Bár kétségtelen, hogy mindenki pénzből él - mert azok a rohadt anyagiak döntő és meghatározó szereppel bírnak rövid kis életünkben- de én hiszek (mint örök optimista (talán barom?) az emberek jóságában, a szívekben, a hivatástudatban, elkötelezettségben és az ilyen régimódi Szekeres dokikban. Akiknek a nevük előtt nem azért szerepel ez a két betű (dr.), hogy általa meggazdagodjanak. Lehet, hogy én hülye vagyok, naív vagyok, jóhiszemű vagyok és magamból indulok ki.
Egyébként szerencsére a két szülésemen kívül én sem voltam kórházba, nem vagyok beteges fajta - gyógyítgatom a szívemet a humorral, no meg a cigányzenével - de soha nem lehet tudni.
Most hogy anyukám ennyire beteg, az elmúl időszakban nagyon sokszor volt kórházban és tulajdonképpen - most csak mondok egy egyszerű számot - 1o-ből kettő volt az, aki elutasította a hálapénzt. Azért én ezt úgy gondolom, hogy nem rossz arány, vagy igen? A fene sem tudja. De tényleg mi van azokkal az emberekkel, aki végképp nem tud adni, mert a nincsből nem lehet adni. Gondolom azért azok a betegek is megkapják a megfelelő orvosi ellátást, mert hiszen az orvost az esküje (is) kötelezi bármilyen nehéz az ő anyagi helyzete is. Én nagyon jól tudom, hogy ez nehéz téma, nyilván mindenkinek más a tapasztalata.
De az biztos, hogy régen - évtizedekkel ezelőtt más, jobb volt a helyzet, -nem fáradt el az emberek lelkiismerete ennyire.
No egyébként nem avangálok én riporternek, mert én az ilyen kényes témákat nem szeretem, meg különben sincs nekem ehhez diplomám, csak a képzeletem szárnyalt.
Köszönöm szépen véleményedet, úgy nagyjából erre számítottam.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és elmondtad tapasztalataidat.
Ja, egyébként nyilvánvaló, hogy aki nem tud hálapénzt adni, akkor életbe kell, hogy léptesse a "B" tervet, (rokonok, ismerősök, barátok, no persze ha azok olyan segítőkészséggel és empátiával rendelkeznek, amilyennel egyébként kellene, ha valaki bajban van, remélem azért még fellelhetők ilyen emberi lények, nem halt ki mindenkiből - önhibáján kívül - a szeretet.
Köszönöm szépen őszinte véleményedet.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 26 2012 11:58:45
Kedves Évike!
Nagyon tetszett Róza és Kató nénivel készített "oknyomozó riportod". Annak oka, hogy az idős doktorbácsi nem várt el hálapénzt a betegeitől, az is lehet, hogy jobban meg volt fizetve, mint a "fiatalúr". Meg talán az is lehetett az oka, hogy a fiatal doktornak nagyobbak voltak az igényei, mint az idősebbnek.
Az igazi okát persze nem tudhatjuk meg. De annyi biztos, hogy nagyon sokan dolgoznak nehéz és amellett felelősségteljes munkában, és mégsem fizetik őket túl. Talán megfelelő fizetés mellett senki sem (az orvosok sem) várnák el a hálapénzt egyik betegüktől sem. Persze mindig vannak kivételek, mert némelyiknek a sok sem elég!
Tanusíthatom én is, hogy egyáltalán nem kell ahhoz diploma, hogy valaki - jelen esetben TE - jó riportot készítsen!
Az biztos, hogy ha én orvos lennék nem aláznám meg a betegeimet ilyen be (vagy ki?) szólásokkal: "köszönöm szépen már kávéztam, de megiszok belőle még egyet".
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 26 2012 12:18:03
Kedves Zsuzsika!
Már nagyon vártalak és nagyon örülek Neked mindig.
Amit idéztél az írásomból, "köszönöm szépen már kávéztam"... stb. ez tényleg megtörtént. Egyik ismerősöm sorolta, hogy vele történt egy kis vidéki faluban, tök mindegy, hogy hol nincs jelentősége. Csak azzal a különbséggel, hogy ott a doki e kijelentése után tényleg nem fogadta el a kétezer forintot.Mindenesetre így is megalázó volt, szóval vannak azért ilyen szélsőséges esetek.
De én figyelembe véve a Te véleményedet is, tényleg nem tudhatjuk, hogy a hálapénzt elfogadó orvosokat mi motiválja, mert ha az anyagiakat nézzük, tényleg nincsenek megfizetve, sőt ahhoz a munkához, hivatáshoz amit ők végeznek lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel tényleg abszurd a fizetésük. Hozzánk 1o éve havi rendszerességgel jár a háziorvos anyukámhoz - azelőtt 1o évig apukámhoz- és én mindig azt mondtam, hogy az orvosoktól soha nem sajnálom a tiszteletdíjat, mert életeket mentenek, amiért keményen éveken át tanulnak. Szerencsére nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, mert volt olyan is, amikor előfordult, hogy egy-két hónapban nem tudtam anyagilag megköszönni a tevékenységét, akkor szó nélkül tudomásul vette. Ilyen is van!
Drága Zsuzsikám, köszönöm a méltatást, mármint a riporteri karrieremmel kapcsolatosan, nem, ezt nem érdemlem meg
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet, és a méltatást.:
Szeretettel: Évi. |
- június 26 2012 12:51:35
Csak adalék!
Kórházban: Kedves Doktornő! Köszönöm a fáradozását - mondom, miközben átadom neki az 5000Ft-os óriás csokidobozt.
Hanyag mozdulattal a vizsgálóágyra dobta - majd jó lesz a nővéreknek, mondta keserűen!
Újabb, - nem kívánt kórházi "anyaggyűtjtés" végén - balsorsom ismét az előbbi doktornőhöz vezetett. Tanulva az első búcsúzásból most 5000Ft-ot adtam neki. Hanyagul zsebre vágta. és ezt mondá: Jó lesz ez két lányom zsebpénzének. Arra gondoltam: 10000Ft a vízvezeték szerelőnek jár, és az ezen felüli pénz az, amit ő már hálapénznek nevez!
Isten óvjon titeket a betegségektől és ezek mellékhatásától, az orvosoktól  |
- június 26 2012 14:02:10
Kedves András!
Elhiszem, hogy ilyen is van, de én megpróbálok mentségeket keresni!
Az ötezer forintos bankjegyen gróf Széchenyi István arcképe látható, nem mondom, helyes fickó volt, de lehet, hogy a doktornőnek nem a zsánere!
A tízezresen Szent István király, no azt hallottam a vizsgálóban, hogy a kiru sem jön be neki.
Hát akkor végül is marad az egyszem férfi, az 1867-es kiegyezés után a "haza bölcse"-ként ünnepelt Deák Ferenc, mely a húszezres bankjegyet dísziti. Most akkor én mondom, hogy NO COMMENT!
Köszönöm szépen, hogy ezt a kis "betétdalt" eldúdoltad, illetve kiegészítetted a riportomat.
Szeretettel: Évi. |
- június 30 2012 08:52:12
Kedves Vendégeim!
Őszinte örömmel vettem tudomásul, hogy a számláló ismét meghaladta a 4oo-as határt, melyet nagyon szépen köszönök Nektek ismeretlenül is.
Sok-sok szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
