Véletlenül akadtam rá erre a feldolgozásra..Little Respect-"egy kis tisztelet" Erasure dalának változatára..
Minden agyonkoptatott vicc az újszülöttek számára vadonáns új...
Az emberi tudat mindig újra és újra értékeli magát és mindig úgy értékeli önmagát,hogy kifelé figyel.
Arra figyel, hogy mit tesz le az asztalra, magánéletben, baráti társaságban,családban.
Szüntelen önkontroll, milyen hatással van másokra, illetve a külvilágtól kapott visszajelzések alapján helyezi el önmagát ,egy bizonyos helyzetbe.
Teljesíteni, a nagy hajtóerő, és eredményesség,s akkor sikeresnek érzed magad,feltöltődsz általa.
Történetesen van melletted valaki ,akkor azt hiszed nem vagy egyedül, s egyfajta boldogságérzés jár át.
Tudod és érzed barátaid szeretik a jelenlétedet és eleget vagy velük, akkor fontosnak.s szerethetőnek érzed majd magad...
.Visszajelzések s bizony így alakítja ki a szíves-lelked,hogy mennyire vagy értékes.
Mi lesz veled akkor, amikor eljutsz egy pontig, hogy a nem érsz már el sikereket,s minden monotonná válik!
Oda a párkapcsolatod,a barátaiddal nem találod meg a hangsúlyt,és az életed más területén is kicsúszik az irányítás a kezeidből?
Az önmagát értékelő ember értékrendje váltásra kényszerül, és elkerülhetetlen a konklúzió-értéktelennek tartja magát.
Ekkor majd az ember nem találja helyét a világban és ezt az állapotot depresszióként éled meg.
Gondolod és érzed,mintha nem is lenne s elsikkad életed...
Körülvesznek a belső vívódások, félelmek s kapaszkodókat keresel..
Kell egy kis tisztelet.. mint egy falat kenyér!
Dellamama - július 14 2012 05:55:43
Kedves Eta!
Bölcs eszmefuttatásod "egy kis tisztelet " dal kapcsán /habár valamiért nem játssza le a gépem a számot/ nagyon tetszett.
Azt hiszem ma már nem divat a tisztelet, sajnos.
Szeretettel olvastalak: Dellamama
Egyetértek a leírtakkal, bár én azt tapasztaltam, hogy lehetnek körülöttünk barátok, munkatársak, családtagok, az általunk elért eredményekért nem mindig kapunk kellő "visszajelzéseket" tőlük.
A boldogságérzet engem anélkül is eltölt, ha tudom és biztos vagyok abban, hogy valami jót és jól cselekedtem. Sajnos nem nagyon ismerem a dicséretet, nem igen volt részem benne sem gyermekkoromban, sem felnőttkoromban. Én azt vettem észre, hogy a jócselekedteim mindig természetesek voltak a körülöttem élők számára, s csak ha nem úgy teljesítettem, vagy nem jól cselekedtem, inkább azt vették észre.
Így élhetnék egyes-egyedül is, a boldogságérzet akkor is biztosítva lenne számomra.
És igen, kellene a tisztelet, az elismerés mindannyiunk számára, ha valamit fel tudunk mutatni, de nem mindig kapjuk meg.
Szeretettel: Zsuzsa
rapista - július 18 2012 10:09:17
érdekes eszmefuttatás, ha nem sejteném a hatterét - ezt mondanám!
szomorufuz - július 27 2012 10:46:46
Kedves Etus!
"Körülvesznek a belső vívódások, félelmek s kapaszkodókat keresel..
Kell egy kis tisztelet.. mint egy falat kenyér!" - így igaz.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz
